Magánhadsereget toboroz a magyar Rambo, avagy Bagjos, a „profi”

Különleges egységbe toboroz magyar szakembereket Bagjos Richárd, aki a napokban rukkolt elő azzal, hogy dubaji pénzügyi támogatással ütőképes magánhadsereget hoz létre. Olyat, amely komplex feladatokat lát el a világ számos országában. Az alapító Magyarországról maximum háromezer emberre számít, de összesen húszezresre bővítené a létszámot, és jóval magasabb béreket ígér a hazai átlagnál, ráadásul profi felszerelést, képzést is biztosít majd számukra, na és persze különleges munkát. Szinte hihetetlen, hogy mindezt egy olyan ember koordinálja, akit az általunk megkérdezett biztonsági szakemberek, specialisták még hírből sem ismernek, sőt, azok a veteránok sem, akik azokban a háborús övezetekben szolgáltak, amelyekre Bagjos hivatkozik önéletrajzában. Az pedig csak hab a tortán, hogy az általa elmondottak és a valóság köszönőviszonyban sincsenek egymással. Nézzük, miről is van szó!

A hazai balliberális média napok óta arról a magánhadseregről ír, amelybe egy „tapasztalt szakember”, Bagjos Richárd toboroz egykori katonákat, rendőröket, börtönőröket. Róla egyébként annyit lehet tudni, hogy szinte senki nem ismeri a hazai biztonsági szakemberek közül, bár állítása szerint a szakma „krémjével” jó kapcsolatot ápol, önéletrajza szerint pedig egy vérprofi, háborús övezetekben jártas specialista. Az álomkarrier és a magánhadsereg toborzás, a titokzatos dubaji milliárdos befektető, a különleges, komplex misszió annyira meseszerű, mintha az Aladdin csodalámpásából előbukkanó Dzsinn kelt volna életre, bár valószínűleg ő sem tudna annyi mindent megvalósítani, mint Bagjos Richárd. Emberünk egyébként már októberben nekilátott a láthatatlan zsoldossereg toborzásának, de valószínűleg a startapro.hu-n feladott hirdetés és a gmail-es regisztrációs lehetőség nem tűnt túl vonzónak azok számára, akik valóban biztonsági szakemberekként dolgoztak, rendvédelmi vagy katonai szolgálatot láttak el. Ők ugyanis már ennyiből rájöhettek: ordas kamu az egész. Ha pedig az ismeretlen „specialista” életrajzát is megnézik, és elolvassák a vele készült interjúkat, egészen biztosak lehettek abban, hogy átverésről van szó, azonban a médiafigyelemnek köszönhetően egész szép számmal érdeklődtek a magánhadsereg-vízió után, az arról szóló híradások pedig alkalmasnak bizonyultak arra, hogy „Orbán magánhadsereget toboroz” kommentekkel árasszák el a közösségi oldalakat.

Persze más kérdést is felvet a magyar Rambó meséje: vajon mi történik azoknak az adataival, akik bedőltek a magánhadsereg és az álomfizetés ígéretének? Persze lehet, hogy csak egy nagyotmondó, a negyvenes éveiben járó exkatona feltűnési vágyának dőlt be a komplett magyar média, mint anno Márki-Zay és Kész Zoltán amerikai külügyminisztériumi látogatásának, de felvetődhet annak a lehetősége is, hogy feltérképezik azokat a személyeket, akik zsoldosként hadra foghatók. Ez egyébként tankönyvi példája lehetne egy olyan titkosszolgálati akciónak, amikor a médián keresztül manipulálják a közvéleményt, és gyűjtenek adatot bizonyos érdekcsoportokról. Ráadásul az a személy, akit csaliként használnak, általában nem is sejti, hogy éppen ő az, akin keresztül információt gyűjtenek. Nos, Bagjos „Rambó” egyébként tipikusan olyan karakter, aki erre abszolút alkalmas. A szemfüles olvasók valószínűleg rögtön felkapták a fejüket a hírre, hogy magánhadsereget toboroz hazánkban egy Bagjos Richárd nevű biztonsági szakember, ami már csak azért is különös, mivel a hatályos magyar jog szerint ez bűncselekmény.

Rambo és Bruce Lee találkozása  – Minden képzeletet felülmúló kasszasiker lenne, ha megfilmesítenék az önéletrajzát

LinkedIn-profilján Bagjos azt írja magáról, hogy a Magyar Honvédségnél kezdte pályafutását díszőrként, majd orosz ipari vállalatoknál tanácsadóként, 2001 után pedig a Fenyő-villa biztonsági személyzeteként tevékenykedett. Dolgozott az USA-ban, Ausztriában, Karabahban, Ukrajnában, Cipruson, Libanonban, Törökországban, Angliában, Jordániában, Jemenben, Irakban, Dubajban, ahol biztonsági tanácsadó volt, de természetesen személyvédelemmel is foglalkozott fegyveres testületben. Katonai biztonsági szakemberként jellemzi magát, aki személyvédelemmel, kísérőként is megállja a helyét. 2009-től a Marshall Team Ltd. alkalmazásában állt, majd dolgozott a budapesti éjszakában (?), nemzetközi sporteseményeken, koncerteken. (Magyarul Bagjos kidobóemberként álldogált szórakozóhelyeken, esetleg koncerteken, sportmérkőzéseken security mellényben vigyázott a rendre. Bár tény, hogy az ő megfogalmazásában jobban hangzik.) Egyébként huszonöt éves szakmai múlttal rendelkezik és Budapesten él.

LinkedIn-profilja szerint a Magyar Honvédségnél kezdte pályafutását. Szolgált a hadsereg díszegységénél, katonai rendész képzést és gépesített lövész képzést kapott, majd a magánszférában helyezkedett el biztonsági őrként. 2009-től több alkalommal dolgozott Irakban magán katonai kontraktorként (PMC). Tengerhajózási biztonsági konzultánsként megfordult az Arab tengeren, a Perzsa(Arab) öbölben

Neki sikerült, ami másoknak nem: egyszerre ennyi bevetésen részt venni, mindezt Budapesten élő állampolgárként, azért mégiscsak álomszerű. Bár az is lehet, hogy egyszerűen csak túl sok filmet nézett, a Die Hard-sorozatot egészen biztosan ezerszer látta. Persze nem hiányozhattak a repertoárból a Rambo-, Bruce Lee-filmek sem, mondjuk a Bérgyilkossal megspékelve.

A nagy toborzási hadműveletben azonban nem mindig sikerül ugyanazt elmondania: hol háromszáz, hol hatszáz, míg máskor ezer emberről beszél, akik már a csapatához tartoznak.

Nincs weboldalunk, nem is lesz. Például minden valamirevaló szereplőt megkerestem a vagyonvédelemben, még olyat is, akivel húsz éve nem beszéltem. Az alap kiépült

– nyilatkozta Bagjos. Kár, hogy erről a megkeresésről a vagyonvédelmi szakemberek egyáltalán nem tudnak, de nyilván ez csak részletkérdés, mint ahogyan az is, hogy ki finanszírozza a magánhadsereget. Róluk annyit azért elárult, hogy nem magyar, hanem egy dubaji cégcsoportról van szó, akiknek nyilván van csak úgy évi körülbelül huszonötmillió dollárjuk arra, hogy egy magyar magánhadsereget finanszírozzanak (feltéve, ha ezer zsoldosról van szó). A bevetésekről is ejtett néhány szót:

A különböző jogi kérdések, például az engedélyeztetések, helyi jogosítványok megszerzését az adott helyszínen menedzseljük… Adott helyszínként egyébként Irak és Afganisztán jöhet szóba, ahol magánhadseregek tölthetik ki a kivonuló nyugati erők hagyta űrt.

Tehát a magyar magánhadsereg lazán átveszi az amerikai hadsereg feladatait. Mert képesek rá. Ennyi. Bagjos szerint az eredmény már a küszöbön van, ez idő szerint hatszáz embert, két nagy katonai (vagy polgári) szállítógépre rakva már bármikor mozgósítani tud, eljuttatva őket a világ bármely forró pontjára.

A kabuli kormány, amely eddig is – és az USA-vezetés szerint – ezután is számíthat Washington külső támogatására, az országon belül viszont nehéz helyzetbe kerül. A külső segítséggel felduzzasztott afgán hadsereg harcértékéről, megbízhatóságáról különféle hírek keringenek. Emiatt is a kormánynak szüksége lesz fegyelmezett, megbízható, jól képzett, különféle feladatok megoldására képes, akár külföldi katonai magánvállalatok alkalmazottaira, operátorokra.

Csak hogy mindenki számára érthető legyen, leírjuk újra: Bagjos „némi űrt próbál kitölteni azzal, hogy megalkosson egy olyan társaságot itthon, akikkel ki lehet menni dolgozni külföldre, bármilyen háború sújtotta területre”. Ráadásul ők nem foglalkoznának olyan kicsinyes feladattal, mint konvoj kísérése, vagy egy olajmező védelme; sokkal nagyobb potenciált látnak a komplexebb feladatok ellátásában.

Úgy számolok, háromezer embernél több fegyverest nem tudok összeszedni itthonról, dacára annak, hogy sokan szeretnének ebben a projektben részt venni. Én vagyok a felelős, én határozok arról, hogy kikkel szeretnék dolgozni és kikkel nem, ez szerintem érthető. Az is világos, hogy sofőrökből, bolti eladókból és kőművesekből nem lehet fegyverest faragni. Minden egyes emberem jelenleg is dolgozik, vagy leszerelt egykori zsaru vagy honvéd. Ismerem a szakma krémjét, szóval nálam fut az összes jó ló! Arról nem beszélve, hogy a hazai biztonsági szektorból is beszervezhető plusz hét-nyolcezer fő.

Hozzátette: a létszámot tovább tudja bővíteni akár húszezerre, elsősorban cseh és lengyel partnerektől, továbbá Dél-Amerikából és Dél-Ázsiából is kapna utánpótlást.

Szinte érthetetlen, hogy miért nem figyeltek fel eddig erre a kivételes tehetségre itthon… Saját szavai szerint egyelőre itthon tíz hónapja zajlik a fejvadászat, a többi között robbantási szakértőt, IT-szakembereket, szanitéceket, sőt, radarkezelőket és tolmácsokat is keresnek, nemcsak fegyveres őröket, de már van saját csapata is, akiknek nem kell fizetnie. Igen, tényleg ezt mondta.

Abban a kivételes helyzetben vagyok, hogy senkit sem kell eltartanom, hiszen mindenki dolgozik, vagy már nyugdíjat kap leszerelése óta.

A cég működtetése nem az ő dolga, és már az is kiderült, hogy az Emirátusokban lesz bejegyezve, felszereléseik nagy részét – a fegyverzetet, technikát – is a Kaukázus és a Kaszpi-tenger menti országokból szerzik be.

Azért, hogy ne érjen vád, hogy nem hazai beszerzési forrásokat használunk, elmondom, hogy próbáltuk az első két hazai kereskedőt ebbe a témába bevonni, de utolérhetetlenek.

Azért ez meglepő. Ja, nem.

A médiafigyelemnek köszönhetően már a potenciális megrendelőkről is sikerült többet megtudnunk:

Már ajánlatot tettünk a kabuli kormánynak támogató feladatok megoldására, konkrétan a főváros védelmében segédkeznénk. Irakból is kaptunk felkérést, kormányközeli projektekben való közreműködésre, de tárgyalunk a szír-iraki határ védelméről és lassan érik egy afrikai repülőtér és kikötő őrzése is. De hogy ne csak a Közel-Keletet fedjük le: francia menekülttábor rendészeti munkáiról is haladnak a tárgyalások, továbbá tanácsadókkal segítenénk egy svéd rendőri egységet. Jelenleg három diplomáciai képviseletnél is megbeszéléseket folytatok. A témák között van magánbörtönök építése, utcai zavargások megfékezése, és az ott dolgozó személyi állomány képzése.

Tehát egy még nem létező cég képviselőjeként tárgyal diplomáciai képviseleteken, a kabuli kormánynak is tettek ajánlatot, de ők maguk is kaptak felkérést, például a szír-iraki határ megvédésével kapcsolatban. Ez egyébként tényleg életszerű. És újra feltesszük a kérdést: miért nem fedeztük fel eddig ezt a csodálatos képességekkel megáldott katonát…? (Pedig már korábban is fel-feltűnt, bár azokért a nyilatkozataiért jelentős mennyiségű negatív kommentet kapott azoktól, akik valóban megjárták a poklot, a háborús övezeteket az arab térségben.)

A Szabad Föld 2020 júniusában készített interjút a magyar Rambóval, vagyis a zsoldossal, aki Rejtő Jenő-i magasságokból ecsetelte eddigi pályafutását. Egyebek mellett megtudható belőle, hogy

Harminckét évesen éreztem úgy, hogy elértem mindent, amit a szakmámban célul kitűztem, ezért olyan speciális terület felé akartam fordulni, ahol a tudásomat fejleszthetem, illetve próbára tehetem magamat is. Így lettem zsoldos, testőr, biztonsági szakértő. Elhatározásom után egy évvel, 2009-ben már az iraki válságövezetbe utaztam, pont akkor, amikor vallási háború dúlt, és forrongott az ország. Az első sikeres küldetés után nem volt megállás, az egyik munka követte a másikat, így tíz évig jártam a Közel-Keletet, a háborús övezeteket.

És itt halkan emlékeztetnénk Önöket arra, hogy ennek mekkora a valószínűsége a fellelhető életrajzi adatok alapján… De fogadjuk el, hogy Bagjos Richárd tíz évig járta a Közel-Keletet, a háborús övezeteket, és azt is, hogy a külföldi munkára való felkérés mindig egy angol cégen keresztül, e-mailben érkezett; sosem kormányok, hanem civil társaságok megbízását teljesítette. Az adott területből minden alkalommal alaposan felkészült, az interneten tájékozódott a politikai háttérről, földrajzi helyzetről, meggyőződött a munka jellegéről, a zsold összegéről, illetve arról, hogy kik lesznek vele egy csapatban; csak ezután döntötte el, hogy vállalja-e az öt-hat napos küldetést.

Nem is értjük, miért ugrott be a Mission Impossible, vagy a Bérgyilkos néhány jelenete, miközben ezeket a sorokat olvastuk… A Szabad Földnek adott interjúban azt is részletezte, hogy a megrendelők intézték a repülőjegyet, a vízumot, az eligazítást azonban már a helyszínen kialakított bázison kapta meg, miként a golyóálló mellényét és a pisztolyát is, amely mellé mindig AK47-es gépfegyvert választott. És a drámai csúcspont sem hiányozhatott. Kapaszkodjanak meg, ez tényleg rázós rész lesz:

Csakis magadra és a társaidra számíthatsz, mert ezeken a helyeken valósággá válik az, amit az ember jobb esetben csak a mozivásznakon lát. Ott valódi a vér, és tudom, milyen a hullaszag, és milyen émelyítő a gumiabroncsos füst a lőpor illatával keveredve.

Emberünk azonban megtanult a félelemmel és a veszéllyel is együtt élni, dolgozni, szavai szerint egy idő után hozzászokik az ember, hisz nap mint nap ebben mozog. Úgy fogalmazott:

Nekem sikerült megtanulnom, hogyan válasszam ketté a munkámat és a magánéletemet; az előbbire mindig úgy tekintettem, mintha egy film pörögne előttem, aminek én vagyok az egyik szereplője.

És ebben egyetértünk vele: mindaz, amit elmondott, szerintünk is fikció. Ne dőljenek be neki!

Vezető kép: Facebook/coub.com