Konrád után Parászka: A magyarok akasztását beígérő román kormányfőt mosdatja a HVG
A romániai nacionalizmust éppen a magyarok táplálják, a román miniszterelnök éppenhogy nyugalomra intett - állítja a HVG egyik publicistája, Mihai Tudose azon kijelentéséről, miszerint felakasztaná, aki székely zászlót mer kitűzni Erdélyben. Parászka Boróka azt is hozzátette, hogy Tudose "általában a romániai intézmények működéséről és működtetéséről beszélt, miközben azt ismételgette: nyugodtság, nyugodtság, nyugodtság". A Parásza-jelenségben ugyanakkor véleményünk szerint nem csak az igazolódott be, hogy Gyergyószentmiklóson is megterem a vörös szegfű, és hogy az újságírónő kitűnő propagandista lehetett volna a rendszerváltás előtt, de az is, hogy a magyarországi balliberális holdudvar - politikusaik minden ellentétes nyilatkozata dacára - nem szakított nemzetellenes, kényszeresen relativizáló hozzáállásával.
Most még egy kicsit megy a küzdelem a székely zászlóért, aztán, nemsokára, amikor végleg lefut a meccs, össze lehet tűrögetni a székely lobogókat – ezt a kitűnő véleményt osztotta meg a HVG jobbra érdemes olvasóival, akik Parászka Boróka tollából olvashatták el mindezt. Parászka élő példája annak, hogy bizony Gyergyószentmiklóson is megterem a vörös szegfű, emellett személyében kitűnő eszközre lelt a liberális magyar baloldal, hogy kényszeres relativizáló hajlamukat kielégíthesse, ráadásul egy erdélyi magyar nő.
Tudose tulajdonképpen nyugalomra intett
Parászka Boróka zavaros magyarázkodásait azzal indítja a „zászlós, akasztós” (SIC!) ügyben, hogy Tudose az inkriminált műsorban valójában éppenhogy meg akarta úszni a magyar témát, többször hangsúlyozta, hogy a nemzetiségi kérdésekben nyugodtan kell eljárni, különösen a gyulafehérvári centenáriumi évben. Tudose állítólag arról is beszélt, hogy a magyarországi politikusok akarják majd a centenáriumi év miatt szítani a viszályt. Ezután pedig csak úgy mellékesen jegyezte meg a román miniszterelnök, hogy
Ugyanaz lesz az álláspontom, mint akkor, amikor megpróbáltak kitűzni egy zászlót, egy nem tudom milyen napon. Akkor nagyon világosan megüzentem: ha az a zászló ott fog lobogni a szélben, minden ottani felelős ott fog lobogni a zászló mellett.
Parászka azzal is védelmébe veszi Tudose-t, hogy a miniszterelnök tulajdonképpen nem mondta ki az akasztás szót, „azt különösen nem, hogy úgy általában székelyeket, magyarokat akasztana, hanem helyi felelősöket emlegetett”. Annyit olvas ki Tudose szavaiból, hogy a miniszterelnök tulajdonképpen „általában a romániai intézmények működéséről és működtetéséről beszélt, miközben azt ismételgette: nyugodtság, nyugodtság, nyugodtság”. Parászka vélhetően egyedül marad azzal a kurta-furcsa nézetével, hogy tulajdonképen egy szerencsétlen nyilatkozatról van szó. Véleménye ugyanakkor arról árulkodik, egy boldogabb korban Parászka mind a Kádár-, mind a Ceausescu-rendszer propagandistájaként kitűnően megállta volna a helyét, amelyet ebben a csúf 21. században valahogy nem talál.
A román nacionalizmust a magyar táplálná?
Több szót nem is veszteget a balos véleményvezér Tudose kijelentésére, írása második felében gyorsan arra tereli a figyelmet, hogy nincs egyetértés a magyar bal-, és jobboldalon, hogy „hogyan is lehet képviselni az 1918-2018-as centenáriumi évben”. Szerinte a román ünnep – magyar gyászév idejére ahhoz, hogy a magyar méltóság ne szenvedjen csorbát „széles körű társadalmi vitára, mit is jelent, ha jelent egyáltalán valamit, a magyar méltóság”. Az írás akkor éri el mélypontját, amikor kijelenti, „a román nacionalizmust a magyar táplálja”, mivel az erős NATO-kontroll alatt álló Romániának nem is érdeke az etnikai konfliktus. Szerinte ezért ismételgette az akasztás mellett annyit Tudose, hogy nyugalom. Ráadásul Parászka szerint az adótörvények és a román közigazgatás átszervezése miatt az önkormányzatok egyre nagyobb bevételtől esnek el, kulcsfontosságú magyar kulturális, oktatási intézmények működtetéséről mondanak le, inkább ezekkel kellene foglalkozni, mint az autonómiatörekvésekkel.
Mivel azonban az „autonómiaharc” ott tart, ahol tart, a román központosító politikával senki nem tudja és akarja felvenni a harcot, ezért mindenki bátran és odaadóan elkötelezi magát a magyar központosító hatalom és Orbán Viktor mellett. Ez ma az Erdélyről való lemondás stratégiája. Kivonulunk a román parlamentből, a romániai önkormányzatokból, és megfelelő szavazót szállítunk a magyar választásokra
-zárja sorait.
Parászka ment ki a kárhozatból
Mivel valódi liberális ellenzék hiányában a sajtó egyre inkább rászokik arra, hogy politikusok helyett újságírók egymás ellen hajtsanak végre karaktergyilkosságot, Parászka Boróka írását is inkább jelenségként értelmeznénk, amely a HVG, a 168óra a Magyar Narancs és hasonló öröklött megmondóműhelyeink folytonos relativizáló, az érték nevében félreértrelmező, végeredményben cinikus és felelőtlen hozzáállását hivatott bizonyítani. És hogy mi is relativizáljunk, 2013-ban Parászka Boróka ellen a tizennyolcból tizenöt munkatársa írt petíciót a marosásárhelyi rádiónál, amelyben súlyos szakmai vétségekkel, minősíthetetlen magaviselettel vádolják kollégájukat, valamint felróják, hogy nem tartja tiszteletben a közszolgálatiság alapkövetelményeit, műsorai mellőzik a kiegyensúlyozottságot és pártatlanságot, továbbá téma- és alanyválasztásában is részrehajló. Mint akkor fogalmaztak,
Parászka Boróka rádiós propagandát folytat, műsoraiban gyakran manipulál, eltér az igazságtól. Sajtós és rádión kívüli tevékenysége során bizonyos (párt) körök és ideológiák elkötelezett támogatója, a romániai és magyarországi magyar média botrányos szereplője. Olyan témákat és álláspontokat erőltet egyoldalú módon, amelyek hallgatóink többsége számára idegenek és irritálóak.
Mindezen előnyös tulajdonságaiért a baloldal ugyanakkor Bossányi Katalin-díjjal tüntette ki Parászkát, aki így fölkerült a Kálmán Olga, Aczél Endre, Friss Róbert vagy Friderikusz Sándor fémjelezte baloldali Parnasszusra. A laudációban így írnak Parászkáról:
Parászka Boróka egy csengő-bongóan rímes írói álnév. Valójában egy erős, és könyörtelen nyugalmú, rettenthetetlen és szárazhumorú férfi lakik mögötte, egy legeslegújabbkori Pimpernel, aki egyszer-egyszer a Magyar Narancs, olykor-olykor a Holmi és persze legnagyobb örömömre és sűrűn, házam táján, a Mozgó Világ olvasóit gyönyörködteti talmi, gyarló, sunyi, álszent természetünk leírásával, hogy kimentsen minket a kárhozatból, s rávezessen minket az igaz útra.
Ezért melyik baloldali érdekkör tünteti majd ki Parászkát?
Az ugyanakkor nyitott kérdés marad, hogy az ellenzéki erők éppen melyik szócsövévé formálódott Parászka szája. Azt már ő maga megemlíti, hogy szerinte elsietett módon az LMP Ungár Péter szeméyében azonnali diplomáciai fellépést és bocsánatkérést sürgetett a Fideszhez hasonlóan. Emellett ráadásul az MSZP is nyílt levelet fogalmazott meg, amelyben Mesterházy Attila a román ideológiai testvérpártnak és Tudosénak szóló üzenetében úgy fogalmazott, „a romániai magyarságot és annak képviselőit létében fenyegető nyilatkozatát azonnal vonja vissza és kérjen bocsánatot”. Mint hozzátette,
a nyilatkozatok összeegyeztethetetlenek mind az európai, mind pedig azon Szocialista Internacionálé által vallott értékekkel, amelynek a román Szociáldemokrata Párt is tagja. Ezekkel nyilatkozatokkal szemben a magyar és az európai politikai élet minden szereplője, pártállástól függetlenül fel kell lépjen.
Gyurcsány Ferencet ebben a kérdésben is hamarabb utólérni, mint a sánta kutyát, ugyanis hiába biztosította minden megbecsüléséről a határon túli magyarokat kampánynyitó beszédében, a szavazati jogukat azért elvenné, és azért sem emelne szót, ha lámpavasra húznák némelyiküket, hiszen jelenleg a „ne a magyarok fizessék az urkánok nyugdíját” demagógia-tojásán költ. Hogy Parászkát végül melyik baloldali érdekkör tűnteti ki fentebb ismertetett véleményéért, egyelőre nem tudni. Arra azonban kíváncsiak lennénk, a portál öreg marxista ideológusa, az Erdélyből átdobott Tamás Gáspár Miklós mégis mit gondolhat az akasztgatós román politikusról.
Közben a Facebook-ot ellepték a székely zászlós képek, egyre több jobboldali, határon túli magyarokért aggódó honfitársunk áll ki a székelyek mellett úgy, hogy profilképéhez egy székely zászlót is odatűz.
A vezető képen Parászka Boróka látható. Fotó: nol.hu
