Jövő hónapban, veletek, ugyanitt!
"A véghetetlen portikusznak egyhangu oldalívei rejtett forrásu fényben usznak". Az ajtónál brüsszeli demokraták tülekedtek: az európai parlament ismét egy Magyarországról szóló vitára készült. A felszólalók listájához annyi beadvány érkezett, hogy az ülést vezető Antonio Tajani kénytelen volt érkezési sorrendet hirdetni.
Judith Sargentini elsőnek lépett be a terembe: díjbirkózó múltja miatt néhány néppárti képviselőt félredobott. Esélyeit a zsebében lapuló Hadházy Ákos zoknijában érlelt rendkívül büdös holland sajt is javította. Szorosan mögötte a cseh Vĕra Jourová érkezett, aki a biztonság kedvéért lecserélte a George és Alex Sorossal készült szelfit a telefonján, és kék szemű menekült gyerekeket ábrázoló háttérképet állított be.
A liberális ALDE tagjai csak azért késtek majdnem, mert hatvannyolc főből álló válságstábjuk alig tudta eldönteni, hogy Guy Verhofstadt a piros nyakkendőhöz felveheti-e a sárga pöttyös zoknit. A késést végül azzal orvosolták, hogy Verhofstadt a sor végén elmosolyodott, mire a tömeg szétnyílt, mint a Vörös-tenger. Az ALDE tagjai így Sargentini és Jourová mögött vonulhattak be az ülésterembe.
Judith Sargentini ekkor már azzal fenyegette a házelnököt, hogy szoknyát húz, ha Tajani nem engedi őt az elnöki székhez. Szavainak a mögötte álló három őrző-védő gorilla adott nyomatékot, akik a véletlenszerű bokrokból előugró, köztudottan gyilkolásra kifejlesztett csípős paprikával hadonászó magyaroktól voltak hivatottak megvédeni őképviselőségét. Mi ez, ha nem a demokratikusan megválasztott mandátummal rendelkezőkkel szembeni gyűlölet és fizikai erőszak légköre?
Hölgyeim és uraim, meleg, leszbikus, inter-, transz-, valamint semleges nemű, bi-, metro-, poli-, mono-, allo-, demi-, pán- és aszexuális társaim!
– kezdte beszédét Sargentini, ám itt egy képviselő sértődötten kivonult, mert a legújabb, még a hivatalos definíció szerint is komplex és behatárolhatatlan "novigendernek" nevezett kategória kimaradt a sorból. Az ügyet a LIBE-bizottság is vizsgálja.
Mindannyian tudjuk, miért gyűltünk ma össze. Ez a Magyarországnak nevezett rasszistafasisztanacionalistapopulistaerőspista ország és pszichedelikus vezetője nagy veszélyt jelent számunkra. Alapvető európai értékeink, mint a szabad nemválasztás és a közüzemekben való székelés alapjoga súlyosan sérülnek náluk. A magyarok megérdemlik a szolidaritásunkat! Megérdemlik, hogy megmentsük őket saját hülyeségüktől! A decemberi tüntetéseken kivonuló Niedermüller Péter és három CEU-s diák alkotta többség egyezményes vészhívónkat, az uniós logót is az égre vetítette. Ezt innen, a Grand-Place-ról is többen látták. Sürgősen megoldást kell találnunk!
Ekkor Ujhelyi István és az Amnesty International képviselői – mint az EP plenárisának jogos résztvevői – azt javasolták, hogy a Magyarországtól megvont támogatás mellett tiltsák be a Hungarikumokat is. Egy olyan ország ugyanis, ahol a túrót Rudinak hívják és téli szalámit zabálnak, csakis genderinkompatibilis és iszlamofób lehet. A spanyol, szocialista López Aguilar két migránsvízumról szóló jelentés megírása között indítványozta, hogy lajtos kocsival vigyenek Magyarországra fékeket meg ellensúlyokat. Valaki bekiabálta, hogy azért hallgassák meg Magyarországot is, ezt azonban a kommunisták elvetették, mondván, hogy majd ha az egyenjogúság nevében az ugandai sámán is kifejtette véleményét a témában, Magyarország is beszélhet. Ezt a javaslatot többen is megtapsolták, a hátsó sor a tartózkodók figyelembe vétele nélkül, Mekka felé fordulva, minősített többséggel el is fogadta.
Az utolsó időkben vagyunk, de nekünk végre sikerülhet, ami ezer év alatt eddig senkinek.
– folytatta Judit, közben a háttérben a sajtószabadság zavartalanságának jegyében fegyveres őrök vezették ki a magyar, jobboldali média képviselőit.
Négy hónapunk van, hogy kigyógyítsuk ezt a paprikás lisztbe forgatott, kokárdás népet nemzeti öntudatlanságából. Nincs más választásunk, mint hetvenhét hetes cikkely szerinti eljárás megindítása. Orbánék rabszolgatörvényekkel sanyargatják a népet, ahelyett, hogy magasabb, európai fizetést adnának nekik.
Ezen a ponton egy lengyel néppárti képviselő kért szót. Finoman jelezte, hogy a tömeges bevándorlás azzal, hogy olcsó munkaerő százezreit engedi Európába, alapvetően hozzájárul uniós munkabérek csökkenéséhez. Ráadásul lehet, hogy a friss bevándorlók rövidtávon a baloldalra szavaznak, de átgondolták-e hogy a törzsszavazóik meg tömegével fognak elfordulni tőlük. Ráadásul mi a garancia arra, hogy a bevándorlók később nem egy ma még nem létező muzulmán pártra voksolnak majd?
A teremben hirtelen akkora csend lett, mintha valaki azt mondta volna, hogy fogadják be Ahmed H.-t. Mielőtt azonban folytathatták volna, a 751 képviselőből legalább 226-nak jelzett a telefonja: banki sms, “megbízható szövetséges” közleménnyel.
A képviselők ugyanolyan tülekedéssel, mint ahogyan befelé jöttek, megrohamozták az ülésterem kijáratát, májusig úgyis még legalább három ugyanilyen ülést kell prezentálniuk.
Csak Guy Verhofstadton látszott a leplezetlen csalódottság. A liberális képviselő orrlógatva eloltotta a már égő tüzet és kitolta a teremből a gondosan megrakott máglyát, “míg a végetlen portikusznak egyhangu oldalívei rejtett forrásu fényben usztak. (S megint elölről)."
(Az idézetek forrása Babits Mihály Az örök folyosó c. verse.)
