Lábon lőtte magát az ellenzék az agyalágyult O1G-kampánnyal

Most tehát ott tart a komplett ellenzék és nyalonc sajtója, hogy O1G. Ez a választási programjuk, ezt kínálják az országnak. E csodás mozaikszót ők nem az „Orbán egy géniusz” értelemben használják, mint a józan többség, hanem simicskásan. Egy szétcsúszott oligarcha viszkigőzös szavait tűzik zászlajukra, ezt skandálva gyújtják föl a nemzet karácsonyfáját, a gyerekek szánkóit, dobálják a rendőröket. S közben azt képzelik – mert nemcsak erkölcsük, agyuk sincs –, ez az új csodafegyver. Fenéket! Pont oda jutnak, ahová az ötletgazda: az árokba, húgyfoltos felöltőben.

A Parlament előtt nagy, szent esküt tevő ellenzékünk szellemi elődeinek még szalonképesebb jelmondatokra futotta. A „Szabadság, egyenlőség, testvériség”, vagy a „Világ proletárjai, egyesüljetek!” jóval cizelláltabb az O1G-nél, még ha előbbiek végeredményükben sok tízmillió hullát eredményeztek. Utóbbi – az O1G – viszont bármennyire hitvány, proli és retardált, végeredményében a nemzeti oldal választási sikeréhez vezetett. Simicska Lajos 2015 februárjában, a G-napon O1G-kifakadással megindított bosszúhadjárata ugyan három évig komoly rést ütött a jobboldali médiában, ám a kétharmados választási győzelem után a sértődött oligarcha kapitulált, cégbirodalmától megvált. Ráadásul Simicskának is szerepe lehetett a Jobbik baloldalra tutujgatásában, s talán éppen ez a gusztustalan árulás vezetett Orbánék elsöprő győzelméhez.

Az O1G-szlogen tehát az ellenzéknek már hozott egy megsemmisítő vereséget. Ám nem tanultak belőle.

2015 februárjában az ellenzéki sajtó még némiképp röstellkedve írt Simicska káromkodásáról, éreztették, hogy ez a stílus, ez a pöcegödör-színvonal nem az övék. Most viszont baromi nagy öntudattal elkezdték matricákra, pólókra nyomtatni, csöcsökre ragasztani, hóba tapicskolni, levédetni, összehangolt médiahadjárattal beleverni mindenki fejébe. Az elmúlt egy hétben az ellenzéki lakájmédia több, mint száz (!) cikket szentelt a témának. Csupán egyetlen példa: az a bulvárpletykának is halovány „információ”, hogy valakik O1G feliratokat tapostak a hóba Debrecenben, csodálatos összehangoltsággal ment végig a magát „függetlennek” mondó ballib sajtón, méghozzá ilyen címekkel:

• Hatalmas O1G-t tapostak a hóba Debrecenben, majd a teret mutató webkamera eltűnt az Időképről (Index)
• Hiába tüntették el az előző felvételt, újabb O1G-felirat jelent meg a debreceni hóban (24.hu)
• Imént újra felrajzolták a debreceni egyetem elé, hogy O1G (444.hu)
• Valaki újra beletaposta a hóba Debrecenben az O1G feliratot (hvg.hu)
• Ismét felrajzolták a Debreceni Egyetem elé, hogy O1G (Magyar Narancs)
• Debrecenben egyszerre négy O1G-t tapostak a hóba (Alfahír)

Forrás: M4 Sport

Közben a HVG, majd nyomában az egész falka tegnap arról írt örömittasan, hogy Koppenhágában a magyar–argentin kézilabda-mérkőzésen föltűnt egy O1G-s magyar zászló a nézőtéren, és azt „bemutatta a köztévé”, „nem kapták el a kamerát”. Már miért kapta volna el a kamerát az operatőr? Bármilyen meglepő lehet egy HVG-s számára, Koppenhágában DÁN tévéstáb vette föl a mérkőzést, és kétséges, hogy előzőleg értesítették őket a magyar ellenzék O1G-elmebajáról.

Egy másik ragyogó történet néhány nappal ezelőttről: Soros egyik üzenőfüzete (444) azt írta, hogy egy férfit állítólag azért nem vettek föl patkányirtónak (!), mert a Facebook-profilján kint volt az O1G-embléma. A magam részéről nem értem, hol itt a probléma. Aki ilyen emblémával pózol (vagy ilyen gagyi hírekkel tömi tele a lapját), az nyilvánvalóan gyengeelméjű. Namármost, ki a búbánat akar egy gyengeelméjűt alkalmazni a cégénél (a 444-et leszámítva)? Na ugye!

Az O1G annyira erős jelkép, mint Franciaországban a sárga mellényes tüntetők. Az elmúlt tíz évben nem láttam ilyen spontán, vicces és a „miniszterelnök urat minden bizonnyal bosszantó” elemet a politikában, ami az ellenzék számára kezd olyan magas labda lenni, hogy azt már nem éri fel

– nyilatkozta a HVG-nek az SZDSZ egykori kampányguruja, Erdélyi Zsolt. Ebben benne van minden. Látnivaló: Erdélyi (és vele együtt a ballibek összes valamikori „értelmiségije”) hozzáhülyült az ellenzékhez. Ezért is vannak ott, ahol. Nincs egy épkézláb emberük, aki megsúgná nekik: egy ilyen, kocsmában is hitvány szlogen se nem „erős”, se nem „vicces”, inkább egyenes út a süllyesztőbe.

Az a helyzet, hogy ez az egész szedett-vedett ellenzék Szkinhed Roytól a Füstbombás Fegyőrön és a Diktafonos Pókemberen át a Vörösfejűig menthetetlenül, végleg és visszavonhatatlanul beleőrült a folytonos vereségekbe, a saját tehetségtelenségébe és a kilátástalanságba. Süt belőlük a gyűlölet, a fóbia, ami kiölte azt a kevéske józan eszüket is, ami volt. Így hát föl sem fogják, hogy az O1G-vel nem a hatalomhoz vagy a magyar emberek szívéhez kerülnek közelebb, hanem az árok mélyéhez, ahol már várja őket a Lajos.