Tusványos: Deutsch szerint az európai integráció éppen zsákutcában toporog

A kora délutáni lankadt atlantista beszélgetés után végre tanúi lehettünk az első komolyabb vitának "Az EUborka görbülete- Magyarország kontra EU?" panel alatt, Megadja Gábor eszmetörténész-gitáros (copyright: HVG-Nyüzsi) moderálásával. A résztvevőket annyira elragadta Tusványos hangulata, hogy még Krekó Péter, a Political Capital igazgatója sem ejtette ki egyszer sem a fékek és ellensúlyok - liberális közíróknál - elengedhetetlen fordulatát.

AMBRÓZY ÁRON - PestiSrácok.hu

A résztvevők közül a baloldalt a leadben említett Krekó Péter mellett az LMP-től Sallai Róbert Benedek képviselte, míg vitapartnereik a századvéges Orbán Balázs, Répássy Róbert államtitkár és Deutsch Tamás európai képviselő volt.

Az Európai Unió kapcsán Deutsch Tamás azzal nyitott, hogy az uniós integráció éppen egy zsákutcában toporog. Semmire nem volt felkészülve, se a 2004-es csatlakozási hullámra, se a népvándorlásra, se az ukrán-orosz háborúra, és mindehhez hozzájött a 2008-as gazdasági válság, amire próbáltak a technokrata ösztöneiknek megfelelő válaszokat adni, de azok a légkondicionált irodákat elhagyva azonnal érvényüket és értelmüket veszítették.

AZ UNIÓ SZÉP, AZ UNIÓ JÓ, DE FEL KÉNE FOGNI, HOGY MÁR CSATLAKOZTUNK

Deutsch Tamás szerint Magyarországon még mindig sokan úgy viselkednek, mintha a csatlakozási folyamatok elején járnak és próbálnak tanácsokat, utasításokat kihallani a bizottság-kormány párbeszédéből. Ez persze – szavai szerint –főleg a magyar liberálisok problémája, akiknél a Brüsszelbe szaladás már sima reflexé vált.

A liberálisokkal kapcsolatban szintén megjegyezte – a közönség nagy derültségére -, hogy teljesen szelektív a tudatuk. A koppenhágai kritériumokat szívesen kérik számon a kormányon, adott esetben arra hivatkozva írnak feljelentést, de például a románok esetében ez eszükbe sem jutott.

SZÜKSÉGSZERŰ A VITA A TAGÁLLAMOK ÉS AZ UNIÓ SZERVEI KÖZÖTT

Répássy Róbert azt emelte ki hozzászólásában, hogy teljesen természetes a vita a magyar kormány és az EU között, ez minden tagállam esetében a normális ügymenet része. Magyarország esetében a problémát ő abban látta, hogy rendre keverednek a jogi és a politikai viták. Clasewitzet kiforgatva: a politika folytatása a jog és fordítva. Ha elfogynak a jogi érvek, akkor jönnek a politikai dorgálások a teljesen homályos közös európai értékekre hivatkozva, miközben nincsenek egységes kritériumok, az alapjogi chartát úgy lehet értelmezni, ahogy akarjuk.

2011-TŐL VAGYUNK SZÁLKA AZ UNIÓ SZEMÉBEN

Az új alaptörvény és a közjogi berendezkedésünk reformja okozta azt a sokkot, amiből azóta se tudott kijönni se a bizottság, se az Európai Parlament. Ugyanakkor kiemelte, hogy az EP-nek joga van akár Tavares-jelentéseket is elfogadnia, mivel ott tisztán politikai munka folyik. Szintén megjegyezte, hogy miközben rossz tanulóként ábrázolják Magyarországot a nemzetközi és a baloldali médiában, mindössze két ügyben, a bírák nyugdíjazása és az adatvédelmi biztos idő előtti leváltása kapcsán sikerült fogást találni a közjogi átalakításunkon, és egyik esetben sem az úgynevezett demokrácia-szabályokkal vitték be a találatot, melyekre a politikai vádakat alapozták.

A RETORIKA ÉS A CSELEKVÉS KÖZÖTT HATALMAS A KÜLÖNBSÉG

Krekó Péter – tőle szokatlanul – nem azt rótta fel a Magyar Kormánynak a brüsszeli viszonyrendszer kapcsán, hogy nem tenne eleget bárminemű kötelezettségének, hanem azt, hogy miközben itthoni fogyasztásra finoman EU-szkeptikus, kifelé fegyelmezetten odaáll minden javaslat mellé. Példaként a USA-EU szabadkereskedelmi egyezményt hozta, amit itthon bírál a Fidesz, de az EP-ben minden egyes javaslatot megszavazott, amit a Néppárti Frakció adott be.

NEM SZEGÜNK SZISZTEMATIKUSAN JOGOT

Szintén a gyenge brüsszeli érdekérvényesítésnek tudta be, hogy mindössze 44 kötelezettségszegési eljárás van a jelenben Magyarország ellen, ami középmezőny. A kormányzat által vitt retorika alapján az élmezőnyben kellene lennünk, ehelyett egy EU-barát országként viselkedünk.

Az egyetlen szakpolitika van, ahol tudatosan szembemegyünk az EU-val – folytatta Krekó Péter – méghozzá az uniós szolidaritás kapcsán. Nulla darab befogadandó migráns egy érthető dolog, mivel valóban minket érint legsúlyosabban a népvándorlás, de rosszul veszi ki magát. Könnyen mondhatja erre egy, a magyar helyzetet nem ismerő eurokrata, hogy „ha ti nem vagytok szolidárisak akkor mi sem”.

KEVÉS VITA = NEM JÓ KÉPVISELET, SOK VITA = JÓ KÉPVISELET

Sallai Róbert Benedek szintén a TTIP-ét hozta példaként a gyenge uniós érdekérvényesítésre. Szerinte megbukott az európai integráció intézményrendszere, mivel nem voltak felkészülve a gyenge és korrupt, kommunista félmúlttal terhelt országok csatlakozására. Az EU-ban töltött éveink, néhány látványpékségtől és szökőkúttól eltekintve semmilyen érdemleges, pozitív változást nem hozott a kelet-közép-európai társadalmak részére.

NINCS MAGYAR ÜGY

Orbán Balázs – reflektálva Répássy Róbert szavaira – tagadta, hogy lenne „magyar-ügy”. Minden tagállam kapcsán előkerülnek hasonló problémák, a bizottság folyamatosan bővíteni szeretné a hatáskörét, míg a tagállamok szuverenitási utóvédharcot folytatnak. A magyar közjogi berendezkedés megváltoztatása kapcsán De Gaulle által megalkotott Ötödik Francia Köztársaságot hozta fel példaként, hogy az nem is jöhetett volna létre, ha akkor létezik az Európai Unió. Tehát az összes jelentős alkotmányos módosítást megfúrná a bizottság, akkor is, ha azok előremutatóak lennének.

A bizottság kapcsán megjegyezte, a legújabb tervük az, hogy létrehoznak egy újfajta jogállami mechanizmust, ami folyamatosan monitorozza a tagállamokat, csak éppen erről nincs szó a Szerződésben. A bizottság egyfajta „alkotmányos puccsal” vonná be a Velencei Bizottságot ebben a mechanizmusba, mint amelynek a véleményét kötelező figyelembe venni, miközben választott képviselők helyett akadémikusok és tudósok alkotják, akiket senki nem hatalmazott fel a tagországok ellenőrzésére.

A címlapfotó a szerző felvétele.