Küzdeni már tud a férfi kézilabdacsapatunk, de győzni még meg kell tanulni a legjobbak ellen – Lékaiék kiestek a csoportban

Férfi kézilabdacsapatunk olyan helyzetbe került az Egyiptom elleni vereséggel, majd a Norvégia elleni győzelem utolsó pillanatos elmulasztásával, hogy csak egyetlen útja maradt a továbbjutásra a csoportjából: a hazai pályán játszó, címvédő, az elmúlt négy olimpián három arany- és egy ezüstérmet nyerő franciák legyőzése. Ha van lehetetlen küldetés, akkor ez az, még úgy is, hogy a francia válogatott érthetetlenül gyengélkedett eddig a tornán. Ellenünk sajnos abbahagyták a gyengélkedést, korán biztos előnyt építettek ki, ám a magyar válogatott a második félidőben káprázatos hajrát indított, és még fordítani is volt ereje. A franciák a meccs utolsó tíz percére húztak elő újra olyan védekezést, amellyel meg tudták törni az igyekezetünket, és ők mentek tovább a legjobb nyolc közé.

Nagyon komolyan vett védekezéssel kezdett mindkét csapat, öt és fél perc után még mindig gól nélkül álltunk, ekkor növelték kettőre az előnyüket a házigazdák. Mi támadásban teljesen kilátástalanok voltunk, míg a franciáknak jól működtek az átlövéseik, Elohim Prandi nagyon elkapta a fonalat. Imre Bence büntetőjéből szépítettünk, amelyet Bánhidi bedarálásáért lőhetett, majd ugyanő szépített pár perccel később újra, a jobbszélen bevitt ziccerből. Továbbra is átlövésekkel mattoltak minket a hazaiak, ráadásul kaptak egy büntetőt is Prandi betörése után, így 12 perc után rögtön igencsak aggasztó volt a helyzet (2:6). Chema időkéréssel próbálta kezelni a helyzetet, ezt Bánhidi beállós gólja követte, amit Descat balszélről, ziccerből szerzett góllal annulált. 18 perc alatt csupán 3 gólt lőttünk, ez a rettentően hatástalan támadójáték eleve csak kudarcot ígérhetett.

Szita szedte össze a bátorságát, és eleresztett egy nagy átlövést, a sors pedig őt igazolta, hiszen gól lett. Remili góljával visszaállították a franciák a négygólos különbséget a 21. percben (4:8). Szita megtalálta a góllövő kezét, csak ez adott ebben az időszakban reményt a magyar oldalnak, de minden magyar találatra volt francia válasz. A félidő utolsó harmadára a védelmünk is fellazult, könnyebb gólokat lőttek a hazaiak, így pedig esélyünk se volt közelebb zárkózni, főleg, hogy a támadójátékunkon már érződött a megszeppentség, a tanácstalanság. Konan kiállításával emberelőnybe kerültünk, amiből jól jöttünk ki, vissza tudtunk zárkózni kettőre Ilics és Imre Bence góljaival (8:10). Szerencsénk se volt, Mikler barvúros védése után ellenfélhez pattant vissza a labda, Descat pedig élt a balszélen kapott jó labdával. A félidő legvégén Bánhidi ziccert lőhetett, de fölé pattintotta, így maradt a viszonylag komoly hátrány.

Imre Bence nagyot játszott, biztos kézzel lőtt (fotó: MTI/Illyés Tibor)

Gólváltással kezdődött a második félidő, részünkről Bodó volt eredményes trükkös betörésből, de a különbség így nem változott. Azaz változott, de nem megfelelő irányba: Descat szélsőgóljával már négy volt a különbség (9:13). Szita Zoltán, az egyik legjobbunk, jól kapcsolt egy felpattanó labdánál, elkapta, és átlövésből a kapuba vágta. Meg kell dicsérni egyúttal Mikler Rolandot, aki minden elképzelhetőt megtett, palasiccsal váltakozva a kapunkban remek százalékkal védett. Lékai ravasz bejátszásából Bóka lőtt gólt, majd a franciák elpasszolták magukat, és az újabb támadásunkból Ancsin bombázott az amúgy jól védő Gerard kapujába (13:14). Ancsin jó átlövésekkel szállt be, sőt derékmagasságból is betalált, majd Imre Bencét vették észre hosszú indítással; álomszerűen alakult az első tíz perc a második félidőben (16:16). Lékai átlövésével először szereztük meg a vezetést a meccs folyamán, utána pedig Descat-t küldték ki Mikler fejbe lövéséért. Imre Benceét találta üresen a vonalon egy passz, és már kettő volt a javunkra (18:16).

A kifutó nemzedék és a váltás: a feltehetően utolsó válogatott meccsén szenzációsan védő Mikler Roland (jobbról) és a fiatal Palasics Kristóf (fotó: MTI/Illyés Tibor)

Prandi újabb átlövésével egyre zárkóztak a házigazdák, a következő alkalommal viszont Mikler jól olvasta a próbálkozását. Őrült izgalmassá vált a meccs, ahogy a magyar csapatban magas hőfokon kezdett égni a tűz – valami menő dolog hangozhatott el az öltözőben a szünetben. Mem betörésből egyenlíteni tudott, de Lékai a passzív jelzés utolsó passza után újra betalált, megint vezettünk (19:18)! Tournat válaszgólját megadták, hiába esett be Remili Mikler Roland elé, majd eladtuk a labdát támadásban, a franciák lerohantak minket, és ismét náluk volt az előny ebben a szédületes végjátékban. Mem lövésébe Mikler csak beleérni tudott sajnos, Gerard pedig kivédte Lékai lövését, majd Prandi is betalált. Érthetetlen, hogy mi tört meg nálunk, de a szintén óriási energiákat mozgósító franciák hárommal elhúztak ebben a sorsdöntő időszakban. Nem tudtuk megállítani a támadásban remeklő franciákat, az utolsó percekben le tudtak rázni minket magukról. Az utolsó három percben minden próbálkozásunkat hatástalanították, Gerard lehúzta a rolót, így véget ért férfi kézilabdázóink számára az olimpia. Vigasz lehet, hogy a meccs alaposan megizzasztotta a franciákat is.

MAGYARORSZÁG–FRANCIAORSZÁG 20:24 (8:11)
magyar góllövők: Imre B. 6, Szita és Ancsin 4-4, Lékai 2, Bánhidi, Ilics, Bóka, és Bodó 1-1