Egy párhuzamos univerzum – ahogy a Migszol látja a röszkei pert

A bíróság éppen tegnap délután engedte szabadon az elítélteket, ami eléggé kihúzta a szőnyeget a tüntetés alól, habár a Migszolos szervezők erről feltűnően nem akartak tudomást venni. A tüntetésen nagyjából ötvenen lehettek, köztük jelentős számú külföldi, akik részben maguk is szervezők voltak. Az ő jelenlétüket azzal indokolta az egyik szervező, hogy a menedékkérők ügye főleg külföldieket érint, ám ez ott bicsaklik meg, hogy a tüntetésen részt vevő, angolul kommunikáló külföldiek nagy része viszont nem tűnt bevándorlónak. Ők valójában a Migszol külföldi tagjai, akik arra akarnak hatással lenni, hogy Magyarország kiket és hogyan fogadjon be.

Amikor a hangosbeszélőkön kiabáltak és hergeltek a szervezők, akkor bátortalanul velük skandáltak a jelenlévők, de egyébként inkább tűntek piknikezőknek, semmint erős tömegnek. Sőt, tömegnek semennyire sem tűntek. A Kúria előtt tiltakozók nemcsak a tizenegy vádlott börtönbüntetés alóli felmentését akarják, hanem azt is, hogy az érintettek szabadon élhessenek az EU-ban, és ne szakíthassák el őket a már szintén itt élő családjuktól. A Migszol szerint alaptalanul próbálja a politika bűnözőnek és Európát fenyegető veszélynek beállítani a migránsokat, akik valójában (a vonatozástól és taxizástól – VKL) elgyötört, fáradt emberek, és sokuk már az öngyilkosságot is megkísérelte.

Az erőszakos és a zavargástól független menedékkérők

A tüntetés politikai irányultságáról többek között Lendvai Ildikó, Bauer Tamás és Szigetvári Viktor támogató jelenléte árulkodott, míg Tamás Gáspár Miklós beszédet is mondott. A filozófus a magyar állam hatalmaskodásának mondta a röszkei pert, azt pedig jogtalannak, logikátlannak és igazságtalannak nevezte, hogy a politika veszedelmet feltételez a migránsok részéről. Úgy vélekedett, hogy a vádlottak nem vettek részt a zavargásban, csak azt kihasználva, attól teljesen függetlenül megtettek néhány métert Magyarország területén.

A tüntetés moderátorától a Migszol kötelékébe tartozó Pocsúvalszki Alíztól megkérdeztük, hogy külön lehet-e választani a migránstömeg rendőrökre támadó agresszív részét azoktól, akik maguk nem verekszenek, csak benyomulnak az agresszió által kiverekedett helyre. A válaszai alapján úgy tűnik, a migszolosok és Tamás Gáspár Miklós egy párhuzamos valóságban értelmezték a „röszkei csatáról” készült videófelvételeket.

Ebben az értelmezésben a kövekkel és más nehéz tárgyakkal a rendőrökre támadó, öncélúan romboló és gyújtogató migránsok csupán „türelmük fogytán, a továbbhaladásukat kicsit erőteljesebben követelő menedékkérők”, a határzár migránsok általi áttörése a kapu „megnyitása”, a támadók mögött, a vízágyú vízsugarában és a fojtogató könnygázban előrenyomuló migránsok pedig „gyanútlan emberek, akik azt érzékelték, hogy szabad az áthaladás”. A részleteket firtató kérdésekre már olyan kitérő válasz érkezett, hogy „a mai napig nem tudjuk pontosan, hogy ez hogy történt”. A terrorizmussal vádolt Ahmed H. egyébként a tüntetők által is elismerten erőszakosan lépett fel a röszkei zavargásban, de azért a biztonság kedvéért az ő szabadon bocsátását is el akarják érni.

A menedékkérő a törvények felett áll

Pocsúvalszki a rendőrség fellépését ezzel szemben túlzottan erőszakosnak tartja, a határkerítés és a mögötte álló rendőrsorfal pedig véleménye szerint nem elégséges kommunikálása annak, hogy nem szabad átmenni a határon. Hasonlóan nem tartja egyértelműnek a kormány kommunikációját, amely hetekkel korábban bejelentette, és még a migránsokat kibocsátó országokban is hirdette, hogy le fogják zárni a határt.

Arra is kíváncsiak voltunk, hogy ha a röszkei történtek nem merítik ki a törvénysértő határátlépés fogalmát, akkor vajon mi merítené ki. A Migszol értelmezése szerint azonban, ha valaki önmagát menedékkérőnek mondja, akkor ez minden más törvényt felülír, és akár a zöldhatáron keresztül, akár a határzárat erőszakkal áttörve, rendőrökre támadva és nekik sérülést okozva is átkelhet bármilyen országhatáron.

„Beszélgessünk...”

A tüntetés fénypontját szándékosan hagytuk a végére. Ő Gerse Judit volt, akit elkötelezett magyar állampolgárként konferáltak fel. Felütésként elégedetten állapította meg, hogy a legutóbbi, húszfős demonstrációjukhoz képest ezúttal már négy-öt tucatnyian is voltak, és a „roppant tömeget” látva, levonta a következtetést: az emberek mobilizálhatók a migránsok ügyében. Felhívta a figyelmet, hogy a holokauszt és a szocialista tisztogatások traumái mellé nem kéne begyűjtenünk még egyet, ezzel viszont kivívta a Magyarországi Munkáspárt 2006 prominenseinek haragját, akik azóta a szervezők elhatárolódását várják ettől a kijelentéstől.

„A nyugati politikai retorika a németországi szilveszteri történések óta remekül épít a fiatal, fizikailag ép arab férfi misztifikálására, akik könnyen lehetnek erőszakolók vagy terroristák, azaz a lehető legjobb alapanyagok a félelemkeltésre és egy hatalmi elit pozíciójának a biztosítására. A szexizmusnak ez egy rég ismert fajtája az amerikai kolóniák dohányültetvényeiről, csak egy kicsit más díszlettel. Mindezt feministaként és a nemek közti egyenjogúság híveként állítom” – hallhattuk a fő kifogásokat Gersétől.

Gerse Judit felszólalásának ékköve a befejezés volt. A jelenlegi magyarországi balliberális mozgalmak legfőbb képességét megcsillantva, arról beszélt, hogy csinálni kéne valamit.

tüzelte a hallgatóságot olyan vékony, félénk, elhaló hangon, mint aki éppen bocsánatot kér.

nyitókép és galéria: Horváth Péter Gyula / PestiSrácok.hu