Hosszabbítsuk meg Bicskéig a középkort!

Micsoda retrográd dolog ez a vármegye meg ispán, tiszta középkor, ugye? Nem. Ezek a megnevezések az 1950-es közigazgatási reformig léteztek. A kommunisták szüntették meg őket, és most a kommunistákat kergeti őrületbe a visszahozásuk – micsoda véletlen egybeesés! Megpróbálták végképp eltörölni a múltat, és amikor elkezdjük visszaépíteni, amit leromboltak, még ők vannak megsértődve. Hát akkor hosszabbítsuk meg Bicskéig, hadd fájjon nekik!

Királyok és királynők az európai monarchiákban, akik gyakorlatilag élethosszig köztársasági elnökök, valós uralkodói hatalom nélkül. Kancellár, aki valójában miniszterelnök. Ez az úgynevezett hagyomány, amelyet éppen Németországban még a történelmileg meglehetősen terhelt kicsengése ellenére is meghagytak. Sőt, a szlovák köznyelv megyének és ispánnak nevezi Szlovákia legnagyobb közigazgatási egységeit és azok elnökeit. A magyarra megyeként fordított angol „county” kifejezés a grófból (count) ered, mégsincs ezzel senkinek gondja, holott már nem grófok igazgatják ezeket a területi egységeket. Ugyanígy kiválóan megfelel a vármegye annak ellenére, hogy már nem a várból irányítják, ahogy nem a várból irányították 1945-ben, 1900-ban, sőt már 1500-ban sem okvetlenül. Biztos eszméletlenül jól és modernül hangzik, hogy kormánymegbízott, meg az ilyen bürokratikus rüszmetegségek, csakhogy van nekünk erre, ezekre saját hagyományos kifejezésünk, hát miért ne használnánk. Főleg, ha ez ilyen hisztériarohamot kelt a magyar nemzeti létet és hagyományt veszettül gyűlölők körében. Akinek ezzel baja van, az amúgy azt is megtagadja, amit az anyjától, apjától kapott szellemi és anyagi értelemben? Minden múltat el kell törölni, vagy csak a nemzetét, mert az egyéni és a családi múlt (pláne régi kommunista dinasztiák esetében) az azért jó?

MÁR 2013-BAN ELKEZDŐDÖTT

Talán sokan nem tudják, hogy a járások 2013-as újbóli létrehozása (a kommunisták 1984-től szüntették meg őket) volt az első lépés a múltunkra való újbóli rákapcsolódásban. A Szent István által létrehozott, majd az évszázadok alatt folyamatosan szaporodó vármegyék a kései középkortól kezdtek járásokra tagolódni. A járás is ilyen szörnyű, középkori csökevény, mint a vármegye, vagy ezt már megszoktátok? Majd megszokjátok a vármegyét is. Járási hivatalvezető. Ugye, ez is milyen kacifántos, zavaróan bürokratikus kifejezés? Van ennél sokkal letisztultabb, ráadásul hagyományos magyar kifejezésünk erre a tisztségre:

A szolgabírói tisztség a 2013-as járásvisszaállítás, illetve a mostani vármegyei fogalomrendezés méltó lezárása lenne. Hagyományos államigazgatási méltóságneveink azonban ezen felül is bő mozgásteret adnak számunkra. Ezeknek a gyakorlati tartalma persze többször változott az Árpád-kor és a XX. század között, sokuk kiüresedett és névleges címmé vált az újkorra. A kommunisták fizikai és szellemi pusztítása utáni újjáépítés viszont éppen kiváló alkalom arra, hogy visszahozzuk, és valós közjogi tartalommal töltsük meg a kifejezéseket. A progresszív gondolkodóknak se lehet ez ellen kifogásuk, hiszen ők úgyis előszeretettel emlegetik, hogy a miniszter eredetileg szolgát jelent, ezeknek a tisztségeknek a viselői pedig eredendően királyi szolgálók voltak, akik azért emelkedtek az ország legbefolyásosabb irányítói közé, mert az ország vezetőjének felelősségi körébe tartozó rendszerek működtetéséért feleltek. Ebből látszik, hogy minimális anakronizmussal megfeleltethetők a mai minisztereknek.

A RÉGI AZ ÚJ ÚJ

A királynak, vagyis az ország első számú vezetőjének helyettesét a magyar történelem nagy részében nádornak hívták, így ez a megnevezés most is kiválóan alkalmas Semjén Zsolt miniszterelnök-helyettes megnevezésének a kiváltására. A Miniszterelnökség, ha úgy tetszik, az Udvar vezetője Gulyás Gergely, és talán nem is kell ragozni, a Miniszterelnökséget vezető miniszter megnevezésnél mennyivel egyszerűbb és emberibb az udvarispán. A kancellária különböző szervezeti formái és egységei Szent István kora óta a közigazgatási írásbeliséggel, hitelesítéssel és információrögzítéssel foglalkoztak, így egyértelmű, hogy mai utódja a kormányzati kommunikációért felelős Miniszterelnöki Kabinetiroda. Teljesen világos, hogy jelenkorunk kancellárja Rogán Antal. A királyi udvar ügyeinek sokasodása hozta magával annak idején a főméltósági tisztségek szétválását és specializálódását, így vált külön a nádor tevékenységi köréből a legfelsőbb szintű országos ítélkezésért felelős országbíró. Mára az igazságszolgáltatási rendszer természetesen még több rétegű lett, de ez nem lehet akadálya annak, hogy az igazságügy legfőbb felelősét, Varga Juditot országbírónak nevezzük.

A belügyminisztériumban sok területért felelős tárca jött létre most, ide tartozik többek között az önkormányzatiság, az oktatásegészségügy, a szociális ügyek, a közfoglalkoztatás és a vízügy, amelyek régen egyházi, illetve helyi hatáskörben voltak. A belügy fontos eleme ugyanakkor a rendészet és a közbiztonság, így adott a párhuzam a királyi testőrség parancsnokával, a királyi udvarházak és a csőszök felügyelőjével. Ez azt jelenti, hogy Pintér Sándor a főajtónálló. A főtárnok eredetileg a királyi pénz- és gazdaságpolitika, valamint a koronajavak irányítója volt. Nagy Lajos idején vált ki belőle a királyi pénzügyeket kezelő főkincstartói méltóság. A gazdaságfejlesztési miniszteri tisztséget viselő Nagy Márton számára sokkal egyszerűbb megnevezés a főtárnok. A főméltóságok közül a főkincstartó szerepét kell legkevésbé magyarázni, teljesen világos a szó jelentése, miként az is, hogy a mostani kormány főkincstartója Varga Mihály.

A királyi udvartartást élelemmel ellátó udvarházak felügyelője, azaz végső soron a mezőgazdasági termelés felelőse volt a főasztalnok. Nem lehet kérdés, hogy Nagy István agrárminiszternek jár ez a sokkal magyarosabb méltóságnév. A főpohárnok a királyi udvar borellátásáért és a borospincék felügyeletéért felelt. Fontos országos méltóság volt, így nem hagyhatjuk kiosztatlanul eme szép hagyományú tisztségünket csak azért, mert ma már nem kardinális kérdés a borellátás. Laza párhuzamot vonva, a bor kulturális és a borászat innovációs jelentősége miatt az ezekért a területekért felelős Csák János kiváló főpohárnok lehetne. A királyi ménes, istállók, valamint a hadiutak mentén fenntartott lóállások tartoztak a főlovász felelőssége alá. Ez még akkor is egyértelműen Szalay-Bobrovniczky Kristóf honvédelmi miniszter illetékességi területe, ha a királyi ménest ma már gázolajjal és kerozinnal kell abrakoltatni.

A régi idők óta természetesen sokat differenciálódott az államigazgatás és a kormányzás, így olyan tárcák is létrejöttek, amelyeknek nincs közvetlen párhuzamuk. A királyi ügyigazgatók azonban fontos szerepet töltöttek be a korabeli kormányzatban – elsősorban a koronajavak jogi ügyeiben képviselték a királyt. Ezek az ügyek rendszerint a királyi jogok és jövedelmek megszerzése, valamint az uralkodói monopóliumok védelme körül kerekedtek, így megfeleltethetők a speciális gazdasági területekért felelős minisztereknek. Így lesz Szijjártó Péter a portyázási ügyigazgató, Palkovics László a céhek ügyigazgatója, Lázár János építési ügyigazgató, Navracsics Tibor pedig a császársági kapcsolatok ügyigazgatója.

Nyilvánvaló, hogy ha a művieskedő, túl bürokratikus ilyen-olyan miniszteri elnevezések megszűnnek, akkor a főnökük se lehet a miniszterek elnöke. Szerencsére itt is bizalommal fordulhatunk a történelmi múltunkhoz és a magyar nyelv bölcsességéhez. Mit csinál Orbán Viktor? Kormányoz. Akkor mi az ésszerű megnevezése? Kormányzó. Volt már ilyenünk? Volt. Amíg ezt a királyság dolgot nem rendezzük megnyugtatóan, addig kormányzóra kell bízni a vezetést, ahogy 1446–1453, illetve 1920. március 1. és 1944. október 16. között.

Aztán ahogy sorban haladunk az ügyeink elrendezésével, hátha megoldódik a többi hagyományos főméltóság, vagyis az ország egykori harmadik emberének számító erdélyi vajda, továbbá a székely ispán, a horvát, a szlavón, a dalmát, a macsói és a szörényi bán, illetve a pozsonyi és a temesi ispán címének betöltése.