A magyarság eredetkutatásában az eddigi legjelentősebbnek számító tudományos szakcikket közölték a Magyarságkutató Intézet Archeogenetikai Kutatóközpontjának és a Szegedi Tudományegyetem Genetikai Tanszékének kutatói az igen tekintélyes Current Biology szaklapban. Az írásban többek közt megállapítják, hogy a honalapító magyar elit jelentős részéből teljesen hiányzik a “proto-ugor” örökség; helyette hun vagy avar leszármazottaknak mutatkoznak, különböző mértékű iráni és helybeli keveredéssel.
Mint közleményükben írják,
kutatóinknak a Kárpát-medencében feltárt hun, avar és honfoglalás korszakokból (másképpen nevezve: honalapító magyarokból) származó 265 emberi maradvány teljes genom szintű elemzésével a jelenleg elérhető legnagyobb pontossággal sikerült rekonstruálni ezen korszakok népességtörténetét. A vizsgált minták teljes örökítőanyag készletének sikeres kinyerése után, azokat a legmodernebb számítógépes algoritmusokkal hasonlították össze közel 3000 ősi mintáéval, valamint Eurázsia összes ma élő népcsoportjának genomjával szuperszámítógépünkön.
A kutatás tudományos áttörése, hogy mindhárom korszakból sikerült azonosítani az első generációs mag népességet (angol nyelvű cikkben ún.: core), a helybeli őslakosokat, és az ezek keveredéséből leszármazottakat. Az eredmények azt igazolták, hogy az európai hunok egy része ázsiai hun felmenőktől származott, másik része pedig az útközben integrált sztyeppei szarmata és germán elemekből állt, ami megfelel a történeti forrásoknak.
AZ ÁZSIAI ÉS EURÓPAI HUNOK KÖZÖTT KIMUTATOTT BIOLÓGIAI FOLYTONOSSÁG IGAZOLJA AZ EDDIG KÉTSÉGBEVONT FOLYTONOSSÁGOT A KÉT NÉPCSOPORT ÉS A KÉT BIRODALOM KÖZÖTT.
A Kárpát-medencébe érkező avar elit genom összetétele egyértelműen ősi mongóliai eredetre utal, ami a zsuanzsuan származás elméletét támogatja. Mind az ősi Mongóliából származó európai hun, mind az avar vezető réteg korai ázsiai hun távoli felmenőkre vezethető vissza, de míg az avar elit tisztán megőrizte a mai tunguzokra, burjátokra jellemző bronzkori kelet szibériai genomját, addig a hunok szkíta és kínai keveredést is mutattak.
Az avar korban a Kárpát-medencébe érkezők jelentős hányada azonban nem az avar elit örökségét hordozta, hanem hun és iráni (alán) genomokból modellezhető. Ez arra enged következtetni, hogy az avar és hun korszakok népessége között nagymértékű az átfedés, és az avarok Európába érkezésével a korábban ott lakó népeket felülrétegezte egy, az ősi Mongóliából frissen érkező elit csoport
– írják. Hozzáteszik: a honalapító magyarság – akik a honfoglalás korában a Kárpát-medencébe érkező elit népesség – genom összetétele a mai népességek közül legnagyobb hasonlóságot a baskírokkal, a szibériai és volgai tatárokkal mutatja, az ősi népességek közül pedig az ázsiai szkítákkal. A leszármazási viszonyok vizsgálata azt mutatja, hogy a honfoglaló elit jelentős része legközelebbi nyelvrokonainkkal, a manysikkal (vogulok), a szamojéd nyelvű nganaszanokkal, szelkupokkal és enyecekkel közös ősökre vezethető vissza, és ezek közül legutoljára a manysiktól válhattak külön. A legnagyobb felbontású genommodellek arra utalnak, hogy valóban létezhetett egy “proto-ugor” népesség, amely a késő bronzkori Mezhovskaya kultúra népességének és a nganaszanok őseinek keveredésével jött létre valahol az Ural és az Altáj közötti erdőssztyeppe zónában, akik a vaskorban az ázsiai szkíták egyik csoportját alkothatták. A vaskorban a manysik és a honfoglalók ősei különváltak, és utóbbiak Kr. e. 643–431 között komoly mértékben keveredtek a korai szarmatákkal. Ezt Kr. u. 217–315 között egy második keveredés követte az ázsiai hunok utódaival, az európai hunok elődeivel, amelynek időpontja az európai hun kort közvetlenül megelőző időszaknak felel meg.
A honalapító magyar elit jelentős részéből teljesen hiányzik a “proto ugor” örökség, helyette hun vagy avar leszármazottaknak mutatkoznak, különböző mértékű iráni és helybeli keveredéssel
– hangsúlyozzák. A Kárpát-medencébe érkező hunok, avarok és honfoglalók mindegyike kisebbségben volt a helybeli népességhez képest, amelynek túlnyomó többsége európai bronzkori genommal rendelkezett, és az Árpád-korig igen heterogén volt.
Forrás: OS/MTI; Fotó: MTVA/Bizományosi/Balaton József
norka
2022-06-06 at 17:44
Magyar önelnevezésű népcsoport, törzs sosem létezett, csak utólag hívjuk magunkat magyarnak egy honfoglaló törzs “Mager, Moger” nevű vezetője után. De még erről a névről sem tudjuk, hogy anno, mikor az illető élt, hogyan ejtették ők maguk. Azt sem tudjuk milyen etnikumú volt. A honfoglaló törzsek többnyelvűek és többféle etnikumúak voltak. Magyar nem volt köztük, legfeljebb ugor gyökerű. Az ugorok meg sokkal előbb vándoroltak az Ural térségébe, mint a finnek. Vsz. az Altáj könyékéről. A finn és a “magyar” nyelvnek tehát nincs közös gyökere és előzménye, az Ural.menti együttélés során kölcsönösen kerültek szavak egyikből a másikba. Sok finnugornak nevezett szó alapvetően az ugorok szókincséhez tartozott, nem mi vettük át, hanem mi adtuk át a finnségieknek.
Vuperi
2022-06-01 at 10:21
Szerintem azért a nyelvtörténeti és genetikai téma megérintésekor, akár csak egy egyszerű hozzászólás esetében, nem haszontalan, ha valaki valamennyire tisztában van a nyelvészet, a nyelvtörténet és a genetika legalapvetőbb tételeivel.
Ami meg a kérdését illeti: akármelyik nyelvtörténész meg fogja cáfolni azok állítását, akik az angolt az amerikai földrészről
származtatják. Ugyanis ez (=nyelvész, nyelvtörténész) is egy szakma.
Gondolom, önök – akik ennyire értenek a nyelvészethez, nem nyelvész létükre – a mosógépükhöz/autójukhoz/tévéjükhöz/számítógépükhöz stb. sem hívnak szerelőt, ha elromlik, mert értenek hozzá(juk). Higgyék el, a nyelvész legalább olyan képzett szakember, mint egy villany- vagy mosógépszerelő vagy bármilyen szerelő vagy szobafestő vagy szőlész-borász.
Lókipula
2022-05-31 at 16:40
Schenkhyalfonz
2022-05-31 at 12:05
Legalább a hited erős, ennyi reményed maradhat a jövővel kapcsolatban, mert tudományosan sem tartható a finnugor származás. Inkább fordított irányban ment a nyelv vándorlása, mint amit a hunszdorferpálok mondtak, és amiben még mindig hisznek a szekta tagok, akik ezt a butaságot terjesztik. Az angol nyelv amerikából származik. Ezer év múlva ki fogja megcáfolni ezt a kijelentésemet? Vagy hogy a latint a spanyolok délamerikából vették át? A szláv meg a románból ered. Körül-belül ennyi igazság van a finnugor elméletben is. Aki elhiszi, azon nem lehet segíteni. Túl fantáziátlan, túl kicsi a képzelőereje, és így éli a mindennapjait. Szomorú dolgok ezek.
Vuperi
2022-05-31 at 14:29
Itt olvasható az eredeti, ha van valakinek kedve hozzá.
https://www.cell.com/current-biology/pdf/S0960-9822(22)00732-1.pdf
Vuperi
2022-05-31 at 14:27
Ez van az EREDETI cikk absztraktjában:
Conquering Hungarians and Mansis had common ancestors, but protoHungarians further admixed with Sarmatians and Huns.
Ennyit a lékről…
Schenkhyalfonz
2022-05-31 at 12:05
A finnugor elmélet nem kapott léket, mert a genetikai rokonságot vizsgálták és nem a nyelvit. Eddig is nyilvánvaló volt, hogy az őseink honnan származnak és genetikailag rokonaink a manysik, egyes szamojédok, csak most már ez igazolt is.
A nyelvünk rokonsága meg a hagymázas elméletek ellenére is maradt, ami volt, finnugor (logikailag a finnugoroké hasonlít a miénkre, már csak a létszám okán is).
balfék
2022-05-31 at 06:43
Bal
2022-05-30 at 22:05
Most, hogy genetikailag bizonyított lett a hun magyar kapcsolat a vezető rétegben, most már a “mindig köztudott volt” lett a vélemény? horn gábor tanulni járhatna hozzád a kunczéval együtt demagógiát, és szófacsarást. Ekkora marhaságot, amit írtál, mismásolást, kenegetés nem olvastam rég. Európai gén? Hülye vagy? Az mi? Nincs ilyen, hogy “európai gén”. Viszont megmutattad, hogy mennyi eszed van, ugyanannyi, mint amiről elmélkedsz. A genetikusok majd tudják, neked nem kell belekotyogni olyanba, amihez nem értesz.
halacska
2022-05-30 at 23:32
Hazugságszofisztikálóhivatal.
848-49 előtt mindenki tudta ingyen mi valóság.
Azóta a ferdítők akarják túlegyenesíteni a rég egyenest…
Bal
2022-05-30 at 22:05
Elképesztő “újságírás”, hogy a cikk címe totálisan az ellenkezőjét állítja annak, ami valójában a publikációban van.
Aszerint ugyanis a honfoglalók korából vizsgált maradványok túlnyomó többsége kirakható nagyrészt európai, kisebb részt pedig egy 50% ugor, 35% szarmata és 15% hun kompozícióval. Meglepő lett volna, ha az amúgy magyar őshazán átvonuló hunok nem hagytak volna valamilyen nyomot maguk után. (Pár ritkább esetben erősebb a hun vonal, de ők meg nyilván az akkor már régóta ott élő avarok leszármazottai voltak, akik a cikk szerint valóban a hunokkal állhattak genetikai rokonságban.)
Azaz a honfoglalóknál pár százaléknyi hunnak nevezhető gén áll szemben egy három-négyszer erősebb ugor génkapcsolattal. De igazából mindkettőt zárójelbe teszik az európai őslakók génjei.
Ebből lesz a cikk címében “léket kapott” meg “alig”. Félelmetes.
Elemér
2022-05-30 at 21:15
Végre valami reál tudomány is kerül a nyelvészeti történelem alkotás mellé. Piramisokat sem az arabok építették. Mi volt Európában évezredekkel ezelőtt evvel a módszerrel talán kutatható lesz, csak be kellene kapcsolni az európai tudósokat. Aztán minden egyes ember vizsgálhatja, milyen úton kerültek Afrikából ősei ide vagy oda.
Dombi K.
2022-05-30 at 19:18
Vladtepesch
2022-05-30 at 17:15
Egyáltalán nem kötekedő hangnemben írom, amit írok. Csak beszélgetek. Szóval remélem nem lesz belőle semmi félreértés. A japán nyelvet sokan szeretik rokonnak mondani, mert hogy ragozó nyelv. Sajnos azonban túl sok hasonlóságot ilyen szempontból nem tudok felhozni vele kapcsolatban. Egy példán talán jól érthető lesz.:
Shigatsu wa kimi no uso (ez egy anime, majd live action film címe).
Shigatsu – Négyhónap (április)
wa – van vagy volt nem tudom pontosan, hogy melyik.
kimi – te
no – nak, nek
uso – hazugság
Négyhónap volt te nek hazugság
Vagyis szó szerint így lehetne fordítani, de azt jelenti, hogy áprilisban hazudtál, vagy a hazugságod áprilisban. Innen következik, hogy teljesen másképp gondolkodnak. Ők egyből tudják, hogy mit jelent, de aki nem él benne, nem igazán tudja jól lefordítani, ha csak a szavakat szótárazza.
Ellenben, használnak kifejezéseket, amikhez hasonló nálunk is előfordul. Példa:
Demo – de=és/de mo=már
Kedo – pedig (kedig)
Io – jó
Csak pár, ami egyértelműen hasonló alakban és jelentésben is.
Ha rokon nyelv, akkor csakis ezekből lehetne kiindulni, nyelvtanilag nem vagyok benne biztos, hogy megállapítható. Bár megint el kell mondjam, hogy nem vagyok szakmabéli, így lehetetlenség, hogy jól lássam az összefüggéseket. Szubjektív megítélésre hagyatkoztam csupán.
Domi K.
2022-05-30 at 18:59
Vladtepesch
2022-05-30 at 18:35
Mint mondtam, nincs vita közöttünk. Viszont én a másik oldalról közelíteném meg. Egy csontváz a felépítmény nélkül élettelen. Ahogy a nyelvtan a szavak, kifejezések nélkül csupán halott nyelv, amit senki sem ismer valójában.
A maják bizonyosan használnak akkor valamennyit régi nyelvükből, de ismerve a spanyol hittérítők viselkedését, azt kell mondjam, hogy töredéke maradhatott fenn annak, amilyen eredetileg volt.
Geronimo – vagyis Hieronymus. Azt nem tudom, melyik Észak-Amerikai indián törzs főnöke volt, de a neve nem indián név, hanem egy latin átvétele. Sajnos rengeteg hatás érte azokat a nyelveket is.
Abban teljesen egyetértek, hogy a nyelv meghatározza azt, hogyan gondolkodik az ember. Egy angol például képtelen lenne a magyar életre, ha nem sajátítja el tökéletesen a nyelvet. Magyar fejjel gondolkodni más, mint norvéggal. Másféle eredményre is jutunk, ahogy az látható a kulturális különbségekből.
Sajnos nem tudok minden ragozó nyelvet beszélőt “rokonomnak” érezni. Nem csak ennyiből áll a nyelvi rokonság, ha beszélhetünk egyáltalán ilyenről. Annyit el kell mondjak, az anyanyelv nem feltétlenül a szülőanya sajátja. Hiszen ha így volna, akkor magyarul már csak pár százan beszélnének (lásd tatár és török dúlások utáni betelepítések). Az én felmenőim között vannak vendek, svábok, délvidékiek. Ha csak az anyanyelvet beszélték volna, apám például nem tudott volna magyarul, csak vendül, anyám pedig svábul vartyogna.
A szavak adják meg a tartalmat a nyelvtanhoz. A szavakat le lehet ugyan cserélni, de a nyelvtani szerkezet marad. A kettő összefügg, egyik a másik nélkül értelmetlen. Ha két csontváz hasonlít is egymásra, attól még nem biztos hogy ugyanúgy fognak kinézni, ha visszatesszük rájuk a húst és a bőrt. Lehet, hogy az egyik elsőre jónak nézett volna ki, de csak egy vérszegény, csont és bőr, gyenge valaki, míg a másik erőtől duzzadó, magas, erős felépítésű személy.
Ragozás is lehet egyébként többféle, nem gondolom, hogy feltétlenül mindegyiket kapcsolatba lehet hozni a magyarral.
Vladtepesch
2022-05-30 at 18:35
Dombi K.2022-05-30 at 17:59
A maya nyelv ma is élő nyelv, kb. 6 millió ember beszéli a Yucatán félszigeten.
Az Észak-Amerika-i indián nyelvek is döntő részben ragozó-toldalékoló nyelvek.
Az emberi gondolkodást a nyelv logikája – nyelvtana, ha úgy tetszik – alapvetően befolyásolja, szerintem.
És az élet(vitel) minden területére is kihat.
Én a kisztihand-nál jobb példát mondok: muszáj. Azaz kell valami/t csinálni/.
Muss sein – mondja a német. És onnan is jött.
Persze – mondjuk.
De az eredeti: per se – latin. (Finnül a persze elég csúnyát jelent: segget.)
A nyelvi logika/nyelvtan olyan, mint a vázrendszer egy élő szervezetnél.
Sok minden – izom – ráépülhet – de mégis ez határozza meg a lény lényegét.
Az ember és az emlősállatok jó része azonos váz-elemekből épül fel, de az ember csakis azon a vázon lesz ember, amit ismerünk.
A magyar nyelv váza pedig olyan elképesztően jó, hogy jöhet bármilyen szó bárhonnan, az kiválóan tovább működtethető a magyar nyelvben.
És a magyar nyelv vázához az általam korábban felsorolt nyelvek majdnem teljesen hasonlítanak.
Nekem tehát nyelv – azaz: gondolkodás – rokonaim azok az afrikai nyelvek is – nagyon kevés ilyen van -, amelyek szintén ragozó-toldalékoló nyelvet beszélnek – bőrszínüktől teljesen függetlenül.
Theo
2022-05-30 at 18:25
Ezt mi már régen így éreztük és gondoltuk, örülünk, hogy a tudomány is igazolja végre.
Az egész világ hunoknak hív minket, a keleti népek (mongolok, kínaiak, japánok) pedig mind nagy presztizsű rokonként gondolnak ránk ősidők óta, ők ezt így is tanítják az iskoláikban.
Vajon nálunk mi áll az általános iskolai tankönyvekben? (mert ez számít, oda még mindenki jár)
Dombi K.
2022-05-30 at 17:59
Vladtepesch
2022-05-30 at 17:15
Mindenki másnak: sajnálom, megint hosszú lett, aki nem szeretné elolvasni, nyugodtan szkippelje (szép angol szó).
Nincs közöttünk érdemileg nézeteltérés. Ahogy magam is utaltam rá, a nyelvtan régi, sokkal régebbi, mint amilyennek a krónikások megismerték a nyelvet.
Ami a gondolatiságot illeti. A magyar nyelv megengedő. Nem szorít olyan korlátok közé, amelyek csak egy bizonyos szórendet engednek, és csak is egyet. Sőt. És éppen ezért elfogadható a csupán nyelvtani alakban való közelítés, és a szavak eredetének vizsgálata is egyszerre. Hiszen kettőnk nézőpontja is azt mutatja, hogy legalább két irányból meg lehet közelíteni a feladatot. És mindkettő szabad teret enged a kutatásra.
Itt jegyezném meg, hogy az egyik legfontosabb különbség a magyar és a nyugati nyelvek között az a nevek használatában mutatható ki. Nem csak a sorrend miatt, hanem annak szimbolikája miatt leginkább. Ha azt mondom, hogy:
John Smith – akkor azt kell gondoljam, hogy ez a John a Smith családból. A hangsúly a személy keresztnevén van.
Ha azonban azt mondom, hogy:
Kovács János – akkor a hangsúly a családnévre esik, tehát KOVÁCS János. Nem akármilyen János, hanem a Kovács. Míg az első esetben lehetne akármilyen, a lényeg, hogy ő egy John.
Ebből következik, hogy a család fontosabb az egyénnél, míg a másik esetben, itt az angolt használtam, a személy a fontos, nem a család. Tehát énközpontú. Megjegyezném azonban, hogy a nevek úgymond “családiasítása” honfoglalás kora utáni. Előtte egy nevet használtak, legalábbis ennyiről vannak feljegyzések. Huba, Kond, Tas, Zolta, Jutas, Csaba. Semmi vezetéknév.
A szavak eredetének kutatását szeretném védelembe venni. Annyiból mindenképpen fontos, hogy ne essünk hírhedt hírű szakemberek hibájába. Ugyanis, ha csak a szavakat vennénk, akár két betű kicserélésével bármely nyelvben szereplő szóra ráfoghatnám, hogy a magyarból származik. Ilyenkor figyelmen kívül hagyjuk a szó magyarban történt megtelepedését, ha nem ősnyelvi szó, és könnyen eljuthatunk a Százkacsavan, Koppányhágó és Vénkövér elnevezésekhez, mit a példa megmutatta pár évvel ezelőtt. Ezért tehát mindenképpen fontosnak tartom, legalábbis a magam részéről a szavak eredetének vizsgálatát is. Hiszen az amatőr nyelvész a legnagyobb hibát ott véti, kivétel nélkül, hogy a jelenkori nyelvet használja más vidékek ősi szavaival való társításhoz. Ez pedig tévútra visz.
Ugyanitt megjegyezhető, hogy a Mura, mint folyó, ismert régóta. De a mura, ebben az alakban, előfordul a japánban is, jelentése pedig falu. A kettő egymástól teljesen független, mégha ugyanúgy írják is. Habár ezt alaposabban vizsgálni kellene, mielőtt ítéletet mondok. De lehetnek olyan szavak, amiket ugyanazokkal a hangokkal ejtünk ki, mégsem kapcsolódnak egymáshoz. És vannak olyan szavak, amelyek szinte minden nyelvben megtalálhatóak. Például, mama, papa, baba. De nálunk szerepel az anya, apa is, amelyek máshol nincsenek ilyen formában. Tehát máshonnan kaptuk, nem a nagy közösből.
A nyelvtani részhez hozzáfűzhetjük, hogy sajnos nem egyszer átesett úgynevezett nyelvújításon a magyar nyelv. Valószínűleg az írásbeliség elején, de legutóbb például a 19. század közepétől a 20. század első harmadáig igen jelentékeny német behatás érte. Szenvedős szerkezet, kifejezések átvétele magyar szavak használatával. Kisztihand például. Meg lesz véve. El lesz bontva. Meg van repedve, stb. Sajnos ezek nagyon sok kárt okoztak. Tehát ezt is figyelembe kell venni, ha csak nyelvtani oldalról közelítjük a kérdést.
Végezetül, hadd fejezzem ki enyhe tartózkodó álláspontomat a maja nyelvvel való rokonítással kapcsolatban. Hiszen a maja nyelvet egyáltalán nem, vagy alig beszélik, és valószínűleg nem is a régi alakjában. Írása túl bonyolult, jelentése nem teljesen tisztázott, a hangzásáról nem is beszélve. Mivel nem vagyok jártas a maja nyelv használatában, ezért inkább bátorkodom nem teljesen elfogadni, amit mások mondanak róla.
Folytatnám még, de túl sok, és félő, hogy a többi olvasót zavarja. Elnézést kérek mindenkitől, ha feltartottam.
Nézzük_magát_a_dolgot
2022-05-30 at 17:52
Tisztelt Wladtepesch! Úgy kerültem bele az Ön hozzászólásába, mint Pilátus a krédóba. Mert én is azt hangsúlyozom, hogy a vendégszavak nem jelentenek semmit egy nyelv eredetéhez, pontosabban társadalmi hatások (együttélés stb.) során kerülnek egy nyelvbe. De! Ma kötözködős kedvemben vagyok. A hét napjai nem szláv eredetűek, hanem részben szláv eredetűek. Vasárnap (vásár napja), hétfő (a hét kezdete) Kedd (kettedik nap) endémikus eredetű, szombat bibliai eredetű. Azonkívül “alma van a zsebemben” szórend nincs kőbe vésve, attól függ a sorrend, hogy mit tartunk fontosnak. Ha kidudorodik a zsebünk, kérdésre azt mondjuk, hogy “a zsebemben alma van” (és nem más). Ha azt kérdik, hogy hát hol van az alma, azt mondjuk, “az alma a zsebemben van”. Ha azt mondjuk, hogy nem üres a zsebem, akkor “a zsebemben van alma”. Lehet permutálni, a kiemelt hangsúly mindig a lényeges szóra kerül.
Ezek
2022-05-30 at 17:50
Ha igaz, hogy a legtöbb esetben az anyjától tanulja a gyermek a az anyanyelvét, akivel túlnyomó esetben vér és gén-rokonságban van, akkor nem kérdés, hogy kik a nyelvrokonaik.
Mondjuk elsőként anyánk az egy nyelvrokon.
Mikor még azt hitték a sogoraink, hogy soha nem lehet a rokonságot ennyire konkrétan kimutatni, nyugodtan vetették bele magukat a szomszéd vagy még távolabbi népekkel való rokonsagunk kutatásában.
Most sincsenek kétségbeesve, hiszen új tezist állítottak fel, nem kell ahhoz vérrokonnnak lenni, hogy más népek nyelvét vegyük át a magunké helyett, anyánk helyett pedig csak el kell menni a piacra és ott felszedni a nyelvtudást a sárgarépa, rénszarvas agancs mellé.
Vladtepesch
2022-05-30 at 17:15
Dombi K.2022-05-30 at 16:39
Nézzük_magát_a_dolgot2022-05-30 at 16:47
Uraim!
A szó-eredet kutatás sajnos nem vezet sehova.
Ilyen alapon könnyedén kimutatható a magyar nyelv orosz eredete, ugyanis a manapság is mindennap használt szavaink jelentős része – orosz (nem egyszerűen szláv!, hanem orosz!!!) eredetű!!!
Ebéd – abjéd, vacsora – vecsera, unoka – vnuka, lapát – lopata, a hét napjai, Balaton – boloto (mocsár), végtelen a sor, nincs idő és hely a felsorolásukra.
A lényeg nem ez.
A lényeg a nyelv logikája.
Vegyünk egy egyszerű mondatot.
A zsebemben alma van.
Törökül: Dzsebimde alma var.
Tehát a magyar (és a török, a finnugorok, a japán, a koreai, a maya, az inka nyelvek) mind ugyanúgy gondolkodnak, mint mi:
Először megnevezzük a tárgyat, a dolgot, a cselekvés lényegét – és utána jön, hogy ki/kié, és mi történik vele.
Itt egy elemi mondat.
Megy ház ba.
Megy(ek – én) a ház – am (enyém a ház) -ba (belsébe).
Baromi informatív, mert egyből tudom a cselekvést és a tárgyat (amire a cselekvés irányul).
Az indogermán nyelvek nem ilyenek.
Először meg tudom, hogy ki cselekszik – azt még nem tudom, hogy mit.
Utána megtudom, hogy mi fog történni a tárggyal, de még nem tudom, hogy milyen tárggyal?
I go into my house – mondja az indogermán angol (és a latin, az arab, a héber, az indiai stb. nyelvek is pont ugyanígy!!).
Én megy bele/belsejébe enyém ház/nak – mondhatnánk magyar szavakkal.
De míg a magyar mondhatja úgy is, hogy:
A házamba megyek, ezek a nyelvek a szórendhez kötöttek – ergo a gondolkodásuk is meg van kötve.
Nem mondhatjuk, hogy: Into my house I go. Illetve mondhatjuk, de egy angol kurvára nem fogja elfogadni.
Úgyhogy a lényeg és legfontosabb a nyelv logikája.
Ezért tehát természetesen rokonaink a finnugorok is, a török népek is és a többi, akikről már írtam.
NYELV-ROKONAINK.
És ez nekem pont elég is.
Nézzük_magát_a_dolgot
2022-05-30 at 16:47
Tisztelt Wladtepesch! Értékes gondolataival egy ponton nem értek egyet, miszerint a szarmaták a török (altaji) nyelvcsaládhoz tartoztak volna. A szarmaták ugyanúgy iráni (tehát indoeurópai nyelvű) eredetű sztyeppei népek voltak, mint a keletről nyugatra irányuló több hullámban történő évezredes iráni kirajzás többi népe, tehát ők a protoszkíta, szkíta, szarmata, dák vonulathoz tartoznak. Félreértés ne legyen, a dákok iráni eredetűek, semmi közük a “román” nevet felvett oláhokhoz, akik a római birodalom romjaiból vánszorogtak elő a mai Albánia-Macedónia-Montenegró kecsketermő hegyei közül, wlach (oláha) népnévvel illetve. Persze az igaz, hogy a dákok behatoltak a Kárpát medencébe is, ugyanúgy a szarmaták is. De a dákok sohase hatoltak be a wlachok eredeti balkáni szálláshelyére, és amikor az olához a 2. évezredben kezdet beszivárogni a mai Regátba, sőt 1300-1400-tól kezdve Erdélybe, hol voltak akkor már a dákok! Tehát semiképpen sem dák eredetű ez a tetű oláh bagázs.
Dombi K.
2022-05-30 at 16:39
Elnézést a nagy terjedelem miatt, de mindig eszembe jutott közben valami
Kicsit (sokkal) bonyolultabb ez, mint azt a hungarista/finnugrista gyorstalpaló táborban “tanították” a halász-vadászat/lóhátról nyilazás “megszállottjai”.
A magyar nyelv nem homogén. És feltételezem, hogy ez a Honfoglaláskor sem volt másképp. Azt viszont elképzelhetőnek tartom, hogy a besenyők, kunok, jászok, hasonlóképp kellett beszéljenek, ha olyan könnyen sikerült beilleszkedniük. Vannak más népességek, akiknek nem ment olyan egyszerűen. A németekről ne is beszéljünk. Ahol német ajkúak telepedtek meg, ott megjelentek az elmagyarosított német kifejezések. Ugyanez igaz a szláv betelepítettekre. Ahol ilyen népek laktak, és magyarrá váltak, nyelvükben meg tudtak maradni kifejezések. Ellenben, nem igazán ismert külön kun, besenyő vagy jász/alán szó, hacsak valaki nem veszi a fáradságot, és boncolja szét a Magyar Értelmező Kéziszótár tartalmát, hogy nyomára akadjon.
A hunok a szarmaták nyomában vándoroltak, az avarok a hunokéban, a magyarok pedig az avarokéban. Vagyis a vezető réteg. A népesség heterogén volt feltételezhetően. De azt látni kell, hogy a lovas nomádnak nevezett népek nem csak úgy random mászkáltak ide-oda. Volt egy szokás, hogy mely népek/törzsek merre vonultak, és melyek követték őket a sorban. A kabarok, kazárok, besenyők, alánok, mind megjárták azt az utat, amit a hunokról vagy a zsuanzsuanokról (egyes források szerint avar, más források a jüe csiket tartják avarnak) tudunk.
A magyar nyelv, csak azért lett magyar nyelv, mert 890 táján a magyarok ezt használták, és a krónikákban is így lett rögzítve. De ez nem zárja ki, hogy más népek ne használhatták volna. Akár még a volgai bolgárok is, akik a hunok leszármazottai voltak, csak a keleti ortodox egyház térítése miatt elszlávosodtak, és nyelvet cseréltek. A többi törzs, amelyik ismerte, nagyrészt beolvadt két-háromszáz év alatt a Kárpát-medencében, vagy elhagyta nyelvét az eredeti lakhelyén maradva.
Ha azt szeretnénk kideríteni, hogy a magyar nyelvben mik az alap szavak, akkor nehéz dolgunk lesz, hiszen a szavaink többségére nem csak idegen nyelvű, de magyar szinonima is rendelkezésre áll. Ki dönti el, hogy melyik magyar közülük? Nem lehetett mind ugyanannak a nyelvnek a része. Elég, ha a törökös, vagy más jellegét vesszük némelyiknek. A honfoglalás kori magyar eleve nem volt “egy” nyelv. Addigra magába olvasztott más nyelveket is, csak a nyelvtanhoz kellett “igazítani”. Ahogy az a mai napig is zajlik mindenféle angol, korábban orosz, latin vagy német kifejezésekkel. Az alapszókincset vizsgálva, ha sikerülne szétbontani az azonos jelentésű szavakat külön csoportokra, akkor kiderülne, melyikből van a legtöbb. Az a domináns rész. Feltéve, hogy mondjuk három különböző magyar nyelvet használunk egyben, azt is elképzelhetjük, hogy az a három nyelv három különböző népességből került be, jóval, jóval a honfoglalás előtti időkben.
Ezért nem olyan jó döntés pusztán pár hasonló szó alapján ítéletet hirdetni. Ráadásul, amikor valaki a ház szót az alapszókincs részének tekinti, s azt a hazu szóval hasonlítja a finnugorból, nagyot téved. A ház, a német haus, az angol house, a spanyol casa, mindegyik a latinból ered. Nem magyar alapszó. Bekerült. Ahogy a finnugorba is. Majdnem olyan ez, mint amikor valaki arra való hivatkozással beszél valósnak vélt eseményekről, körít mellé történetet, hogy az szerepelt a Koránban, a Tórában, a Bibliában, de még a Gilgames eposzban is. Ugyanis ezeknek mind egy a gyökere, maga a Gilgames eposz. Tehát felesleges több helyen való leírásra hivatkozni, hiszen ugyanaz a kezdeti történet. A ház nem finnugor, hanem latin eredetű. Kilőve az egyenletből. Csak egy példával éltem, de sok hasonlót lehet keresni, és találni is.
A lényeg az, hogy nincs egyetlen magyar nyelv. Ez egy nyelv, amit mi is használunk. Nyelvtana régebbi, mint az azt használó nép elnevezése. Mi maradtunk az utolsók, akik ebben a formában használjuk. Előfordulhatnak olyanok, akiknél nyomokban megmaradt valami, de olyan kis mértékben, hogy szinte felderíthetetlen. De a magyarok megtartották. Akárhogy nézzük, sehogy sem igazolható sem az, hogy a Kárpát-medence lakó átvették a magyaroktól, sem az, hogy a bevonuló törzsek vették át az itt lakóktól. Utóbbi esetben mi értelme lenne Julianus barát leírásának? Előbbi pedig lehetetlenség. Egy nagyobb számú lakosság nem vehette át a bejövőktől, hiszen nem voltak olyan nagy számban, hogy az egész országban el tudják terjeszteni. Egyértelműnek látszik számomra, hogy ez a nyelv létezett a Kárpát-medencében, és attól keletre is, egyidőben, egymással párhuzamosan. Hogy a magyarok előtt kiknek tulajdonították, azt nem tudni. Jelölt akad bőven. Szkítától, szarmatákon, hunokon, avarokon át, egészen a szavárdokig, bárki szóba jöhet. De logikailag teljesen kizárható, hogy egy kis Ural mellett élő törzstől eredjen. Ha alaposan végig gondolom, nem találok rá megfelelő érvet, hogy elfogadjam. Azt már annál inkább, hogy azok a kisebb népek magukkal vittek belőle valamit, amikor kiszorultak korábbi lakóhelyükről.
A magyarban fellelhetőek szláv eredetű szavak, a Honfoglalást megelőző időkből is. Ez tény. Egy-“ágyin”; csütörtök-“csitvjérg”; Levedi-Lebegy; sár. A sár az oroszban Földet jelent. Ebben a hangalakban, cirill betűvel írva. Tehát nagyon nagy ó orosz behatás érte a “magyar” nyelvet még a betelepedés előtt. Vagy fordítva is elképzelhető, de ahhoz nagyon merésznek kell lenni, hogy valaki ilyennel hozakodjon elő, és nagyon erős bizonyítékokra van szükség, hogy alá tudja támasztani.
És akkor még nem tértem ki az írásbeliség kérdésére. Nagyon valószínű, hogy a magyarok használhatták a cirill ábécét, mivel idefelé jövet találkoztak a keleti kereszténység megalapítójával. Ugyanazzal, aki a bolgárokat megtanította a cirill írásra. Tőle tanulhatták a kereszténység alapjait is, vagy legalább egy felfrissítő térítést végezhetett közöttük. A lényeg, hogy keletről haladva, előbb a cirill betűkkel találkoztak, s csak utána a latin ábécével. Amikor a krónikákat elkezdték lejegyezni, még nem volt teljesen tiszta, hogy mely hangot milyen betűvel jelöljenek, lásd akár az Ómagyar Mária siralmat, vagy a Halotti beszédet. Az eredeti feljegyzésben sokszor ugyanazt a hangot külön betűvel írtak le. Keverték az “a” és az “o” hangot. Akit érdekel, keressen képet róla, megérti majd, miről beszélek. Tehát még nem volt teljesen letisztult az írásbeliség. Arról nem is beszélve, hogy a latin b az a szlávban v. De ha nem figyelt a fordító, akkor fel is cserélhette őket. A ch egyszer k-t másszor cs-t jelöl. Chabar, Kabar, Csabar – mínusz r, Csaba. Könnyű volt tehát az írástudónak elveszni, ha egy eredeti magyar kéziratot nem latin ábécével jegyeztek fel, hanem cirillel. Talán a mindig hivatkozott, sosem talált ősgeszta nem is latinul íratott, hanem orosz abc szerint. Így könnyen elképzelhető, hogy akaratlanul ugyan, de belenyúltak a magyar nyelv hangalakjába is. Ezt valószínűleg sosem fogjuk már megtudni.
Végezetül álljon itt a szarmaták felkiáltása, amivel a római hadvezért “köszöntötték”:
“MARHA!”
angelblind652
2022-05-30 at 16:36
Végre!! Tovább, tovább es még az is lehet, hogy 100 év múlva tanítják is????
Vladtepesch
2022-05-30 at 15:49
Szerintem nem mi vagyunk manysi eredetűek, hanem a manysik – magyar eredetűek.
Meg a finnek, észtek is magyar eredetűek.
Ragozó-toldalékoló nyelvet beszélnek és a hangkészlet, főleg a magánhagnzók meg tök azonosak. Úgyhogy továbbra is rokonok vagyunk, csak nem úgy, ahogy ezt eddig állították.
Meg a török népekkel is rokonok vagyunk, mert ők is ragozó-toldalékoló nyelvet beszélnek. Egyébként a koreaiak és a japánok is.
Meg a mayák Amerikában és az inkák is!!!
Ezen a tág rokonságon belül persze óriási keveredés volt, és persze a sztyeppei élet erre meg különösen rájátszott.
Először volt egy kirajzás a Kárpát medencéből – Keletre és Amerikába.
Aztán volt egy visszatérés, aminek a vége az ún. honfoglalás (helyesen: honmentés).
És mindez Heribert Illig-ék Kitalált középkora alapján Attila Nagykirályunk után alig 100 évvel később volt, nem 895-6-ban, hanem 570 körül.
És így minden a helyére is kerül.
A hunok-szarmaták-avarok: egy nyelvet beszélő nép/ek voltak, akiket mára: magyarnak nevezünk.
Ennyi.
ViAM
2022-05-30 at 15:04
Vámbéry Ármin forog a sírjában, de megérdemli.
Greggson
2022-05-30 at 14:20
Már nagyon vártam ezt a cikket, de nem egészen értem:
“a honfoglaló elit jelentős része legközelebbi nyelvrokonainkkal, a manysikkal (vogulok), a szamojéd nyelvű nganaszanokkal, szelkupokkal és enyecekkel közös ősökre vezethető vissza”
később viszont:
“A honalapító magyar elit jelentős részéből teljesen hiányzik a “proto ugor” örökség, helyette hun vagy avar leszármazottaknak mutatkoznak, különböző mértékű iráni és helybeli keveredéssel”
Most melyik az igaz?
Zoltaiguszti
2022-05-30 at 14:19
Szar lehet most románnak lenni….Az Avar korábban volt itt mint ahogy Dák feltűnt…Fogadjunk az oláhok nem járulnak hozzá a Dák lelet anyag DNS viszgálatához? Még kidrül hogy hol Hun, hol meg csak dákó.
Sas
2022-05-30 at 13:47
A FINN-IZÉK MOCSARAS-ERDŐS TERÜLETEN GYŰJTÖGETTEK-A MAGYAR PEDIG LOVASNÉP VOLT-A SZTYEPPÉN.TEHÁT MAXIMUM IDŐNKÉNT KÖSZÖNTEK EGYMÁSNAK.MESSZIRŐL. HOGY, HAHÓ, KIS FINN-IZÉK!
Sas
2022-05-30 at 13:43
-ÉN———MÁR 8 ÉVESEN RÁJÖTTEM, HOGY BAROMSÁG-MERTHOGY-1. A MAGYAR -LOVASNÉP VOLT-A FINN-IZÉ MEG–ERDEI-GYŰJTÖGETŐ.ENNYI.A LOVAS-SZTYEPPEI-ILLETVE AZ ERDEI-GYŰJTÖGETŐ ELÉG TÁVOL ÁLL EGYMÁSTÓL.DE A HABSBURGOK ÖSSZEHOZTÁK-MEG KÁDÁRÉK.
Logikus
2022-05-30 at 13:32
Hát, ezt eddig is tudtuk…mi ebben az új?
Királytigris
2022-05-30 at 13:28
Keverék nép vagyunk. A hét törzsből is csak egy volt a magyar. Ezért volt szükség a vérszerződésre.
Az Árpádok meg 100%, hogy nem finnugorok, hanem azok, amit a DNS-ük mutat. Vagyis, A honalapító magyar elit jelentős részéből teljesen hiányzik a “proto ugor” örökség, helyette hun vagy avar leszármazottaknak mutatkoznak, különböző mértékű iráni és helybeli keveredéssel.
Tehát maradjunk annyiban, hogy hunok, avarok, magyarok rokonok.
Az is teljesen világos, hogy a “Honfoglalás” harc nélkül zajlott le, semmilyen említésre méltó csata, háború ekkkor itt a Kárpátmedencében nem történt, mert a korábban itt lakók, és a jövevények gyakorlatilag rokonok, vagy ugyanazon népességhez tartoztak. Tehát a “Honfoglalás” helytelen kifejezés a 896-os értelemben, mert a hon már el volt foglalva korábban. A honfoglaló pedig Attila volt és nem Árpád.
Most már csak az a kérdés, hogy a hunok, és az avarok milyen nyelven beszéltek… Talán magyarul?
Nobozmeg
2022-05-30 at 13:09
“…Ha nem születtem volna is magyarnak,
E néphez állanék ezennel én…”
.
írta nagy költőnk, Petőfi Sándor, anyja neve Hrúz Mária, apja Petrovics isván, aki az eddigi hiedelmekkel ellentétben nem szerb, hanem anyjához hasonlóan tót!
.
“…Minden Demosthenesnél Szebben beszél a tett…”
Írta szintén Sándorunk, aki valóban, CSELEKEDETEIVEL ezerszeresen is bizonyította IGAZ MAGYAR voltát!!!
Netudki
2022-05-30 at 12:27
Ha a genetika azt mutatja 95% fölötti a hun szkita szarmata es kaukàzusi a honfoglalàskori temetöben felelt elem akkor az ugor Max 1-2%.Tehàt a bejövö népesegnek a nyelve is ezt kell hogy tükröze vagyis a minimàlis ugor szavakat az az 1% hozta a magyar a hunnal szkitaval es szarmataval kell hogy egyezö legyen. A finnugorok ugyanugy àttvehettek tölünk szavakat.
khm
2022-05-30 at 12:25
És sehol semmi afrikai eredet? 🙂
Köszönöm a kutatók lényegre törő vizsgálódásait. (Mondjuk eddig sem hittem a finnugor elméletben) Ami érdekes,hogy az ősi mondák (már ami megmaradt) nagyjából ugyanazt bizonyítják,amit a tudósok.
Nézzük_magát_a_dolgot
2022-05-30 at 12:22
Ki minek nem mestere, gyilkosa az annak… Megint egy félrevezető, tudálékos és szenzációhahász cikkcím (ahogy már régebben is feltételeztem, külön tartanak egy kreatív ösztönű, mindenhez is értő személyt csodás cikkcímek kiötléséhez). Nem tudom, hozzáértőknek hányszor kell elmagyarázniuk, hogy a szerényebb képességűek is megértsék: nyelv- és genetikai rokonság nem azonosan egyenlő (ekvivalens) kifejezések. A magyarság kevert génállományában a cikk szerint persze azért fellelhető a ma is urali (finnugor és szamojéd) népek génjei is. Meg sok minden más. A magyar nyelv pedig vitathatatlanul finn-ugor családba tartozik (a beleépült számtalan idegen eredetű szóval is). Tőlem, laikustól csak egy populáris példák telnek ki: a paraguayban élő guaránik spanyolul beszélnek, de génállományuk NEM mediterrán. Az angolul beszélő Grace Jones génállománya NEM nordikus.
Manó
2022-05-30 at 11:41
csakafidesz!
A ” kalandozások ” sem kalandozások voltak, hanem Bizánc, bajor, morva fejedelmek ” bérelték ” a magyar hadakat saját háborúikhoz.
Orientál
2022-05-30 at 11:41
Régebbi híreket olvastam és ott leírtak szerint német tudós kutatók is a gén szerinti kutatásokba besegítettek és már az akkori ténymegállapítás egyezett a fenti hírben leírtakkal.
csakafidesz
2022-05-30 at 11:32
Hörömpölő 2022-05-30 at 11:22
Ez nem igaz! Az emberi rasszok közül kettő: mongolid és a kaukázusi ázsiai eredetű, a negroid afrikai.
chatillon r
2022-05-30 at 11:32
sajnos a történettudomány már régóta úgy működik, hogy kétségbe vonnak mindent a régiek írtak. elmondják hogy mindezek toposzok, semmi alapjuk sincs (hun, szkíta eredet, attila hagyomány, hét vezér, vérszerződés, szent istván, szent imre, szent lászlóról leírtak marhaságok). Utána pedig egy óriási bakugrással előállnak egy olyan “tudományos” értelmezéssel aminek aztán tényleg az ég világon semmi alapja nincs és nem egyéb mint egy ezer évvel később élt kutató agymenése, minden alapot nélkülöző tévszüleménye, képzelgéseinek visszavetítése a régi korokba, semmibe véve az írott forrásokat és a hagyományt.
csakafidesz
2022-05-30 at 11:29
A finnugor elmélet kezdettől fogva mesterkélt és akadémiai pecséttel eröltetett teória volt, dogma aminek igaz voltát egy bölcsészhallgató fejvesztés terhe mellett vonhatta kétségbe. Bár a török-szakosok kezdettől hangsúlyozták, hogy százszor annyi török eredetű szavunk van, mint finnugor, ezeket azzal vonták kínpadra, hogy itt jártak a törökök és a bicskázás mellett a nyelvet is tőlük tanulták el a magyarok. Hála Istennek, Czeizel professzornak győztek a genetikai tények. A magyarok még a kalandozásaik során sem találkoztak a finnekkel, és csak a halkonzerv export beindulása után szereztek tudomást a “rokonságról”..
Hörömpölő
2022-05-30 at 11:22
Minden ember Ázsiából származik, az első emberek ott éltek, az afrikai származása az embernek kamu
Hangillat
2022-05-30 at 11:19
Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy hon-zavar…Felülírva: hun volt,hun nem volt?,volt egyszer egy hun-avar…
Krisz
2022-05-30 at 10:43
Nahát, nahát! Csak igaza volt a sokszor lenézett és semmibe vett Anonymusnak? Vagy a Képes Krónikának?