A Simicska-árva úgy nem akar vitatkozni a magyar fociról, hogy nem szar minden
Egri Viktor, a G-nap utáni Hírtévé végnapjainak tündöklő csillaga, a Szabadfogás című méltán elfeledett produkció rendszeres vendége lemondta a Nemzeti Sport főszerkesztőjével tervezett vitát. A meghátrálását (ellenkező irányú támadás – MacArthur) azzal indokolta, hogy úgy nem lehet vitatkozni a magyar fociról, hogy nem szar minden.
Apró gyerekként mindenki űrhajós, vezénylő tábornok, esetleg masiniszta szeretett volna lenni, aztán legtöbbünket másfelé sodort az élet. Ahogy a tinédzser lányok többsége sem lett végül felnőttként világmegváltó NGO-knál dolgozó társadalommérnök-muciológus, hanem elmentek például válóperes bírónak vagy fodrásznak. Szóval kevesen vannak, akik azzal foglalkoznak, amire vágytak, de a legtöbben beleszoktunk a szakmánkba. Talán még szeretjük is. De az tényleg ritka, hogy valaki azzal foglalkozik, amit utál, gyűlöl, ki is szoktuk őket röhögni, köztük a pinától undorodó nőgyógyászt meg az erő használatáról lemondó, kiábrándult értelmiségiként merengő Obi-Wan Kenobit a sorozat első három részében.
Meg mint Egri Viktort, aki úgy sportriporter, hogy utálja a sportot, legfőképpen a focit, ami a Föld eme helyrajzi száma alatt természetesen a magyar focit jelenti.
A Simicska-árva ugyanis arra hivatkozott, hogy a magyar válogatott sikeres szereplése olyan hatással van a közhangulatra, amely nem teszi lehetővé, hogy megfelelően érvényesítse álláspontját a magyar labdarúgással kapcsolatban. Egri úgy véli, „az 50-es évek óta nem ért el a magyar válogatott ilyen csapatok ellen ilyen eredményeket, így hiába nem történt semmi, de látszólag igen” – írja a Mandiner.
Fordítsunk libbancsról magyarra! Mivel nyert a válogatott – mit nyert, szétverte az angol hülyéket, a hülye angolokat idegenben –, ezért nem tudja most képviselni azt a rendkívül kiérlelt álláspontját, miszerint minden szar, ami magyar és foci. Mert ő szerette volna elmondani, hogy mi vagyunk a legpocsékabb (foDball)nemzet, földre köpnek a külföldi stadionokban, ha magyar játékos látnak és a torinói piacon múltkor is megszólította őt egy (
magyar melós helyett)
olasz csemegeárus, hogy megkérdezze, meddig tűrjük még Orbán Viktor randalírozását a pályákon… Aztán Sallai gurított kettőt, Nagy Zsolt és Gazdag Dániel egyet, egyet, Egri Viktor meg inkább akkor elbújik.
Még arra sem képes, hogy Kéri Laciként elnyafizza magát az Atv stúdiójában, a hatalmas, narancssárgába borult választási térképet nézve, hogy „Olga, ezt én nem értem!”
Pedig Egri Viktor sem érti. Nem érti, hogy miközben szerinte minden szar, miért nyer a magyar válogatott. Hogyan lehet, hogy nemcsak itthon, hanem idegenben is legyőztük a világ legjobbjának tartott angol válogatottat. Közben meg döntetleneztünk a németekkel és meccseltünk egy komolyat az olaszokkal. Nem érti, miért nem pofozózsák a magyar válogatott, ahogy ő azt így, ebben a formában többször megszakértette. A magyar válogatottat adó foDballisták meg úgy vannak Egri szakértelmével, mint a primitív, rasszista, erőszakos angolok pfujolásával – magasról és ívesen leszarták.
Pedig csak le kéne szállnia a döglött lóról – ahogy azt Doktorminiszterelnökúr szokta volt tanácsolni az ellenzéknek.
Elfogadni, hogy nem minden szar, ha nem minden szar.
És odajárulni a Zsurnaliszta Vitaesten Szöllősi György elé, és kifejteni, hogy nem minden szar. Múltkor még minden szar volt, de Rossinak köszönhetően a nem túl acélos MLSZ is kezd életjeleket mutatni. Persze mondhatja, hogy ettől még nem lettünk újra foDball-nagyhatalom, de senki nem is várja ezt. Mondja azt, hogy látja piskáloló fényt az alagút végén, és reméli, hogy nem kúrjuk el megint. Meg hogy el kellene kezdeni a sportágnak felzárkóznia Rossi mester és a magyar válogatott mögé. De nem alábukni és kibekkelni, míg újra nem veszít a válogatott!
Magyar válogatott - mindenszerizmus 4:0
