Reménytelen szerelmesei vagyunk a vonatozásnak, ez az oka annak, hogy évről-évre újrapróbáljuk, hátha sikerül jól érezni magunkat egyszer is a Corona IC-n, amivel a Bálványosi Szabadegyetemre látogatunk. A kellemes utazás érdekében a szerkesztőség idén is megajándékozott bennünket három hálókocsi-jeggyel. Ambrózy kolléga szerint azért hagyták keréken az ezen a vonalon közlekedő hálókocsikat, hogy lábon gördülhessenek be az újraépített Közlekedési Múzeum a Huszadik század közepének közlekedéskultúrája Magyarországon című tárlatára. Csoda, hogy nem Vitézy szedte a jegyeket. Egyébként pedig fontos szolgálati közlemény: A PestiSrácok.hu stábja végig és folyamatosan tudósít majd a szabadegyetemről, portálunk ott lesz a konzervatív politikusok gyűrűjében és mindenről beszámolunk. Tusnádfürdő reloaded a PS-sel!
TIHANYI RITA, AMBRÓZY ÁRON, SUSÁNSZKY MÁTYÁS – PestiSrácok.hu
Sok Karcagi jár Brassóba
Az, hogy nem megy semmi simán ennél a járatnál, már a jegykiadásnál is megtapasztaltuk. Mint utólag kiderült valamilyen megmagyarázhatatlan okból számlát csak az egyik húszezer forintos hálókocsi-jegyről kaptunk, a nyugtát viszont ezzel az összeggel kevesebbről. Még nem volt időnk kiállni a sort, hogy tisztázzuk ezt az aprócska félreértést.
Sem a magyar, sem a román vasúttársaság nem igyekszik úgy tenni, mintha valóban nemzetközi gyorsvonatként kezelnék a Corona IC-t, hiszen a Brassóba menő járat csak hazánkban megáll Szolnokon, Törökszentmiklóson, Kisújszálláson, Karcagon, Püspökladányban, és Biharkeresztesen. Nem a sértegetés szándékával, de azért nem hisszük hogy Kisújszállásról tömegével látogatnának heti szinten a Székelyföldre. A MÁV egyszerűen így spórol meg egy gyorsvonatot, viszont jelentősen meghosszabbítja az amúgy sem éppen rövid menetidőt. És akkor az egyóráskésésről ne is beszéljünk. Lehet persze, hogy csak így éri meg, de buszból sokkal több járat indul, sokkal nagyobb gyakorisággal, ami elgondolkodtató.
Nem, ez nem szobavécé; Fotó: PestiSrácok.hu
Megannyi kellemesség
A hálókocsinak különben a sokat sejtető Classic fantázianevet adták. Lényegében egy vonatszagú, farostlemez kabin, ami a hetvenes évek igényeinek tökéletesen megfelel. A MÁV jellemzésében ugyanez így hangzik:
Puha ágyak, faburkolatok – megannyi kellemesség, mely a “Classic” hálókocsikban kényelmes éjszakát garantálhat.
Ha már a lehető legmagasabb komfortfokozatért fizettünk, joggal elvárhatnánk a wifi-t, de legalább a klímát. Érdekes módon, a másodosztályú IC kocsikon ezeket a legalapvetőbb igényeket, mint áram, internet, és klíma sikerült biztosítani. Irigykedve néztük a puritánabb, ám lényegesen tágasabb fekvőhelyes kocsik békéjét is. A folyosón ácsorgók nem is értették, minek járkálnak a hálókocsik irányából annyian előre sörért a büfékocsiba, pedig ezt az utat csak így lehet túlélni. Talán ezért is van, hogy a MÁV kegyelemből alacsonyan tartja az üveges Staropramen árát, a klímával kapcsolatban pedig úgy fogalmaznak az aranyozott osztályon:
A friss levegőt és táj testközelből való élvezetét a lehúzható ablakok biztosítják.
Nem működő konnektor a folyosón borotválkozóknak; Fotó: PestiSrácok.hu
Egyedül a sörnyitó bizonyult hasznosnak
Csakúgy mint tavaly is, azonnal megtaláltuk a kabinban jól elrejtett egy darab 230 Voltos konnektort, amiben csakúgy mint tavaly, nem csörgedezett az áram. És a folyosón sehol. Az elmaradhatatlan matrica azonban az időtől érintetlenül fehérlett, mutatván, ide kell bedugni az elektromos borotvát. Nem mintha olyan rendszeres gyakorlat lett volna a régi világban a folyosón borotválkozva álldogálni, és bámulni, ahogy elrohan a táj. Volt viszont egy örökbecsű sörnyitó, az egyetlen használható innováció a fülkében, és mivel egyedül ez működött, használatba is vettük. Amire elsőre azt hittük szobavécé, kiderült hogy egy hideg-meleg vizet szolgáltató mosdó, az ígérettel ellentétben csak hideg vízzel.
Farostlakosztály
Az utasellátmányhoz tartozott még három kétdecis ásványvíz, reggelire SevenDay-s, és kávévagytea. Akár csak a szakadt kocsmákban, ahol van a piros bor, meg a fehér. Volt törölköző, miniszappan és frissítő törlőkendő, ami valóban jól jön, ha az embert a kollegája váratlanul arcon önti rozéval.
A leírásból azonban az is kiderült, „a középső négy (a 3. és 4. valamint az 5. és 6.) fülke között nyitható ajtó található, így a két fülke összenyitásával egy nagyméretű, legfeljebb hatágyas fülke is foglalható, amelyben családok és baráti társaságok kényelmes elhelyezése is megoldott – de akár mindkét fülke egyágyas foglalásával egy hatalmas lakosztály is kialakítható.” A német turisták bármit megadnának egy ilyen retro-útért a farostlakosztályban.
Esti édes üdvözlet
Legyünk igazságosak, hasonló távolságra nyugat felé két és félszer ennyiért juthatunk el, igaz ott klímát és zuhanyzót is kapunk a pénzünkért, vörös-rózsaszín színvilágú modern dizájn mellett. És része a csomagnak az „esti édes üdvözlet is”, amit mi Tusnádfürdő felé döcögve úgy tudtuk elképzelni, hogy a vonatúr este mindenkit homlokon csókol és betakargat.
Balkánra balkán felel
Hajnalban Tusnádfürdőn azzal az érzéssel szálltunk le, hogy alapvetően is elfogadhatatlan ez a színvonal, de mint nosztalgiajárat, talán elmenne. De hogy egy ilyen, a nemzetünk számára is jelentős járatot ilyen kelletlenséggel és lenézéssel kezeljék, az mégis felháborító. Nemcsak a kapcsolat, hanem a kapcsolat minősége is alapvetően meghatározza a felek viszonyát. És mivel a román kormány tudatosan építi le a székelyföldi közlekedését – ahogy ez a megállók állapotán, a kocsik minőségén is látszik -, a magyar vasúttárság viszont nem igényességgel, a csakazértissel felel, hanem azzal a maradék balkánnal, amit még ezek a Classic kocsik őriznek.
Uticél az üvegen; Fotó: PestiSrácok.hu
Kezdőkép: wikipedia.hu
Facebook
Twitter
YouTube
RSS