Mi történik Fehéroroszországban? A Majdan folytatása? Vagy valami más. Szerzőnk, Erdélyi E. Péter orosz és ukrán elemzőket kérdezett a helyzetről. Egyben mindannyian egyetértenek: Lukasenka egy maradi diktátor, akinek mennie kell. Van, aki szerint egy tsz-elnök szellemi szintjén van, más azt emeli ki, hogy míg a Nyugatnak régóta célja a leváltása, és Fehéroroszország NATO-hoz csatolása, addigra most már Putyin is elfordult tőle. Lukasenka teljesen eltávolodott a valóságtól, és mivel hajlamos az erőszakra, akár véres végjáték is következhet.
A most zajló fehéroroszországi események egyik érdekes következménye, hogy megtudhattuk, nem Lukasenko, hanem Lukasenka és nem belorusz, hanem belarusz. És pont ennyit is tudunk erről az országról, vagyis azt, hogy létezik és ott található Európa utolsó diktatúrája, persze, ha a magyarországi kétharmadokat nem számoljuk… Az európai és a magyar közvélemény is általában a nyugat-európai liberális propagandából értesül a világ eseményeiről, hiszen minden, ami máshonnan érkezik az nyilvánvalóan csak fake news, orosz vagy kínai propaganda lehet. Szerzőnk, a posztszovjet térséget jól ismerő Erdélyi E. Péter a belarusz történelmet és történéseket értő és ismerő elemzőket kérdezett meg, illetve ismert politikusok véleményét gyűjtötte egybe.
ERDÉLYI E. PÉTER
A Belorusz 1-es televíziós csatornán Szergej Mihejev, orosz politikai elemző a következőket mondta:
„Tisztán a „Majdanhoz” hasonló helyzet alakult ki, vagyis a színes forradalom klasszikus forgatókönyve szerint játszódnak le az események Belorussziában, mégpedig nyilvánvalóan külföldi támogatás mellett. Nincsenek viszont karizmatikus vezetők, akik maguk mögé állíthatnák a tömegeket. Ráadásul az a tény, hogy a nyugatosok Lengyelország és Litvánia szárnyai alá bújnak, megértést keresnek Nyugat-Európában és Amerikában, ezzel felfedik a megrendelőiket. Az utcára menő embereknek önálló motivációjuk lehet, minden egyes embernek saját sérelmei lehetnek, de én, mint politológus, aki hosszú évek óta elemzem a belorusz helyzetet azt mondhatom, hogy az egyetlen cél Belorusszia NATO-hoz való csatolása. Más cél nincsen! Jelenleg hatalmas geopolitikai játszma folyik. Az, hogy mi fog történni az országon belül, milyen sorsra jut a gazdasága, mi fog történni az utcára menő emberekkel, erre köpnek a megrendelők. Sőt, annál jobb, minél rosszabb lesz nekik.”
A PS-nek nyilatkozó Alekszej Jakubin ukrán politológus szerint viszont Belorussziában egész más a helyzet, mint Ukrajnában, vagy Grúziában volt.
„Belorussziában nincs fejlett parlamenti ellenzék, amely az utcára mehetne és a protestálók élére állhatna. Lukasenka létező ellenfelei leginkább külföldön tartózkodnak. Továbbá az országnak nincsenek oligarchái, mint nálunk, akik bekapcsolódtak a Majdanba, majd irányítani kezdték azt. Más társadalmi rétegek és más módszerek jelennek meg, például a vállalatokban szervezett sztrájkok. Mindez inkább hasonlít arra, ami a Szovjetunió országaiban történt a ’80-as évek végén, a ’90-es évek elején.”
Hasonlóságot vélt felfedezni a szovjet világgal a Magyarországon is ismert és hírhedt Vlagyimir Zsirinovszkij is, az LDPR alapító-vezetője, aki a Rosszija 1-es tévécsatornán nyilatkozott a témában a napokban. [A zavaros múltú Zsirinovszkij is a KGB-keltetőjében, az MGIMO-n végzett, mint annyi más hasonló karakter — a szerk.]
„Lukasenka a posztszovjet térség utolsó bolsevik politikusa. Ő a szovjet hatalom terméke és azt képzeli, hogy minden szovjet vezető a haláláig marad a posztján. A halállal fog távozni, mondta a napokban és ez nem az ő bűne, hanem a miénk!”
A szélsőséges megnyilvánulásairól ismert politikus egyébként régen és persze személyesen ismeri a belorusz elnököt, és augusztus 10-én híveivel a belorusz nagykövetség előtt tiltakozott a Lukasenka által elcsalt választások miatt. Zsirinovszkij egyébként, talán hasonlóságuk okán, hihető magyarázattal szolgál Lukasenka viselkedésére.
„Ha újabb választásokat írnának ki, azokon Lukasenka a minszki események miatt súlyos vereséget szenvedne. Ha viszont a mostani választásokon kaphatott volna 52%-t, 48%-t pedig az ellenzék, ezt elhittük volna. Ő pontosan tudja, hány szavazatot kapott: talán 65 százalékot? De nem nyolcvanat! Mit ugrálsz, hiszen ha csak 50% plusz egy szavazat, akkor is te nyertél és kész! Minek rendezel ilyen színjátékot? De neki elsöprő többség kellett, hiszen ő a cár, a vezető, őt szeretik! Nem lehet 80-nál kevesebb!”
Hodorkovszkij: Lukasenka egy tsz-elnök szintjén áll
A Magyarországon szintén jól ismert Mihail Hodorkovszkij, aki magát közéleti személyiségnek titulálja, azt hangoztatja, hogy Lukasenka 26 évvel ezelőtt jó volt az országának, igaz, autokrata, de a megengedett mértékben. Hodorkovszkij, aki egykor még vezető oligarchaként nyíltan szembefordult Putyinnal és pályázott az orosz elnökségre [ami után nem meglepő módon börtönbe került — a szerk.], bloggerként, egykori bennfentesként nyilatkozhat a hatalom boszorkánykonyhájáról.
„Ezekben az időkben Belorusszia fejlődött, előre mozgott, minden jobb lett, az ország fejlődött, de Lukasenka nem! És ez nem is lett volna olyan szörnyű, ha képes lett volna idejében félreállni. De ő éppen attól autokrata, hogy képtelen lemondani. Lukasenka minden eszközzel kapaszkodni kezdett a hatalomba – nem túl törvényes, vagy törvénytelen, vagy egyenes kannibál módszerekkel. Mindeközben az ország, ahogyan mondani szokás, szegényen, de tisztán élt.
Az első időkben a beloruszok ezzel megelégedtek, de miután körbe néztek, rájöttek, hogy nem kötelező szegényen élni. Az ő esetükben a szegénység nem egyenlő az igazságossággal. És rájöttek, hogy a hatalmat legalább 26 évente cserélni kell. Lukasenka azonban nem akar cserét.
Minek cserélne, hiszen a nép őt szereti: a Központi Választási Bizottság szerint a szavazók 80%-a mellette voksolt. Ráadásul olyan sok mindent összekutyult, hogy Rosztovba kellene menekülnie, mint Janukovicsnak, de akár Milosevics sorsára is juthat. Itt egyfajta ellentmondás figyelhető meg. Az ország élén álló elnök egy tsz elnökének a szintjén áll. Ravasz, hozzáértő, de a társadalom ebből a téeszből mégiscsak kinőtt.
Napjainkban, amikor az emberéletnek nagyon magas az ára, Lukasenka ebben a játszmában teljesen nyerésben áll, mert a belorusz társadalom nem kész életekkel fizetni a hatalomváltásért, ezzel szemben Lukasenka a hatalom megtartásáért hajlandó. Persze idegen életekkel, de mindenféle habozás nélkül”.
Krasenyinnyikov: Elvesztette a kapcsolatát a valósággal
Fjodor Krasenyinnyikov orosz politológus arra a kérdésre, hogy miért éppen most unta meg a nép Lukasenkát, azt felelte a PS-nek, hogy az emberek „fáradtságát” fokozta a belarusz gazdasági válság, amelyet tovább súlyosbított a COVID-járvány. Mindez együtt hozta létre azt a robbanást, amelyet látunk.
„Ezen kívül világossá vált, hogy a rendszer erkölcsileg kimerült. Mindenki megértette, hogy Lukasenkának nincs elképzelése, vagy ötlete Fehéroroszország jövőjét illetően, kivéve azt, hogy miként lehet megtartani a hatalmat és átadni azt a gyermekeinek. Ez nem túl hatásos a 21. században.
Úgy gondolom, hogy Lukasenka nem képes ésszerűen értékelni a helyzetét és a kilátásait. Most olyan játékosként viselkedik, aki semmit sem lát a jelenlegi játékon kívül, amelyet továbbra is remél megnyerni. Nyilvánvaló, hogy ez normális állapot az ilyen formátumú diktátorok számára, rendszerük utolsó szakaszában – a valósággal való kapcsolat teljes elvesztése.
Az, hogy Lukasenka sorsa szörnyű lesz-e, az csak tőle függ. Ha nem ad parancsot a lövetésre, és nem kerül a dühös tömeg kezébe, akkor nem vár rá rosszabb jövő, mint egy hosszú bírósági eljárás, esetleg menekülés Kínába, vagy bárhová, ahol szívesen látják őt.”
Krasenyinnyikov számára az volt a fordulópont, amikor felröppentek az elfogott ellenzékiekkel szemben alkalmazott kínzások hírei, és hogy egy csomó ember eltűnt a megmozdulások kapcsán. Hirtelen rájött, hogy Lukasenka egyáltalán nem mulatságos és ostoba falusi “Bátyka”, hanem egy gonosz diktátor, aki vért is képes ontani.
„Eddig megszokott közönnyel kezeltem a személyét, de ezen tények után rendkívül fontosnak tartom, hogy egész Európa, sőt, az egész világ eltávolítsa ezt az őrült embert a hatalomtól. Putyin alig hajlandó tenni valamit Lukasenkáért, és eddig részéről nem is láttunk komoly támogatást. Putyin csalódott Lukasenkában. Ismert tény, hogy Putyin Fehéroroszország Oroszországhoz való csatolására számított, vagyis egy új állam létrehozására, amelyben megkapja azt az alkotmányos jogot, hogy ismét elnök lehessen. Lukasenka azonban meggátolta az erőfeszítéseit, és Putyinnak sürgősen el kellett fogadtatnia az orosz alkotmány módosításait.
Ezért úgy gondolom, hogy Putyinnak már van egy hozzá közelálló jelöltje Fehéroroszország elnöki székébe, akit segíteni fog. Lukasenka pedig arra van ítélve, hogy teljesen feleslegessé váljon mindenki számára – sem Oroszországnak, sem Európának, sem magának Fehéroroszországnak nem lesz már szüksége rá.”
Fotók: MTI/EPA
Facebook
Twitter
YouTube
RSS