Sváby: Nem volt elfogult a bulinegyedes riportunk, de a hányást takarítsák föl a falatozóm elől
Színes-szagos riportot sugárzott a fővárosi „bulinegyedről” az ATV-n a Sváby András-féle Heti napló. Ami önmagában nem baj. Sőt. Ám az elfogulatlanság látszatát sajnos nem sikerült fenntartani, és a műsor inkább a vendéglátósok pártjára állt a hányásszagban sínylődő, emberszart kerülgető erzsébetvárosi lakókkal szemben, de méginkább az egyrészt-másrészt pártjára, ahol tulajdonképpen mind a két fél ártatlan és jót akar, csak hát a körülmények. Persze, a hangsúlyok érthetőek, a műsorvezetőnek magának csinos kis falatozója van a térségben (Paneer néven), ami nappal klasszikus street food helyiség, míg éjszaka tulajdonképpen etetőként funkcionál két itató között a részeg hordák számára. Egyrészt-másrészt.
Ambrózy Áron – Pilhál Tamás
Szerkesztőségünk nem kíván állást foglalni a bulinegyed és az ott lakók vitájában, mi is megosztottak vagyunk a kérdésben. Van aki ott lakik, és van, aki odajár bulizni – legalábbis a szélére, mert a kizárólag külföldi turisták által látogatott Király–Kazinczy–Dob által határolt „aranyháromszög” valóban elviselhetetlen. Látjuk az előnyeit, de ugyanúgy átéljük a hátrányait is. Ugyanakkor emlékszünk azokra az időkre is, amikor nem turisták, hanem a söpredék ezer színe (kurvák, drogüzérek, piti gengszterek) uralta a környéket, és inkább nyertünk, mint veszítettünk a változásokkal. E cikket is ebben a szellemben írjuk, nem a nyugathoz mérjük magunkat, hanem a húsz évvel korábbi magunkhoz, és egyúttal a jövőbe sem a legprovinciálisabb közhelyekkel felszerelkezve nézünk, mint írásunk hőse, Sváby András, aki a következő fölkonferálással indította ominózus, vasárnapi Heti naplóját az ATV-n:
Amikor életemben először jártam nyugaton – ez 1985-ben volt –, ha mondtam, hogy honnan jöttem, tíz emberből tíz egyből rávágta, hogy Puskás Öcsi. Akkor ugye még elevenen élt Öcsi bácsi emléke az emberekben. Mára ez nagyot változott. Ha valaki külföldön pozitívumot tud egyáltalán mondani az országról, az a Sziget vagy a bulinegyedként elhíresült hetedik kerület. Évente több millió turista csak bulizni jön Magyarországra. Ez tény, BULIORSZÁG vagyunk – legalábbis a külföldiek szemében
– fogalmazta meg meglehetősen szűklátókörű gondolatait Sváby András a lakók és a bulinegyed vitájában. Mintha az bármennyivel is nagyszerűbb, hősiesebb időszak lett volna az, amikor Magyarországról nagy nehezen csak Puskás és az Aranycsapat jutott eszébe a műveltebb nyugati embernek. Mert ez nem az ország, hanem az Aranycsapat dicsérete, akiknek a teljesítményére nem véletlenül emlékszik mindenki, viszont nem árt saját történetet is írni a nosztalgiázás helyett. Vagy mellé. Az idelátogató külföldiek egy jelentős része valóban csak arra a két-háromszáz méterre emlékszik, amit két hányás, biofűárus és szórakozóhely megtétele között látott, ám már rég nem ebből áll se Budapest, se az ország. Belekezdhetnénk most a Halászbástyától a vizes világbajnokságig tartó felsorolásba, de felesleges, az Aranycsapattól a hányásig tartó hanyatláselmélettel nem érdemes vitába szállni. Mindenki ott látja a helyét a világban, ahol akarja, csak utána ne panaszkodjon, hogy nem megy az olcsó lángosozó az üres parton.
Amúgy a közelmúltban laktam a bulinegyed szélén. Egy biztos: valóban tolerálhatatlan az a mocsok, ami szerda, csütörtök, péntek, szombat és vasárnap hajnalban van az utcákon (vizelet, fekália, hányás és törött üvegek mindenhol) . Én azt gondolom, hogy a bulinegyed jó. Örülök, hogy van ilyen, de százszor több köz-WC, takarítóautó, hajnali takarító kellene, mint amennyi most van. A százszoros szorzó ezúttal nem újságírói túlzás, hanem visszafogott becslés
– összegezte gondolatait a műsor végén András, ahogy kell, egyrészről és másrészről…
Természetesen jó az irány, de lehetne még jobb is – ahogy mostanában az uralkodó hangvétel megköveteli a „független médiában”, akik dehogyis az igazi ellenzék, mint ahogy azt Lengyel László megfogalmazta. A gnú együtt járna az itatóhoz az oroszlánnal, ha többet és gyakrabban takarítanának, nincs antagonisztikus ellentét a telebogyózott, súlyosan primitív brit turistahorda és a második emeleten gyerekmesét olvasni akaró családapa között. Sőt, még az elmélet is jó, csak az emberek rosszak, és csak egy kis jó szándék kéne meg takarítás. És a takarítást megcsinálhatná az önkormányzat abban a fél órában, amikor a műszakváltás zajlik a hordakiszolgálás és a nappali civilizációra épült kereskedelem között.
Az ittlakók mind fogatlanok?
A riportból többek között olyan fontos információkat tudhattunk meg, mint például: a vendéglátósok kedden közel ezren, az itt lakók szerdán viszont csak százan tüntettek. Mintha a létszámom múlna, kinek van igaza. Majd a lakók nevében megszólaltatták a sárga ködmönkés bácsit, aki hiába volt őszinte, az alábbi képről minden kiderül:
Persze, képi manipulációval befolyásolni a nézőket régi, jól bevált propagandatrükk. Amolyan „csigatévékettős”, svábyandrásos tempó. Elég hozzá egy kevésbé megnyerő külsejű személyt megszólaltatni, akivel aztán a nézők majd összekapcsolják az általa képviselt ügyet is. Az ilyen képi manipuláció pont ugyanolyan, mintha mi Sváby András arcképe helyett az alábbi fotót raktuk volna címlapra:
Veszélybe sodródna a turizmus...
A riportban megszólaltatták Németh G. Dániel „környezetmérnököt”, aki állítólag a kompromisszumos megoldás mellett tör lándzsát, ám szavaiból az derült ki, hogy nem nagyon érdeklik a lakók problémái, és azt fejtegette, be kell csukni az ablakot, ha zaj van, például ő is azt teszi. De ő messzebbre lát, mint a provinciális lakók, ezért hát a következő magasröptű gondolatokat is megfogalmazta:
Magyarországon éjfélkor zárnia kell egy helynek, az tönkremegy. Úgyhogy ha éjfélkor minden hely bezár, az egész kerületben le fog állni minden, ami nemcsak ugye a helyi munkahelyeket szünteti meg, ami több mint tízezer munkahelyről beszélünk, hanem közvetlenül az egész ország turizmusát veszélybe sodorhatja.
Erre közbeszólt egy helyi lakó: „És hány száz lakó nem alszik?”, mire a környezetmérnök azzal a meglepő magyarázattal állt elő:
Egy város funkcióit nem a lakók választják, hanem organikusan alakul ki. Sajnos jobban kéne terveznie a vezetésnek azt, hogy milyen funkciókat ténylegesen hova szeretnének rakni. (...) Ez egy ölünkbe hullott áldás.
Németh G. Dániel szerint a megoldás az lenne, hogy a külföldieket „edukálni”, a zajszennyezést ellenőrizni kellene.
Sváby András megmagyarázza
Nem az a legnagyobb baj, ha egy riport elfogultra sikerül, elvégre emberek vagyunk. Az már inkább, ha a nézőkkel nem közlik, a riport készítői maguk is érdekeltek a sztoriban. Jelen esetben: Sváby András műsorvezetőnek Paneer néven falatozója van a Király utcában, a bulinegyed kellős közepén, . Itt haladnak át a már nem annyira szomjas tivornyázók mikor a következő üzemegység felé tartanak. A Paneer jó üzleti érzékkel csütörtökön hajnali 1-ig, pénteken és szombaton pedig hajnali 2-ig tart nyitva. Ennyit azért illett volna közölni a nézőkkel. Meg is kérdeztük Sváby Andrástól, hogy ezt miért mulasztotta el. Ő a következőket válaszolta megkeresésünkre:
A Paneer nem kocsma, hanem egy kis sajtozó, semmi köze a bulizáshoz. Nem voltak fontos vagy fontosabb szempontok. Azért forgattuk le ezt a filmet mert ezen a héten demonstráltak mindkét oldalon. Mindkét oldal megszólalt. Én a felkonferálásban, ha kell ezt mérlegelni, akkor inkább a lakók pártján voltam. Ugyanis – mint mondtam – én is laktam ott. Valóban tarthatatlanok a körülmények. De ezt el is mondtam. Amúgy kifejezetten ügyeltem arra, hogy még az elfogultságnak a látszatát is kerüljem. Baromira meglepett, hogy ezt nem mindenki így látja. Amúgy szerintem nem egyigazságos történet ez.
Forrás: ATV.hu
