’56-os emlékév: Hősöket és nemzeti történelemértelmezést a fiataloknak!
Már csak bő egy hét van hátra az 56-os emlékév hivatalos végéig, a programsorozat Nagy Imre újratemetésének évfordulóján, június 16-án zárul. Az emlékévről még 2015 októberében született döntés, most pedig a végéhez közeledve, Schmidt Mária kormánybiztos, az 1956-os Emlékbizottság társelnöke és Tallai Gábor, a Terror Háza programigazgatója egy sajtóbeszélgetésen összegezte az elmúlt bő másfél év eredményeit.
Hosszú hónapokon át az ’56-os emlékév plakátjai és más vizuális megjelenései uralták Budapest utcáit, a sok fontos céggel megkötött stratégiai partnerség által a lehető legszélesebb hazai körhöz tudtak eljutni az ’56-os üzenetek. Minden magyar háztartást átlagosan tíz impulzussal értek el, Tallai Gábor szavai szerint ilyen átfogó médiamegjelenésre még nem volt példa Magyarországon. Schmidt Mária a 2006-os ötvenedik évfordulós megemlékezés kudarca miatt tartott szükségesnek ilyen léptékű emlékévet a mostani, hatvanadik évfordulón, és tudatos döntés volt a politikusok hadát felvonultató események helyett az emberek szintjére vinni az egészet. Emellett az eddig elmulasztott köszönetnyilvánításra helyezték a hangsúlyt a forradalom még élő hősei felé, amit az idő előrehaladtával talán utoljára lehetett most megtenni. A köszönetnyilvánítás egyúttal a külföldnek is szólt, mert a politika ugyan megtagadta a segítségnyújtást, de „az emberek szívében ott voltunk”.
Célunk volt visszaadni a nemzetnek ’56-ot és a nemzeti egységet a szabadság és a függetlenség akarásában. A magyarság a legjobb arcát mutatta a világnak, hát mi is meg akartuk mutatni a hősök arcát.
– tette hozzá az emlékév kormánybiztosa. Schmidt Mária kiemelte, hogy ezek az emberek nem hősnek készültek, mégis akár az életüket áldozták, mert léteznek ilyen, magasabb szempontok:
Közelebb akartuk hozni a mai emberekhez a hősöket, akik pont olyan emberek voltak, mint ők, és a fiatal nemzedéknek is szüksége van hősökre.
Elmondta, hogy ma már négymillió embernek nincs közvetlen tapasztalata az országban a diktatúráról, ezért érdemes velük megismertetni ’56 szereplőit, hogy másként nézzenek az eseményre és annak jelentőségére. Szót ejtett a forradalom cigány hőseiről is, akik a lakosságarányuknál nagyobb számban vettek részt az eseményekben. Schmidt Mária elmondása szerint erre a leszármazottaiknak is érdemes büszkének lenniük, amint azt meg is tapasztalta, mennyit jelenthet ez nekik, hiszen most először nem lesajnálás veszi őket körül, hanem pozitív visszaigazolást kaptak a nemzeti közösségtől.
Az ’56-os fiatalok mai kortársai jelentették a fő célcsoportot
Az emlékév rendkívül szerteágazó eseménysorozat volt, alaposan le is kötötte az Emlékbizottságot, hiszen csak nyertes pályázatból 1605 volt. Ezek harmada büszkeségpontok létrehozására vonatkozott, szintén csaknem harmada rendezvényekre, a többi pedig elsősorban rendezvények, továbbá könyvek és kiadványok, filmek és forgatókönyvek, kutatóprogramok, művészeti produkciók, valamint romkocsmák ’56-os dekorációjának megvalósulását tette lehetővé. Országszerte 657 településen összesen 1429 rendezvényt szerveztek, lefedve Magyarország teljes területét. Számos helyen állítottak fel szobrot vagy más emlékművet ’56 tiszteletére. Schmidt Mária felhívta a figyelmet, hogy mekkora siker volt a Desmond Child által szerzett emlékdal, az Egy szabad országért is, amely már 2,9 millió megtekintésnél jár a Youtube-on. Ez ráadásul a rengeteg támadás miatt akkora hírverést kapott, hogy a hirdetésére szánt pénzt részben meg is takarította az Emlékbizottság.
Az Y és a Z generáció elérésére különös hangsúlyt fektetett az Emlékbizottság, ami online játékban, virtuális ismeretterjesztésben, dalszövegíró pályázatban, drámapedagógiai foglalkozásban, képregényben, a forradalom helyszíneinek virtuális bejárásában, valamint VR360-as (360 fokos virtuális) kiállításban nyilvánult meg. Több filmspot készült az emlékév egyes kampányai számára, amelyeket a tévékben és a mozikban is vetítettek, és Tallai Gábor egy személyes élményét is elmesélte, amikor az egyik ilyen kisfilmet felállva tapsolta meg a mozi közönsége. Ugyancsak fontos cél volt ’56 megjelenítése az oktatásban. Ezzel kapcsolatban felmérés is készült, amelyből kiderült, hogy a magyar fiatalok elég széles körű ismeretekkel rendelkeznek a forradalom és szabadságharc történetéről, azonban további ötezer pedagógus vett részt tematikus továbbképzésen. Közülük mintegy 3500-an történelemtanárok, ami az ország történelemtanárainak csaknem negyedét teszi ki, a többiek pedig magyartanárok, illetve az énektanártól a matematikatanárig teljesen különböző szakmai irányultságú osztályfőnökök. A harmincórás akkreditált képzések az óriási érdeklődés mellett rendkívüli hatékonysággal is zajlottak, hiszen mindössze egynek a teljesítményértékelése csúszott 95 százalék alá, miközben az ilyen képzéseken már a 70 százalékot meghaladó eredmény is jónak számít.
Érjen véget a kommunista történelemértelmezés!
Schmidt Mária kitért a támadásokra is, amelyeknek folyamatosan ki volt téve az ’56-os emlékév. Mint mondta, gyakorlatilag nem volt olyan pillanat, amikor a balliberális sajtó nem támadott, hogy lealacsonyítják a magyarság 1956-os teljesítményét:
Mi magyarok a szabadság népe vagyunk, ’56-ban a világ leghatalmasabb hadseregének is nekimentünk a szabadságunkért. Az emlékévvel felülírtuk azt a képet, amit a baloldal sugallni próbál, és ők ezt persze rossz néven vették.
Schmidt hangsúlyozta, hogy ’56-ban nem a Petőfi körös, maroknyi kommunistaértelmiségi belső vitái érdekelték a népet, és nem azok révén tört ki a forradalom, hanem a kuláklisták, a terror, az éhezés és a nemzeti büszkeség megnyomorítása miatt, mert „egy nép azt mondta, elég volt!” A kormánybiztos elmondta, hogy ’56-ot a szocializmus önigazolása miatt kellett fasisztának bélyegezni, amiben a nyugati tollforgató elit is cinikusan részt vett. Fontosnak nevezte, hogy kilépjünk abból a hosszú évtizedeken át sulykolt történelemértelmezésből, hogy „mi fáj a kommunistáknak”, mert „a mi ügyünk nem Nagy Imre vagy Rajk László, hanem Mindszenty hercegprímás és ’56 forradalmárai”.
Az emlékév hatása hosszabb idő alatt derül ki, de el akartuk ültetni a pesti srácokat és lányokat, az októberi fiatalokat a márciusi ifjak mellé a nemzet emlékezetében
– mondta el a hosszabb távú céljt illetően. Tallai Gábor hozzátette, hogy a második világháborús francia ellenállással ellentétben ’56 mítoszát nem kell mesterségesen kitalálni, csak meg kell ismernünk a valós hőseinket.
Az emlékév utolsó kampánya most júniusban indul Ahol a hősöket nem felejtik… címmel, az adminisztratív lezáráson és a pénzügyi elszámoláson azonban még hónapokig fognak dolgozni, hiszen annyi pályázattal kellett rövid idő alatt megbirkózniuk, amennyi az NKA-nak is jó időbe szokott telni. Ezzel kapcsolatban leszögezték, hogy az utolsó fillérig pontosan el fognak számolni minden költséggel.
