Számháború
Láng, gyöngy, ősz, szűz, kard, csók, vér, szív, sír... szülő 1 - így írt Kosztolányi Dezső 1933-ban a Pesti Hírlapban a tíz legszebb magyar szóról. Vagyis így írhatott volna, ha a világ legnagyobb hülyeségei nem a 21. századra tartogatják magukat. Ha Franciaországban már az 1900-as évek első harmadában bevezetik a korszakalkotó nyelvújítást, miszerint anya és apa helyett a szülő 1 és szülő 2 kifejezések használandók, a magyar nyugatosok meg párizsi mintára behozzák az irodalmi élet pezsgésébe eme briliáns reformokat...
Csakhogy, amikor a mi virtuóz Kosztolányink felsorolta anyanyelvünk hangzás és jelentés szempontjából legszebb szavait, a sor végén nem a szülő 1 állt, hanem az ANYA. A franciák éppen két világháború között voltak, törődtek is ők a nyelvészkedéssel és az egyenjogokkal. A Nemzetgyűlést meg csak az 1946-os alkotmány helyezte az államfő elé.
Nos, ez az azóta basáskodó, jelenleg szocialista többségű nemzetgyűlés szerda délután húzott egy nagyot és kijelentette: ezentúl nem lehet az iskolákban Anyának és Apának hívni a szülőket Franciaországban. Az új, hivatalos elnevezés a Szülő 1 és Szülő 2 lett, ezzel is kedvezve a homoszexuális pároknak. A hagyományos elnevezést a meleg szülők érdekeinek védelmében az osztálynaplókból is törlik.
Csodálatosak lesznek mostantól az anyák napi ünnepségek a francia iskolákban.
Szülő 1, virágosat álmodtam: napraforgó virág voltam álmomban. Szülő 1, te meg fényes nap voltál, napkeltétől napnyugtáig ragyogtál.
- szavalják majd az önmagukkal meghasonlott, szerencsétlen francia gyerekek, akik zavarukban nem tudják majd, melyik anyjukra vagy apjukra nézzenek.
Mert ugye, melyik az egyes és melyik a kettes?
Egyszerű lenne azt mondani, hogy a közvetlen, biológiai folyamat miatt az anya az első, az apa pedig a második, de amióta a magukat férfinak érző (és úgy is kinéző) transzgender nők is vállalhatnak gyereket, a férfiak számára meg
tejelválasztást kiváltó hormonokat fejlesztenek
, nem is olyan egyértelmű a kérdés.
Az egésznek maximum annyi pozitív hozadéka lehet, hogy az egyenlőség zászlóvivői lényegében önmagukat köpik szembe: a diszkrimináció ellen hoztak egy, a sorrendiség miatt már önmagában is diszkriminatív törvényt. A módszert ismerjük már, az egyenlők között is vannak egyenlőbbek, ez azonban kevéssé boldogíthat minket, normális embereket.
És mielőtt még azt gondolnánk, hogy a franciák egyedül ülnek a hülyeség-expresszen, ugyanennek az elmebajnak
jeles képviselője itthon a liberális Bősz Anett
, aki szerint anya helyett a keresztnevükön kellene szólítani a nőket, akik megszültek minket. Előbbi ugyanis sérti a nők méltóságát.
Megjegyzés: Írásom kapcsán a liberálisok sajtóosztálya helyreigazítást kért. Szerintük "Bősz Anett soha nem szerette volna azt, hogy a gyerekek ne szólítsák anyának/ apának a saját szüleiket. A Facebook-bejegyzés csupán arról szólt, hogy a közintézményekben a közalkalmazottak ne szólítsák anyukának/apukának a szülőket, mert ezzel megbélyegzik az érintetteket, és ezáltal sértik az emberi méltóságukat." Igazuk van, így valóban sokkal értelmesebb. :) A sajtóosztály arra is figyelmeztet, hogy Bősz Anett képviselő 1 avagy képviselő 2 (remélem, ez így polkorrekt, a számukra kívánatost majd ők kiválasztják) csupán megosztott egy egyébként nem saját tartalmat közösségi oldalán. Egy figyelemfelkeltő szórólapot, amely azt hirdette, hogy "az édesanyákat a közintézményekben, kórházakban, rendelőkben, iskolákban, óvodákban megilleti a méltóság, nem lehet pusztán odavetni nekik az „anyuka” megszólítást, mert személytelenít, lealacsonyít és minden más minőségétől megfosztja az édesanyát, akihez így szólnak."
Most, miután a véleményszabadság jegyében a liberálisok szigorúan támogatottságukhoz mérten megkapták a figyelmünk 1 százalékát, annyit azért kérdeznék, hogy
vajh' mi lehet nagyobb "méltóság" egy anyának, minthogy - akár közintézményekben is - anyának szólítják?
Miféle "más minőségében" szeretné feltüntetni magát egy nő, aki mondjuk épp a gyerekét viszi orvoshoz/fogadóórára/edzésre, stb. (a gyerek jelenléte nélkül meg miért is szólítaná bárki őt anyukának)? Vajon mi végre vállal az ember gyereket, ha az édesanya mint minőség, nem ír felül minden más egyebet az életben? A keresztnevezéshez visszatérve, nem tudom, ki hogy van vele, de én kamaszos dacomban egyszer (maximum kétszer) megpróbálkoztam ezzel, amikor éppen haragudtam a szüleimre. Már a kimondás pillanatában is rosszabbul voltam tőle, mint az, akinek szántam. Éreztem, hogy ez egy olyan határ, amelynek az átlépése nekem fáj belül: ellentétes a szeretet, a tisztelet, a megbecsülés és a családi közösség törvényeivel. Pedig én ekkor már nagyjából 15-16 éves lehetettem. Képzeljük csak el, hogy egy saját világát még épphogy csak nyitogató kisgyerek lelkében mekkora károkat okozhat, ha elveszíti az anya és az apa jelentette origót?
A szónak egyrészt teremtő ereje van, így aki fél a névtől, az fél magától a dologtól is. Márpedig a neokommunisták nagyon félnek a valódi, anyából és apából álló családoktól, az anyaságtól, meg úgy egyébként a ciszgender intézményétől is. (Elég csak az elmúlt négy nap családtámogatási-akcióterv balliberális visszhangjára gondolni.) Másrészről, sok újat nem mondunk azzal, ha kijelentjük, hogy egy nemzet gondolkodását nagyban befolyásolja az általuk birtokolt nyelv rendszere, szerkezete, szavai. Így, ha ezeket kiirtjuk, végre eljuthatunk egy nyelvét, gyökerét vesztett társadalomhoz. Addig is, javaslom, ne álljunk meg itt és a szülő szót is töröljük el. Hátha ebben az országnak látszó kommunakezdeményben valaki számára ez is sértő lesz.
Remélem, a francia gyerekek első szava így, rendkívül píszí módon nem az anya vagy az apa, hanem géndonor 1 vagy géndonor 2 lesz!
Fotó: Huffingtonpost/Trystan Reese
