Elvarázsolt kastély
A magyar ellenzék olyan, mint az a gyerekcsoport, akiket a dadus az elvarázsolt kastélyban felejtett. Sem egymást, sem a kiutat nem találják, csak ácsorognak a csaló tükrök előtt, és hol magasabbnak, hol szélesebbnek, hol pedig megtöbbszörözve látják magukat.
A legbutább gyerek ezen a héten (is) az LMP lett.
Miután az ellenzéknél éppen, hogy csak elmúlt az összefogás nevű partidrog hatása, amit nagyobb bulik előtt szoktak tolni, a pártok és pártocskák újabb delíriumba estek. A külön listák hírére mindegyikük hirtelen már mind a 21 Magyarországnak járó EP-mandátumot magáénak látja.
Mindig sajnáltam, hogy abból az LMP-ből, aminek valójában indult a párt, végül semmi sem lett. Ezt nagyjából annak köszönhetik, hogy – egy-két kivételtől eltekintve – a ki kicsoda az emberiség selejtjében nagylexikonból szedték össze a tagokat. Aztán hosszú évek aknamunkájával ők lettek a valaha volt leghisztisebb párt.
Csak a legemlékezetesebbek közül: volt már Karigeri és szakadás hisztijük, Schiffer-hisztijük, mitmosolyogsz pofánb*szlak, avagy Robirobirobi-hisztijük, Szél-Hadházy hisztijük, Ungár Péter a momentumos sátorban hisztijük, Gyurcsány nem kínált meg a viszkiből hisztijük, Ron Werberrel szakítós, fegyelmi bizottságos meg mindenféle Demeter Márta-hisztijük. Ennyi hisztit egyetlen épkézláb párkapcsolat sem bírna el, a pragmatista magyar társadalom és az aktivista LMP viszonyából sem lesz soha szerelem. Ezt mutatják most a támogatottsági adatok is: az LMP a legjobb indulattal is jó, ha az öt százalékot eléri, vagyis az EP-választásokon nulla, azaz nulla mandátumra számíthatnak.
Csakhogy ez a párt egy elvarázsolt kastélyban bolyong. Látja magát a növesztő, sokszorosító tükrökben és ami a legrosszabb elhiszi, hogy a kép valós. Nincs más magyarázat arra a hurráoptimizmusra, amivel EP-listavezetőjük, Vágó Gábor végigturnézta a sajtót a héten. A naivság mellett a szerénység teljes hiánya okoz még ilyen tüneteket.
Az alapító, kilépő, kívülről támogató, visszalépő, majd EP-listavezetői karriert befutó Vágó Gábor először a Népszavában döntötte meg az egy interjúba sűríthető hülyeségek Guinness-rekordját, csúcsán azzal a kijelentéssel, hogy
"A megfelelő embert kell a megfelelő helyre tenni. Az uniós választáson markáns zöld programunk lesz, ehhez pedig olyan zöld arc kell, mint amilyen én is vagyok".
Hát jóvan, fiam, de mondd mán meg, hogy mit tegyönk a ződ meg sárga fedelű kukába, mer itt a tanyán szemét alig... oszt ha gyün a kukásautó, mégse maradjunk szégyenbe.
Félreértés ne essék, én nem állítom, hogy a klímaváltozás, meg a környezettudatosság nem égetően fontos kérdés, de azt igen, hogy zöld politikáról egy belpesti ficsúrpárt ne papoljon. Legalábbis addig ne, amíg fővároson kívül nem támogatja őket nagyjából senki, mert az elmúlt években következetesen ki sem tették a lábukat Budapestről. Ezt a hiányt nem ebben a három hónapban fogják pótolni.
Az LMP “markáns zöld” terveit ezért körbe fogja röhögni a magyar társadalom. Pláne, amikor EP-programjuk egyik legfontosabb pontja például a poloskainvázió megállítása (sic!). Kár, hogy az emberinvázió megfékezését már kevésbé tartják égető problémának.
Eme zöld program és önmaga hatása alatt Vágó Gábor aztán az ATV-ben még tovább ment. Mint mondta:
"A kongresszus azért választott engem, mert ez bennem van. Én ezt az üzenetet nem csupán zászlóra tudom tűzni, hanem képes vagyok arra is, hogy a zászlóm mögé tömegek jöjjenek."
Tömegek. Mert az LMP egy hajrápárt szerinte és májusra a mostani támogatottságukat meg fogják duplázni, így legalább két EP-mandátumot is szerezhetnek.
Egyszerű matematikai képlettel szólva viszont a kétszer nulla az továbbra is nulla. Aztán májusban, amikor ők még mindig babonázva nézegetik majd magukat az elvarázsolt kastély csalóka tükreiben, a kétharmad óriáskereke nyugodtan és olajozottan fordul egyet.
