Impotens a magyar hatóság a pedofilokkal kapcsolatban?
A társadalmi elvárás egyértelmű: a pedofilokat szigorúan meg kell büntetni, és ennek megfelelően az ilyen tettek bűncselekménynek számítanak mindenütt a világon. De vajon mindez kellőképpen elrettentő, és ennyire egyértelmű volna a probléma kezelése? Tudták, hogy Magyarországon a pedofília nem is szerepel a Büntető Törvénykönyvben?
A szakemberek úgy vélik: a rendőrség adós azzal, hogy kidolgozza az ilyen esetek szakmai protokollját. Már ott problémák vannak, hogy ha egy ilyen cselekmény tudomásukra jut, valójában mit is kellene csinálni. Nincs kidolgozott cselekvési program, a rendőr saját belátása szerint intézkedik, így aztán az a helyzet, hogy ha valaki panasszal él, a rendőrség a legtöbb esetben képtelen megfelelően reagálni: vagy elhárítanak, vagy épp ellenkezőleg: lerohanják a gyanúsítottat.
A PestiSrácok.hu-nak egy tatabányai olvasója jelezte, hogy az egyik közösségi portálon olyan hirdetést adott fel egy férfi, amiben gumicukrot, édességet kínált szexuális szolgáltatásért cserébe. A rendőrség felé megtették a bejelentést, mégsem rendeltek el nyomozást.
Másodszor futunk rá az éterben olyan pedofilra, aki egyértelműen az. Tényállásszerű cselekmény még nincs, de a bejelentés megtörtént, hátha valaki a zsaruk közül rámozdul és esetleg elkezdik figyelemmel kísérni, mert nyilván lehetnek egyéb áldozatai, hiszen a pedofil nem nyugszik. Meglepődtünk, hogy a rendőrség nem tett semmit."
A pedofil ebben az esetben egy kislánnyal levelezett, míg egy másik pedofilra egy kolléganő figyelt fel a Facebookon. Amikor jelezni akarta a zsaruknak, hogy "ez egy pedofil, figyeljetek rá, biztosan van áldozata", ő is falakba ütközött. Ebbe persze nem nyugodott bele, így nyomozásba kezdett, majd azt derítette ki, hogy "ezt a férfit már többen feljelentették, de semmi nem történt.
Ahol felmerül bűncselekmény gyanúja, a rendőrség haladéktalanul megteszi a szükséges intézkedéseket."
ORFK, válaszlevél
Portálunk megkereste a rendőrségi kommunikációs szolgálatot azzal kapcsolatban, hogy vajon elegendő - e a ráutaló magatartás, például egy szexhirdetés esetleg pedofil tartalmú Facebook-poszt vagy "tényállásszerűen" meg kell történnie egy cselekménynek, hogy nyomozni kezdjenek?
Az ORFK válaszában azt írta, hogy amennyiben felmerül a bűncselekmény gyanúja, azonnal nyomozás elrendelésére kerül sor. Érdekes, hogy az olvasónk általi feljelentéssel kapcsolatban mégsem történt semmi.
Arra is kíváncsiak voltunk, hogy van-e olyan adatbázisuk, amiben a pedofil-gyanús személyeket rögzítik, esetleg prevenciós jelleggel vizsgálódik-e a rendőrség olyan esetekben, ha gyanú van arra, hogy ilyen jellegű érdeklődési körrel rendelkezik valaki?
Nincs ilyen adatbázisunk. A rendőrség bűncselekmény gyanúja esetén indít nyomozást, részadatok felmerülése esetén feljelentés kiegészítés elrendelésére van lehetőség."
Tehát, alapos gyanú kell a nyomozás elrendeléséhez, ami persze megítélés kérdése, hogy mi is számít elég alapos gyanúnak...Ez a szexuális tartalmú hirdetés nem bizonyult annak.
A közvélekedéssel ellentétben a pedofília nem jogi, hanem orvosi kategória, szexuális deviancia, a nemi választás zavara, olyan természetellenes dolog, amelynél "ismétlődően, hosszabb időn keresztül serdületlen gyermekekkel folytatott szexuális tevékenység kelt intenzív szexuális késztetéseket és izgató fantáziákat."
Ennek megfelelően a pedofíliát nem lehet egy konkrét típussal jellemezni, de az tény, hogy a pedofilok szinte kizárólag férfiak, és elenyésző azoknak az eseteknek a száma is, amikor az elkövetők ne lennének tisztában azzal, hogy amit tesznek, törvényellenes. Magyarországon azonban nemcsak a latens esetekkel kapcsolatban nem készült felmérés, hanem gyakorlatilag az egész pedofil téma fehér foltnak számít, a bűnügyi statisztikákban ugyanis nem szerepelnek olyan adatok, amelyekből következtetni lehetne a pedofil elkövetők számára. Ha valaki ilyen ügyben érdeklődött, 2000. november végéig semmilyen adathoz nem juthatott.
Kémiai kasztráció vagy valós szervi csonkítás?
Czeizel Endre például a hatékony orvosi kezelésben látta a probléma megoldását, nevezetesen a "kémiai kasztrációban", ami azt jelenti, hogy gyógyszerekkel korlátozzák vagy kioltják a férfiak nemi aktivitásért felelős, agyban termelődő tesztoszteron hormonjait, és ezzel gyakorlatilag megszüntethetik magát a nemi vágyat, ellentétben a tényleges kasztrációval, amikor csupán a teljesítőképesség szűnik meg. A tudomány mai állása szerint elképzelhetetlen a nemi orientáció "helyes irányba terelése".
A kasztráció nem jelenti a nemi vágy és az ejakuláció megszűnését. A nemi hormonok persze csökkennek a műtét következtében, de ez csak kevésbé befolyásolja a libidó mértékét"
- mondja dr. Fisher Gábor.
Czeizel Endre három esetben, önként jelentkezőkön végzett kémiai kasztrációt, de felemás eredménnyel.
Úgy gondoltam, hogy a beavatkozást követően, amikor beállt a kívánt állapot, elég lesz a fenntartó kezelés, mint a cukorbetegek esetében inzulinnal. De miután csökkentettük az adagot, visszatért a nemi vágy. Személyes kudarcként kellett megélnem, hogy nem sikerült segítenem. Azt a fiút, akivel a legtovább jutottunk a kezelésben, ismét letartóztatták. A másik esetben már folyt rendőrségi eljárás, amikor megkerestek. Az illető abban bízott, hogy a bíróság figyelembe veszi, ő mindent megtesz annak érdekében, hogy még egyszer ne forduljon elő ilyesmi. Nem vették figyelembe, és miután elítélték, öngyilkos lett. A harmadik önkéntessel pedig nem is jutottunk el odáig, hogy értékelhető legyen a beavatkozás."
A törvény sem segít
A büntetőjogban nem szerepel a pedofília mint bűncselekmény, az ilyen jellegű tettek sokféleképpen minősülhetnek, a legváltozatosabb büntetési tételekkel, de még a legenyhébb eset is börtönben letöltendő szabadságvesztéssel jár - tudtuk meg ifj. dr. Balsai Istvántól. Amikor elfogadta az Országgyűlés a büntető törvénykönyv módosítását, jelentős szigorítás lépett életbe: nem évülhetnek el a gyermekek ellen elkövetett szexuális bűncselekmények. A törvényalkotók célja az elrettentés volt, a gyerekekkel fajtalankodók sosem lehetnek biztonságban, ha tettük kiderül, évtizedek múltán sem marad következmények nélkül. Mindez azonban ellentmondásos, ha elfogadjuk, hogy beteg emberekről van szó, akik pszichiátriai kezelésre szorulnak. Ettől viszont már maga a börtönbüntetés ténye kérdőjeleződik meg, annak ellenére, hogy ilyen a világszerte elfogadott és bevett gyakorlat. A PestiSrácok.hu által felkeresett szakértő szerint akik gyermekek ellen akarnak szexuális bűncselekményt elkövetni, tudják: bármikor lesújthat rájuk a törvény, nem bújhatnak ki a felelősség alól. Mégis a törvénynek vagy csak nagyon kevés, vagy egyáltalán nincs visszatartó ereje, a visszamenőleges jogalkotás ráadásul a bizonyítást is nehezítheti és visszaélésekre is alkalmat adhat.
Tény: a szexuális bűnelkövetők a börtönből való szabadulásuk után a legtöbb esetben visszaesőkké válnak. De ez már nem rendőrségi vagy büntetés-végrehajtási kérdés - vélekednek. Az orvosok pedig csak azt szajkózzák: nem gyógyítható betegség, nem megoldás sem a kémiai, sem a fizikai kasztráció sem. Megoldás lehetne a megfelelő prevenció, ami nem csupán a kisiskolások előadásaiban merülne ki, hanem a pedofil gyanús személyek megfigyelésében, adatbázis létrehozásában, de úgy tűnik, erre még várni kell. Magyarországon mindenképpen.
PestiSrácok.hu, fotó: mondo
Felhasznált irodalom: Dr. Németh Attila: Szexuális addikciók - Bűnösök vagy betegek? Medicina
