Kétsebességes Néppárt és a káposztára halogatólag néző kecske esete

A magyar közéletben bevett fogalmainkkal nehéz értelmesen leírni, mi történt tegnap az EPP soros (hehehe) autodaféján. Se győzelem, se vereség, de nem is döntetlenben egyeztek ki, hanem a vitában álló felek egy pillanatra körülnéztek és felülkerekedett a racionális énjük, a döntést (inkább leszámolást) pedig elhalasztották.

A Néppárt tőle szokatlan módon figyelembe vette a tényeket, a Fidesz pedig tőle szokatlan módon nem használta ki a bizonytalanságot és nem borította rájuk az asztalt. Mert rájöttek, ellenséges terepen járnak, amíg ők vitatkoznak, lelkesen szalámizzák egymást és magukat, addig valódi ellenfelük nevetve gyűjti be azokat a hatalmi pozíciókat, amik lehetőséget biztosítanának arra, hogy a föderalisták és szuveneristák közti néppárti vitákat egyáltalán le lehessen folytatni.

A Fidesznek két minimumcélja volt, amennyiben eltekintünk attól, hogy milyen reklámértéket hordoz magában, ha valaki Brüsszelben veri orrba verbálisan az elkényelmesedett, tutyi-mutyi, nyugat-európai büroszovjetokat. Az egyik, hogy egyben maradjon a Néppárt és mint a legnagyobb pártcsalád tagja folytathassák (legalább a kampányt), a másik pedig, hogy ne Timmermansnak hívják a Bizottság következő elnökét.

Mert semmi más nem történt, mint a felek osztottak-szoroztak és eszükbe jutott, hogy ha kizárják a Fideszt, emiatt távoznak a Fidesz legközelebbi európai szövetségesi, akkor már nem a Néppárt a legerősebb pártcsalád a tavaszi választásokon, ennek pedig egyenes következménye, hogy nem a Néppárt, hanem az eddig második legerősebb szocialisták adják az Unió legfontosabb testületének elnökét. Timmermans pedig akkor is a világvége, ha Weber egy fasz, és jó lett volna megszívatni.

Az a furcsa felállás alakult ki az ülés kezdetére, hogy se a Fidesznek, se a Weber körül csoportosuló technokrata, büntetéspárti erők nem győzhettek, mert akkor mindent elveszítenek.

Mint a csata és a háború közismert relációja.

Mind a hősi eposzok, mind a gúnyos nevetés indokolatlan, egyedül afelett örvendezhetünk, hogy a józan ész és a belátás, valamint a legalapvetőbb matematikai kalkuláció visszatért a Néppártba. Az irány tehát jó, részemről remélem, hogy az új összetételű EP-ben is polgárjogot fog nyerni az, amikor a tények számítanak, nem az érzelmek.

A Néppártban elindult a józanság restaurációja, nem mehetünk el szó nélkül amellett, hogy a vita feloldása megint az úgynevezett kétsebesség lett. A kétsebességes Európa elképzelésének mintájára kialakult a kétsebességes Néppárt, amiben vannak az egyenlők és az egyenlőbbek. Az egyenlők tagok maradhatnak, de nincs joguk beleszólni a fontos kérdésekbe, az egyenlőbbek pedig, a régi nyugati országok politikusai a jövőben időről időre razziákat tartanak a kisebb, keleti országokban, hogy bizonyítékokat gyűjtsenek be a status quo fenntartásához. „Ezek még mindig nem értek meg a demokráciára, sajnos nem lehet szavazati joguk.” – jelentik majd ki lemondó szomorúsággal.

Kelet-Európa dekolonizációja hosszabb menet lesz, mint a föderalista többség megakadályozása. Csapataink harcban állnak és (egyelőre) töretlenül hátrálnak. Tavasszal talán jobb lesz...