Vona belefújta az orrát Toroczkaiba, majd messzire hajította őt

A Jobbik mostani belharcai, pártszakadás közeli állapota jócskán emlékeztet a Dávid Ibolya-féle MDF utolsó éveinek végvonaglására, amikor a kalapos nagyasszony – Herényi Károly táskahordozó fedezetében – átmanőverezte rendszerváltó pártját jobbról balra. Azokat, akik a párt természetes szövetségese, a Fidesz felé nyitottak voltak, kizárták, elüldözték, kiutálták. Sokan jutottak erre a sorsra a párt alapítójától, Lezsák Sándortól kezdve megboldogult Horváth Balázson, Balsai Istvánon és Font Sándoron át Almássy Kornélig. A kirúgásokat a Dávid–Herényi-tandem azzal magyarázta, hogy független pártot akarnak, ám eközben a vak is látta, hogy a baloldal felé eveznek, és sejthető volt, a szocialisták nem hálátlanok a manőverért... Tanácsadójuk a Gyurcsány-kormánynak is milliárdokért dolgozó Political Capital vezetője, Somogyi Zoltán volt. Az MDF harakirije a 2010-es választáson következett, amikor a néhai nemzeti párt az egykori ősellenség SZDSZ-szel szövetségben indult s bukott orra a választáson. (Jelöltjeik között olyan kiválóságok valának, mint Debreczeni József vagy Lukácsi Katalin.) Az MDF-et kinyíró Dávid Ibolya díszes kalpagjaival együtt kilovagolt a magyar közéletből, Herényi nevű táskahordozója viszont időnként fölbukkan a Népszava publi-rovatában, az ATV-ben, vagy Magyar György kampányrendezvényén.

Bár az egyetemi ifjúsági szervezetként indult Jobbik nem volt soha szövetségese a Fidesznek, 2006 táján az akkori Jobbik-vezetés távlati célja egy Orbánék felé nyitott, velük adott esetben koalícióra kész párt fölépítése volt. Innen – némi cigánybűnözés, emlékcipő-köpködés és „az iszlám az emberiség utolsó reménysége” típusú intermezzo után – tíz év alatt eljutottak oda, hogy elkezdték kiszorítani a pártból azokat,

• akik keresztbe feküdhettek volna a balra nyitásnak;
• akiknek eszük ágában sem lett volna kiállni a CEU és a „Soros Army” mellett;
• akiknek lett volna merszük határkerítést javasolni sumákolás helyett;
• akik nem hajbókolnának Brüsszel őrült diktátumainak, inkább uniós zászlót égetnének;
• akik nem az RTL Klub és a Spinoza Ház libsijeihez járnának bájcsevegni;
• akik nem a balliberális ellenzék unalomig ismert hazugságaival támadnák az Orbán-kormányt, hanem nemzeti radikális nézőpontból, konstruktívan.

Vonáék nem az igazi vadhajtásokat, a zsidócipő-köpködőket, a karikásostoros szekciót nyesegették le, hanem a ballibektől elzárkozókat, a Novák Előd-féléket. A kétkedőket pedig takaréklángra tették.

Már máma is szakadhat

A baloldali fordulat miatt tavaly sorra oszlatták föl magukat alapszervezeteik. Ám sokan kivárták a választásokat – azt remélve: a bukás nyomán nemcsak az áruló Vona, hanem sleppje is szedi a sátorfáját. És akkor a pártot visszavezethetik nemzeti radikális gyökereihez, amelyért Heller Ági néni nem korteskedne többé, viszont aggódva nyilatkozná tele a haladó nyugati sajtót. Bár április 8. elhozta a bukást, és Vona a színpadról lelépett – sleppje azonban maradt. Sőt, a szombati elnökválasztáson Vona kesztyűbábja, Sneider Tamás győzött Toroczkai Lászlóval szemben. Igaz, csupán paraszthajszállal, 42 szavazattal. Látva a Toroczkai- és Sneider-tábor ölre menő harcát, nem túlzás pártszakadást vizionálni.

• Sneider (aki máris kikotyogta, hogy a háttérben Vona duruzsol a fülébe) folytatni fogja a néppártosodásnak nevezett balra lavírozást (Dávid Ibolyáék nyomdokain), az engesztelhetetlen Fidesz-szapulást és a balliberális médiával való smúzolást. Ezzel szemben Toroczkaiék a nemzeti radikális nyomvonalhoz visszatérve konstruktívabb ellenzéki szerepet szántak volna a Jobbiknak, nem dörgölőznének tovább Soroshoz, és feltételek nélkül is megszavaznák a kvóta elleni alaptörvény-módosítást.

Zsebkendő

A meghasadt Jobbik két – közel azonos erősségű – tábora közötti ellentét kibékíthetetlennek tűnik. Nem véletlen, hogy Toroczkai és elnökhelyettes-jelöltje, Dúró Dóra sem zárja ki, hogy kilépnek a Jobbikból. Igaz, egyelőre azt hangoztatják, szeretnék ezt elkerülni, miként a pártszakadást is. Toroczkai László hétfő este az Echo TV-ben megismételte: nem voltak egyenlő feltételek az elnökválasztáson, ő a megbeszélt 15 helyett csak 12 percet beszélhetett, miközben Vona időkeret nélkül ellene kampányolt. Megerősítette: tényleg született olyan pártdöntés, amely alapján ezentúl árgus szemekkel figyelik majd, a fontos Jobbik-emberek mit irkálnak az interneten. A súlyosbodó belharcokat jelzi Toroczkai azon kiszólása is, hogy a frakcióból csak Dúró Dóra mert nyilvánosan odaállni mögé, pedig többen is támogatták őt. Toroczkai szerint „ez nem jó jel, és méltatlan a közösséghez”, ahová ő is tartozik. Majd bevitt egy gyomrost Mirkóczki Ádám pártszócsőnek, aki nem sokkal a választások előtti „őszödi beszédében” azt állította, az nem volt igaz, amit 2010 előtt mondtak. Toroczkai ellenben jelezte: ő szeretné ugyanazt képviselni, mint 2010 előtt. – Nem túl rózsás jövőt látok a pártban, de ha most fölállnék, a tagság többsége velem jönne, és akkor bajlódhatnának az adóssággal – panaszolta Ásotthalom vezetője, aki fölidézte, Vona 2016-ban még könyörgött neki, hogy vállalja el az alelnökséget, és most kicsit úgy érzi magát, „mint egy zsebkendő, amibe belefújták az orrukat, aztán eldobták”.

Toroczkai volt tehát a zsebkendő – a takony pedig láthatóan maga a pártvezetés, amely végrehajtotta a balos fordulatot, elárulta a nemzeti radikalizmust. Sneider már korábban megígérte: Vona nyomdokaiba lép, ő is ezt a „slejmes utat” követi majd. Kár érte. Így most sem lesz konstruktív, jobboldali ellenzék a parlamentben.

Vezető kép: mikroagresszor.hu