Macron csak úgy kerülheti el a kudarcot, ha Franciaország szenved vereséget

Az már egészen biztosnak tűnik, hogy nagyot nyert a jobboldal a franciaországi választásokon vasárnap, a valódi kérdés így már nem az, hogy kudarcot szenvedett-e Macron, hanem az, hogy milyen mértékűt. Bár az eddig megjelent exit poll alapján a jobboldalnak vélhetően nem lesz többsége a Nemzetgyűlésben, a mainstream francia politikai elit hatalmas pofont kapott: az EU egyetlen atomhatalmának parlamentje végletekig polarizálódott, míg az elnök centristának besorolt tömbje jelentősen bezuhant. Míg a francia államszerkezetből adódóan egy esetleges jobboldali többség sem jelentené közvetlenül Macron bukását, az viszont elmondható, hogy amennyiben nem sikerül megmentenie az elnöknek a kormányzó többséget, ciklusa végén minden bizonnyal pártja végét jelentené. Csakhogy a kormányzó többség megtartásához legalább olyan éles kompromisszumot kellene kötnie a szélsőbaloldallal Macronnak, mint amilyet a Le Penékkel való együttműködés jelentetne.

Valami nagyon nincs rendben Franciaországban, ez nyilvánvalóvá vált először az EP-választásokon, majd vasárnap a parlamenti voksoláson is. Az előzetes eredmények szerint ugyanis súlyosan két ellentétes táborra oszlott a francia közvélemény, Emmanuel Macron elnök pedig a két tábor között úgy tűnik, a földre ült. Az IPSOS első becslései szerint a szélsőjobboldali szövetség, élén a Nemzeti Tömörülés (RN) a szavazatok 34 százalékával az első helyen áll, megelőzve a 28,1 százalékkal második helyen álló baloldali szövetséget, míg Macron pártja 20,3 százalékkal a harmadik helyre szorult – írja a CNN. Az előrejelzések szerint a jövő vasárnapi második forduló után a (Nemzeti Tömörülés) RN 230–280 mandátumot szerezhet az 577 fős nemzetgyűlésben, ami elmarad az abszolút többséghez szükséges 289 mandátumtól. A baloldali szövetség, a nemrégiben alakult Új Népfront (NFP) 125 és 165 közötti, míg Macron pártja, az Újjászületés (RE) vezette szövetség 70 és 100 közötti képviselői helyhez jutna. Az előrejelzés szerint az RN közelebb került a hatalomhoz, mint eddig bármikor.

Mint az a fenti mandátumbecslésből látszik, a Nemzeti Tömörülés egyedül vélhetően nem lesz képes többséget szerezni a Nemzetgyűlésben, így a mérleg nyelvei a kisebb pártok lehetnek. A Nemzeti Tömörülés kampányának egyik fontos eleme volt, hogy nem próbálnak meg kormányt alakítani, ha nem szereznek abszolút többséget a parlamentben. Le Pen vasárnap ragaszkodott ahhoz, hogy Bardella csak akkor legyen miniszterelnök, ha a Nemzeti Tömörülés megkapja a parlament támogatását.

Egyértelmű többség nélkül mindig lesznek régi feudalizmusok, szándékos tehetetlenség és politikai manőverezés, amely tönkreteszi az országnak szükséges valódi alternatívát

– mondta Le Pen a keleti Hénin-Beaumont városában tartott kampányrendezvényen.

Az abszolút többség eléréséhez Le Pennek megállapodást kell kötnie a konzervatív Les Républicains párt képviselőivel. Azonban kettejük választás előtti szövetsége már eddig is heves ellenkezést váltott ki a párt fontos arcai részéről. Macron tehát úgy tűnik, nem most bukik meg, pártja azonban gyakorlatilag megsemmisítő kényszerhelyzetbe került: a második forduló előtt vagy visszalépteti keddig a jelöltjeit– ahol egyáltalán versenyben maradtak–, vagy a választásokat követően próbál meg a szélsőbaloldali pártokkal alkudozni egy esetlegesen kisebbségi koalíciós kormány felállításáról. Bármelyik opciót is választja, saját pártjának óriási hitelvesztést jelentene, ugyanis Macron legalább olyan hevesen kritizálta a szálsőbalt vezető Jean-Luc Mélenchont, mint Le Pent.

Ugyan Franciaországban a miniszterelnök csak a második legfontosabb tisztség az elnök mögött, azonban a kormányzatnak így is óriási szerepe van a közpolitikák alakításában. Macron népszerűtlen intézkedései közül pedig számos olyan tényező van, amelyet akár egyszerű abszolút többséggel is meg tudna változtatni a jobboldal. Ezek közül a nyugdíjreform eltörlése, vagyis a megemelt nyugdíjkorhatár visszaállítása. A Nemzeti Tömörülés emelett látványosan ellenezte Franciaország ukrajnai szerepvállalását is, amelyet Macron– például az Olaf Scholzal közös tavaszi vezércikkükben– fokozni kívánt. A francia előrehozott választás tehát nemcsak a jobboldal előretörése miatt lehet történelmi, hanem egy esetleges Le Pen győzelem nemzetközi hatásai is azok lehetnének.

Fotó: MTI/EPA/Andre Pain