Csak eljátsszák, hogy gondolkoznak
Nem lélekemelő szórakozás eredeti gondolatokat, sőt egyáltalán gondolatokat keresni az ellenzéki sajtó politikai elemző írásaiban. Herczeg Márk „Csak eljátsszuk, hogy ez egy ország” című (444.hu) rendkívül hosszú grafomániás elkövetése is ilyen terep, csak azért dicsérhetjük meg a szerzőt, hogy tényleg az összes létező ellenzéki közhelyet összeszedte és egy ritkábban használt címet csapott az elejére. Mert ezzel tulajdonképpen a teljes politikai őszt, sőt az EP-kampányt is letudhatjuk tartalmilag.
Kezdjük a befejező mondattal, idemásolom, hogy senkinek ne legyen kétsége az áldozatról, amit hoztam:
Amikor az országban már majdnem minden intézmény, aminek bármilyen hatása lehet a hatalomra, a szervezeteinkre vagy a közösségeinkre, közvetlenül a hatalom vezetőjének irányítása alatt áll, és végső soron az se számít, hogy ezek mit csinálnak, annyira nem felelnek meg az eredeti funkciójuknak, az a vége az országnak, ahogyan ismerjük.
Engem az ilyen mondatszerkezetért ki szoktak cikizni, és igazuk van, de én műkedvelő vagyok, szélsőfasiszta és vidéki. Vagy az olvasószerkesztőt rúgták ki először.
Tényleg semmi értelme olyan írásokkal foglalkozni, amelynek szerzője szentül hiszi, hogy minden „közvetlenül a hatalom vezetőjének irányítása alatt áll”. Ezt a legelvakultabb Orbán-fanok sem hiszik: hála Istennek, nem irkálnak neki tömegesen leveleket, hogy oldja meg a vegyesbolt nyitvatartását vagy a potenciazavaraikat. Ez az ellenzéki újságírók feladata és szórakozása.
Sajnos a jobboldali újságírói közösségben is vannak okvetlenkedők, akik szerint az ilyen írások esetén is, mint ez, érvelni és cáfolni kell. Beleállok a kihívásba, habár tudom, veszíteni fogok, mert ez a maszlag érvelhetetlen, pont ez a célja, hogy az olvasójába beleültesse a dühbe hajló reménytelenséget. Javaslom egyébként a cikket a könyvjelzőbe, mert pár év múlva az ellenzék mostani összes kudarcos tematizálási kísérletét ki lehet majd silabizálni belőle.
Az első, persze eldugva alkalmazott érve szerzőnknek az, hogy miután az ellenzék három választást is látványosan elbukott, a kormány hibájából természetesen, nyilván a következőket is el fogja, tehát nincs demokrácia. Semmilyen érvet nem képes hozni arra, hogy az emberek miért is vannak akadályoztatva abban, hogy az ellenzékre szavazzanak. Arra nem is lehet, hogy a jövőben ez miért lesz így, de így lesz, mert Orbán gonosz. Fontos kiegészítés, hogy szerzőnk valóságértelmezésének maradékán azért átsüt, hogy a jelenlegi ellenzék győzelme esetén, habár az nyilván rendkívül demokratikus lenne, őt is kitörné a frász.
Bájos, ahogy szerzőnk például elvárná, hogy az általa érintett posztokon és szervezetekben ne a miniszterelnökhöz is lojális emberek dolgozzanak.Vagyis a köztársasági elnök, a miniszterek, a rendőrség, a NAV, az ügyészség, a Versenyhivatal, a Médiahatóság, az Állami Számvevőszék, a Jegybank, az Eximbank vezetői mind legyenek ellenzékiek. Bocsánat, „függetlenek”.
A média teljes egészében legyen ellenzéki, mert a kormányt támogató sajtó csak propaganda lehet (jobboldali kormány esetén). A kormány csak olyan szakértőket alkalmazzon, akik nem értenek vele egyet, mert akik egyetértenek, azok nem függetlenek. A civil szervezetek csak ellenzékiek lehetnek, amelyek nem végeznek ellenzéki munkát, akárcsak semlegesek (foglalkozzanak akár katicabogár számlálással) a kormány szekértolói csupán. Értelemszerűen a kormány csak ellenzéki civileket és médiákat támogathat pénzügyileg.
Az önkormányzatoknak kis, ellenzéki, ellenálló államoknak kell lenniük.
Oktatásegészségügy. Rohadjon meg a versenysport. (Most kezdem megunni ezt a cizellált érvelést.)
Az Alkotmány! Ami egyébként, azt hiszem, manapság Alaptörvény. De a liberálisok szerint persze igazából még a régi van érvényben, mert az a valódi, abban van elegendő fék és ellensúly.
A végén pedig szerzőnk nemes egyszerűséggel kikiáltja a királyságot, mert azt kiabálja bele a bezárt romkocsma sötétjébe, hogy tulajdonképpen minden Orbán Viktoré itt. Ő saját maga is, de nem bír Őfelsége színe elé kerülni sehogy, pedig alkalmasabb azoknál, akiket az előbb dehonesztálóan felsorolt.
Nem akarom eljátszani, hogy ennek az egésznek van bármi értelme, csak dokumentáltam az élményt; véget ér az uborkaszezon lassan, jövő héten megint úgy kell majd tennünk, hogy komolyan vesszük őket.
