Pesti Srácok

Konrád után Parászka: A magyarok akasztását beígérő román kormányfőt mosdatja a HVG

Konrád után Parászka: A magyarok akasztását beígérő román kormányfőt mosdatja a HVG

A romániai nacionalizmust éppen a magyarok táplálják, a román miniszterelnök éppenhogy nyugalomra intett - állítja a HVG egyik publicistája, Mihai Tudose azon kijelentéséről, miszerint felakasztaná, aki székely zászlót mer kitűzni Erdélyben. Parászka Boróka azt is hozzátette, hogy Tudose "általában a romániai intézmények működéséről és működtetéséről beszélt, miközben azt ismételgette: nyugodtság, nyugodtság, nyugodtság". A Parásza-jelenségben ugyanakkor véleményünk szerint nem csak az igazolódott be, hogy Gyergyószentmiklóson is megterem a vörös szegfű, és hogy az újságírónő kitűnő propagandista lehetett volna a rendszerváltás előtt, de az is, hogy a magyarországi balliberális holdudvar - politikusaik minden ellentétes nyilatkozata dacára - nem szakított nemzetellenes, kényszeresen relativizáló hozzáállásával.

Most még egy kicsit megy a küzdelem a székely zászlóért, aztán, nemsokára, amikor végleg lefut a meccs, össze lehet tűrögetni a székely lobogókat – ezt a kitűnő véleményt osztotta meg a HVG jobbra érdemes olvasóival, akik Parászka Boróka tollából olvashatták el mindezt. Parászka élő példája annak, hogy bizony Gyergyószentmiklóson is megterem a vörös szegfű, emellett személyében kitűnő eszközre lelt a liberális magyar baloldal, hogy kényszeres relativizáló hajlamukat kielégíthesse, ráadásul egy erdélyi magyar nő.

Tudose tulajdonképpen nyugalomra intett

Parászka Boróka zavaros magyarázkodásait azzal indítja a „zászlós, akasztós” (SIC!) ügyben, hogy Tudose az inkriminált műsorban valójában éppenhogy meg akarta úszni a magyar témát, többször hangsúlyozta, hogy a nemzetiségi kérdésekben nyugodtan kell eljárni, különösen a gyulafehérvári centenáriumi évben. Tudose állítólag arról is beszélt, hogy a magyarországi politikusok akarják majd a centenáriumi év miatt szítani a viszályt. Ezután pedig csak úgy mellékesen jegyezte meg a román miniszterelnök, hogy

PestiSracok facebook image

Parászka azzal is védelmébe veszi Tudose-t, hogy a miniszterelnök tulajdonképpen nem mondta ki az akasztás szót, „azt különösen nem, hogy úgy általában székelyeket, magyarokat akasztana, hanem helyi felelősöket emlegetett”. Annyit olvas ki Tudose szavaiból, hogy a miniszterelnök tulajdonképpen „általában a romániai intézmények működéséről és működtetéséről beszélt, miközben azt ismételgette: nyugodtság, nyugodtság, nyugodtság”. Parászka vélhetően egyedül marad azzal a kurta-furcsa nézetével, hogy tulajdonképen egy szerencsétlen nyilatkozatról van szó. Véleménye ugyanakkor arról árulkodik, egy boldogabb korban Parászka mind a Kádár-, mind a Ceausescu-rendszer propagandistájaként kitűnően megállta volna a helyét, amelyet ebben a csúf 21. században valahogy nem talál.

Tudose román miniszterelnök magyarokat akasztana.

A román nacionalizmust a magyar táplálná?

Több szót nem is veszteget a balos véleményvezér Tudose kijelentésére, írása második felében gyorsan arra tereli a figyelmet, hogy nincs egyetértés a magyar bal-, és jobboldalon, hogy „hogyan is lehet képviselni az 1918-2018-as centenáriumi évben”. Szerinte a román ünnep – magyar gyászév idejére ahhoz, hogy a magyar méltóság ne szenvedjen csorbát „széles körű társadalmi vitára, mit is jelent, ha jelent egyáltalán valamit, a magyar méltóság”. Az írás akkor éri el mélypontját, amikor kijelenti, „a román nacionalizmust a magyar táplálja”, mivel az erős NATO-kontroll alatt álló Romániának nem is érdeke az etnikai konfliktus. Szerinte ezért ismételgette az akasztás mellett annyit Tudose, hogy nyugalom. Ráadásul Parászka szerint az adótörvények és a román közigazgatás átszervezése miatt az önkormányzatok egyre nagyobb bevételtől esnek el, kulcsfontosságú magyar kulturális, oktatási intézmények működtetéséről mondanak le, inkább ezekkel kellene foglalkozni, mint az autonómiatörekvésekkel.

-zárja sorait.

Parászka ment ki a kárhozatból

Mivel valódi liberális ellenzék hiányában a sajtó egyre inkább rászokik arra, hogy politikusok helyett újságírók egymás ellen hajtsanak végre karaktergyilkosságot, Parászka Boróka írását is inkább jelenségként értelmeznénk, amely a HVG, a 168óra a Magyar Narancs és hasonló öröklött megmondóműhelyeink folytonos relativizáló, az érték nevében félreértrelmező, végeredményben cinikus és felelőtlen hozzáállását hivatott bizonyítani. És hogy mi is relativizáljunk, 2013-ban Parászka Boróka ellen a tizennyolcból tizenöt munkatársa írt petíciót a marosásárhelyi rádiónál, amelyben súlyos szakmai vétségekkel, minősíthetetlen magaviselettel vádolják kollégájukat, valamint felróják, hogy nem tartja tiszteletben a közszolgálatiság alapkövetelményeit, műsorai mellőzik a kiegyensúlyozottságot és pártatlanságot, továbbá téma- és alanyválasztásában is részrehajló. Mint akkor fogalmaztak,

Mindezen előnyös tulajdonságaiért a baloldal ugyanakkor Bossányi Katalin-díjjal tüntette ki Parászkát, aki így fölkerült a Kálmán Olga, Aczél Endre, Friss Róbert vagy Friderikusz Sándor fémjelezte baloldali Parnasszusra. A laudációban így írnak Parászkáról:

Ezért melyik baloldali érdekkör tünteti majd ki Parászkát?

Az ugyanakkor nyitott kérdés marad, hogy az ellenzéki erők éppen melyik szócsövévé formálódott Parászka szája. Azt már ő maga megemlíti, hogy szerinte elsietett módon az LMP Ungár Péter szeméyében azonnali diplomáciai fellépést és bocsánatkérést sürgetett a Fideszhez hasonlóan. Emellett ráadásul az MSZP is nyílt levelet fogalmazott meg, amelyben Mesterházy Attila a román ideológiai testvérpártnak és Tudosénak szóló üzenetében úgy fogalmazott, „a romániai magyarságot és annak képviselőit létében fenyegető nyilatkozatát azonnal vonja vissza és kérjen bocsánatot”. Mint hozzátette,

Gyurcsány Ferencet ebben a kérdésben is hamarabb utólérni, mint a sánta kutyát, ugyanis hiába biztosította minden megbecsüléséről a határon túli magyarokat kampánynyitó beszédében, a szavazati jogukat azért elvenné, és azért sem emelne szót, ha lámpavasra húznák némelyiküket, hiszen jelenleg a „ne a magyarok fizessék az urkánok nyugdíját” demagógia-tojásán költ. Hogy Parászkát végül melyik baloldali érdekkör tűnteti ki fentebb ismertetett véleményéért, egyelőre nem tudni. Arra azonban kíváncsiak lennénk, a portál öreg marxista ideológusa, az Erdélyből átdobott Tamás Gáspár Miklós mégis mit gondolhat az akasztgatós román politikusról.

Közben a Facebook-ot ellepték a székely zászlós képek, egyre több jobboldali, határon túli magyarokért aggódó honfitársunk áll ki a székelyek mellett úgy, hogy profilképéhez egy székely zászlót is odatűz.

A vezető képen Parászka Boróka látható. Fotó: nol.hu

Ajánljuk még

"Az árulók nem mi vagyunk, és nem én változtam, hanem Orbán" - Itt az exkluzív Csintalan-Vincze PS-interjú! (videókkal!)

Magyar ugar 2018 április 23.
Jajj, Istenem, ne hülyéskedj már, hogy Simicska Lajos záratta be a Magyar Nemzetet, meg a Lánchíd Rádiót. Értem én, hogy elzáratlan pénzcsapok özönével a hát mögött nehéz megérteni, de előbb, vagy utóbb mindenki megtanulja, hogy milyen ez, hogy adott esetben a hónap végén elfogyhat a lóvé és arról kell dönteni, hogy az egész család megy-e a levesbe - jelentette ki a PestiSrácok.hu-nak adott exkluzív páros interjúban Csintalan Sándor, aki lányával, a konzervatív értékeket valló és a Fidelitasban politizáló Vincze Emíliával beszélgetett portálunkkal. A Hír TV műsorvezetője, Simicska Lajos bizalmi embere elárulta, Simicska döntésébe nem volt beavatva, mert ilyen döntést neki kell meghoznia, de barátai és kollégái kerültek szörnyű helyzetbe. Csintalan szerint a G-napon az kockáztatott, aki a Magyar Nemzetnél, Lánchíd Rádiónál és a Hír TV-nél maradt. Szarvas Szilveszter ezzel kapcsolatban vitába szállt Csintalannal.

„Rákos daganat” – Simonyi András és a KGB-hez sorolt DIVSZ, avagy egy hálózati aranyifjú fantasztikus pályafutása

A Hálózat 2021 január 20.
Simonyi András ex-nagykövet különösen durva nyilatkozatot tett nemrégiben, amelyben „rákos daganatot” emlegetett. Pedig neki illene hallgatnia. Simonyi apja Dániában dolgozó „kereskedelmi tanácsos” volt a diktatúrában, a fiú nemzetközi iskolába járt, ahol remekül megtanult dánul és angolul. Bár egy kései interjú szerint már akkor rocker és lázadó volt, valójában hazatérve a KISZ-ben folytatta, elnyerte a támogatott fiataloknak járó AIESEC-ösztöndíjat, majd a Londonban megalapított, de a szovjetek által irányított DIVSZ munkatársa lett. Ma már tudjuk, hogy utóbbi a KGB alá tartozott. Ugyanitt dolgozott a mindig a talpára eső Fodros István vagy az az Elbert János, akit sokak szerint éppen a KGB tett el láb alól. Maga Simonyi tovább emelkedett, lázadóként az MSZMP-ben folytatta, a nyolcvanas években már az Állami Ifjúsági Bizottság „nemzetközi osztályának” vezetőjeként ment Bécsbe. Elképesztő, de rendszerszerű, hogy a NATO brüsszeli központja mellé akkreditált nagykövet lett belőle 1995-ben, hogy az szt-tiszt Medgyessy Péter miniszterelnökségének idejétől (2002) az egykori ősellenségnél, washingtoni nagykövetként folytassa. Érdekes, hogy van-e bizonyíték a beszervezettségére? Nem igazán, nem ettől volt a hálózat egyik megfutatott aranyifjúja.