A Hunyadi-film forgatókönyvírója nagyon elégedett a saját alkotásával
Kár aggódnia kedves mindnyájunknak a nándorfehérvári diadalról szóló film forgatókönyve miatt, ugyanis a szerző szerint rendkívül jól sikerült, fontos alkotásról van szó. Már csak azért is, hiszen azt ő, nevezetesen Hegedűs Bálint írta, ez pedig nyilvánvalóan garancia arra, hogy a moziból mindenki büszkén, könnybe lábadt szemmel jöjjön majd ki. A rendkívül szerény forgatókönyvíró egy minapi tévévita során leszögezte: a művét ért kritikák megalapozatlanok és/vagy hamisak, mindenki nyugodjon meg.
Az 1456-os nándorfehérvári diadalról tervezett film forgatókönyvírója, Hegedűs Bálint és a nagysikerű Hunyadi-regényciklus szerzője, Bán Jánosvitázott a minap az M5-ön, a köztévé kulturális csatornáján. A fő téma a hétmilliárd forintosra becsült költségvetésű, előkészítés alatt álló Nándorfehérvár-film volt, amelynek botrányos forgatókönyvéből portálunk idézett elsőként részleteket. Hegedűs Bálint, aki – ha igazak a sajtóhírek – oldalanként körülbelül egymillió forintért írta meg a művét (úgy, hogy közben ő a Magyar Nemzeti Filmalap forgatókönyv-fejlesztési igazgatója!), a műsorban azt fejtegette: súlyos etikai és jogi aggályokat vet föl, hogy kiszivárgott a forgatókönyv, ám végső soron nem is bánja a dolgot. Azt viszont igen, hogy szerinte valótlanságokat állítanak szerzeményéről. Azt állította, rengeteg szeretetet kapott a kiszivárgás óta.
Nagyon hiszek abban, hogy ha elkészül – ha egyáltalán elkészül –, ez egy sokaknak nagyon fontos film lesz. És az is meggyőződésem, hogy nagyon sok ember úgy fog kijönni erről, hogy jó magyarnak lenni
– nyugtatta meg az aggódó magyarságot Hegedűs Bálint. Egyúttal azt állította, hogy a kiszivárgott hírekkel ellentétben Hunyadi János és Kapisztrán János nem mellék-, hanem főszereplője lesz a történetnek, és olyan film készül, amelyre minden magyar büszke lesz, és világszerte sikeres lehet.
Bán János viszont a műsorban arról beszélt, nem tartja ördögtől valónak, hogy ilyen fontos filmeknél a forgatókönyvről nyilvános vita legyen, hiszen ez nemzeti ügy, nem pusztán üzleti kérdés. „Én magyar emberként nem egy kitalált történetre vagyok kíváncsi, hanem Hunyadi Jánosra, a nándorfehérvári csatára” – hangsúlyozta a Hunyadi-sikerkönyveket Bán Mór néven jegyző Bán János, aki szerint majd akkor lehet érdekes egy ilyen Hegedűs-féle, fiktív szálakra épített Nándorfehérvár-történet, ha már lesz öt filmünk a témában. Ám jelenleg egy sincs. Egyébként Bán János nem csupán mulasztásnak, hanem bűnnek tartja, hogy éppen Hunyadiról nem készült eddig történelmi filmünk:
Nehéz nem észrevenni, hogy a történelmi filmkészítés nem erőssége a magyar filmiparnak. És nemcsak az elmúlt években. Az elmúlt negyven-ötven évben nem készültek el azok a meghatározó, nagy történelmi filmeposzok, amelyekre – az én véleményem szerint – szükség lett volna. (...) Egy olyan gazdag történelmű ország, mint a miénk, sem Szent István királyról, Hunyadi Jánosról, Mátyás királyról nem készített igazi, látványos, szívhez-lélekhez szóló filmet.
Erre Hegedűs Bálint úgy reagált:
Mindenki nyitott kapukat dönget a Magyar Nemzeti Filmalapnál, aki történelmi filmet szeretne csinálni – akár ilyen nagy, tablószerű filmet.
Hegedűs is egyetértett azzal, hogy hiányoznak ezek a filmek. Szerinte alapvetően két oka van, hogy ritkán vágnak bele ilyenbe a magyar filmesek: sokba kerülnek, illetve hogy az alkotók félnek az efféle témáktól. Bán János szerint viszont a pénz nem érv, hiszen más európai országok, például a csehek, lengyelek, albánok is előteremtik rá a forrásokat.
Itt a szándékról van szó, tehát egy teljesen nyilvánvaló ódzkodásról, és egy rendkívül pontosan tetten érhető, sok évtizeden áthúzódó óvatosságról, félelemről. A magyar kulturális életben kialakult egy végtelen erőteljes ellenérzés a magyar történelmi témák közül azok iránt, amelyek a magyarságot nem feltétlenül negatív színben, a szörnyű időszakokra koncentrálva mutatják be. Mint hogyha félnénk bemutatni azt, hogy a mi történelmünkben igenis vannak dicsőséges és szép időszakok
– fogalmazott Bán János, aki furcsállotta, hogy ez a hozzáállás átívelt a politikai rendszereken, sőt, mintha a szocializmus évtizedeiben több ilyen film készült volna. Az író kizártnak tartja, hogy évtizedek óta ne készülnének jó forgatókönyvek és ne lenne rá pénz.
Hegedűs úgy vélte, a Kincsem-film sikere (amelynek ő írta a forgatókönyvét) is azt mutatja, hogy igenis szükség van olyan alkotásokra, amelyek identitásunkban, hazaszeretetünkben, összetartozásunkban alapélménnyé válhatnak. Hozzátette: most már ezekre a filmekre van elég pénz. Bán János viszont a Kincsem-film kapcsán úgy fogalmazott: „ez egy veszélyes játék”, hiszen Kincsem történetét nagyon kevesen ismerik, nincs kockázat benne. Olyan történelmi filmek kellenének, amelyek után az ember azt érzi: „milyen jó magyarnak lenni!” – mutatott rá Bán János.
A filmalap alkalmatlan
Az Óperencia című regénye alapján a pozsonyi csatáról filmtervet benyújtó, de kikosarazott Hanczár János író úgy vélte: a Magyar Nemzeti Filmalap alkalmatlan arra, hogy történelmi filmeket készítsen, illetve támogasson. Fölidézte: a filmalap történelmifilm-pályázatára 404 pályamű érkezett, de csak tizennégyet támogattak. Hanczár azt is megjegyezte: a filmalapnál van öt olyan ember, köztük egy házaspár, akik több, mint száz megbízást kaptak az elmúlt években; van, akinél a megrendelések összértéke már elérte a négymilliárd forintot.
Ugyanakkor Hegedűs Bálint visszautasította, hogy ne akarnának történelmi filmeket készíteni, és hogy személyi alapon dőlne el, kiknek a forgatókönyveit támogatják. A filmalap forgatókönyv-fejlesztési igazgatója tagadta, hogy azért írtak ki pályázatot történelmi filmekre, mert kormányzati nyomás lenne rajtuk. Szavai szerint azért tettek így, mert felméréseik szerint a magyar emberek történelmi filmeket szeretnének.
A magyaroknak kellenek a hőseik!
A műsor közben bejátszottak egy Vitézy Lászlóval készített interjúrészletet is, amelyben a filmrendező ugyancsak azt fejtegette: a magyaroknak nagy igényük van történelmi filmekre, hiszen akkor láttak utoljára ilyet, amikor ötven éve Várkonyi Zoltán elkészítette az Egri csillagokat.
Valójában a nemzet önbecsülésére, annak átérzésére van szükségük a magyaroknak. Valójában azt szeretnék, hogyha erről a nemzetről nemcsak rossz dolgokat mondanának: hogy kalandozott, és hogy tolvaj, és hogy a mai napig beszűkülten, tízmillióan itt élnek, miközben itt hősök vannak. A magyar népnek kellenek a saját hőseik!
– fogalmazott Vitézy László. Szerinte soha ennyi pénzt nem fordított filmgyártásra az állam, mint mostanában, ám más struktúrára lenne szükség, amelyben ezek a jelentős összegek másként hasznosulnak. Úgy vélte, a filmes apparátus már most is rendelkezésre áll Magyarországon a nyugati megrendelések miatt, ám művészekben, rendezőkben, operatőrökben és legfőképpen írókban komoly hiány van.
A Bán János–Hegedűs Bálint-vitát és a teljes műsort ITT megtekinthetik! A Hegedűs-forgatókönyvről írt vezércikkünket ITT olvashatják. A filmalap működését Deák-Sárosi László filmesztéta és Poór István filmrendező is hevesen bírálta; az erről szóló írásunkat ITT találják.
