Kondor Béla a 20. század nagy formátumú festőművésze volt. Csak éppen Kádár főcenzora, főkritikusa, a rettegett, talpnyalókkal körülvett Aczél György nem értékelte. Sőt, mindent megtett azért, hogy ellehetetlenítse és tönkretegye ezt a zseniális művészt. Kondor azon kevesek egyike volt, aki nyíltan megmondta a véleményét Aczélnak és a többieknek, utóbbi nem is hagyott neki túl sok levegőt. A festőzseni végül nagyon fiatalon, alig negyvenévesen meghalt. Életműve – Aczélével ellentétben – örökké velünk marad.
Mivel Kondor Béla kispolgári családból származott, hiába volt kimagasló tehetség, elsőre nem vették fel a Képzőművészeti Főiskolára. Akkor még érvényben volt az egyetemi, főiskolai felvételiknél, hogy a munkásszármazásúak, még ha tehetségtelenek is, előnyt élveznek más társadalmi rétegekből származókhoz képest.
Kondor Béla kénytelen volt munkásként elhelyezkedni, a metróépítkezésen is dolgozott. Barátja, Nagy László költő szikrázó sarkú keszonmunkásként jellemezte ezt az időszakát. A főiskolai éveiben, mivel nem állt be a szocialista realista alkotók sorába, nem engedték meg neki, hogy festő szakon végezzen, Koffán Károly támogatásával sikerült grafikus szakon lediplomáznia.
Fodor András író naplójában idézte fel, hogy Kondor volt az, aki egy asztaltársaságban, 1962. március 6-án merte azt mondani Aczél Györgynek, hogy
addig nem lesz itt irodalom, amíg a magyar írók ki nem írhatják magukból 56-ot.”
Bár ennek írásos nyomát nem találtam, de anekdoták szerint Kondor Béla baráti társaságban lehülyézte Aczél Györgyöt. Tény, hogy nyílt ember volt, nem félt kimondani, mennyire utálja az őt ellehetetlenítő politikust.
Kondor Béla / Fotó: MTI
Aczél György elutasította művészetét
Aczél György teljesen elutasította Kondor Béla művészetét. 1960. március 25-én Kondor Béla kiállításán – melyet Pilinszky János nyitott meg – egyik kizsűrizett művének helyét üresen hagyta, ezért a kiállítást napokon belül bezárták. Ezután három évig nem nyílhatott meg egyáltalán kiállítása. Aradi Nóra (aki a hírhedt Katonapolitikai Osztály ügynöke volt) művészettörténész volt Aczél György szócsöve, ő minden fórumon azzal kritizálta, hogy nem felel meg a szocialista realizmusnak.
Pilinszky János költő. forrás: Fortepan
Németh Lajos művészettörténész volt az egyedüli, aki kiállt mellette, felismerte zsenialitását. De sajnos ez sem volt elegendő ahhoz, hogy Kondor állandó állami megbízásokat kapjon. Az uránvárosi óvoda számára készített pannóvázlatait sem fogadták el, a vázlatokért fizetett tiszteletdíjat visszafizettették vele.
Gondoljunk bele, egy óvoda falára sem engedték festeni, így alázták meg. A kiszállt hivatalos bizottság ijesztőnek találta a képeket, pedig gyermekrajzokból, arany és vörös színárnyalatokból komponálta. A bizottság elutasító határozatára válaszként ezt írta Kondor Béla:
Ha képcsarnoki félgiccset csinálnék, akkor lenne legtöbb reményem, hogy ezt az ügyet anyagi károsodás nélkül lezárjam. Nem teszem függővé a művészi elképzeléseimet továbbá olyan zsűri véleményétől, amelyik nem rendelkezik a munkák elbírálásához szükséges magasabbrendű tárgyilagossággal, ugyanakkor kicsinyes és csak látszólag van fogalma a célszerűségről; helyismerete nincs, nem is tartja azt fontosnak. (…) Viszont pénzügyi okból elveim ellenére nem dolgozhatom a tehetségem veszélyeztetése nélkül. Nagyon sajnálom, hogy az anyagilag és másféleképpen egyaránt jelentéktelen munka ennyire elhúzódott, „ügy” lett belőle. Ezért kérem a munkaelosztó bizottságot, ha legközelebb netán munkához akar juttatni, gondoljon a már ismert dolgaimra és aszerint ítéljen.”
A Magyar Távirati Iroda (MTI) megalapításának 100. évfordulója alkalmából rendezett centenáriumi ünnepségen Aczél György, a Minisztertanács elnökhelyettese (k) beszédet mond. Az elnökségben helyet foglal Lakatos Ernõ, az MTI vezérigazgatója (j) és Nagy János (b) külügyminisztériumi államtitkár.
MTI Fotó: Manek Attila
Lehetetlen élethelyzetbe került
Később, 1963. február 10-én Kristóf Attila cikket írt róla a Magyar Nemzetben, szóvá téve azt, milyen lehetetlen élethelyzetben van a kiugróan tehetséges fiatal művész:
a festészet egyik legkomolyabb tehetsége lehetetlen helyzetbe került, alig tud valaki róla, megbízatásokat nem kap, nem tartozik sehova, az élete, munkája őszintén szólva a kilátástalanság felé vezet.” – és ez beigazolódott.
A Képzőművészeti Alaptól nem kapott megbízást, a Fiatal Művészek Klubjában rendezett kamarakiállításán az egyik felszólaló azt mondta: az, hogy ennyi ember megjelent, ez már akár politikai tüntetés a művészete mellett.
Az orvostól jött, százhúszat ver a szíve, a doktor eltiltotta a dohányzástól, az italtól és a haragtól. Egész este ivott és dohányzott. Éjszaka dolgozik, hajnalodásig rézkarcokon, néha az ágyban. A művészet szenvedélye még erős benne, izzik, szinte emészti.”
– jellemezte őt Kristóf Attila.
Könyvillusztrációkból, iparművészeti megbízatásokból élt. Így született meg a margitszigeti pannója, mely ma is látható a Margitszigeti Nagyszálló halljában.
Kondor Béla: Szigeti legenda. Margitszigeti Nagyszálló. Fortepan: Bauer Sándor
Aczél rettegett fekete autója feltűnt a kiállításon
Kondor Béla több kiállítását Székesfehérváron rendezhette meg (például 1964. március 8-án), számára az a hely menedéket jelentett.
Persze Aczél elvtárs a fehérvári kiállításokat sem hagyta szó nélkül, sőt, több kiállításon személyesen is megjelent. Egy ilyen látogatás úgy nézett ki, hogy a múzeum vezetői telefonüzenetet kaptak a minisztériumtól: Aczél elvtárs személyesen fogja megtekinteni a kiállítást. Ezen alkalmakkor fekete autóval meg is érkezett, hol egyedül, hogy kisleányával. Mindenki rettegett, amíg megtekintette a kiállítást és azután is, mit fog mondani.
Az irodában le is teremtette a múzeum alkalmazottait – ahogyan azt Kovács Péter a Mozgó Világ 1999. márciusi számában felidézte –, hogy amikor rendes embereknek alig jut kiállítási lehetőség, miért fura alakok műveit mutatják be Székesfehérváron. Ezt a megfélemlítést más retorzió nem követte, a kiállításrendezők bátorságán múlott az, bemertek-e vállalni legközelebb is a diktatúra által problémásnak tartott művészt.
Facebook
Twitter
YouTube
RSS