Borzalmas, ahogy Magyarország elbutul, szellemileg és morálisan leépül – panaszolja az emigrációból Schilling Árpád
Magyarországon őrület van, morális és szellemi leépülés, elbutulás, és ezt egy olyan ember, mint ő, akinek lelke van, nem bírja elviselni – közölte egy ma megjelent interjúban Schilling Árpád disszidens, a Krétakör nevű libsi színjátszókör volt vezetője. Az a Schilling, aki tipikus „toleráns” szélliberálisként azután szedte a sátorfáját és költözött Franciaországba a nejével, hogy a magyar emberek tavaly nem a balliberális roncsellenzéket emelték hatalomba. Így köpködd a hazádat! – kétmilliomodik rész.
Maradunk a zsarnokok játékszerei – ezzel a címmel közölt interjút Schilling Árpád disszidenssel a Magyar Narancs. Aki abban bízott, hogy a balliberálisok tavalyi választási bukása után Franciaországba leporolt alternatív rendező az emigrációból majd nem szapulja tovább Magyarországot, az tévedett. Már az interjú címéből sejthető, mire számíthat az olvasó: haza-köpködésre, diktatúrázásra. Az ilyenekből tizenkettő egy tucat a szélliberális lapoknál. Ám a mostani Schilling-interjúban azért van néhány egyedibb gyalázkodás, amiért mégis megérdemel egy rövid szemlét.
Schilling, aki távozása előtt a Krétakör nevű polgárpukkasztó, alternatív-anarchista „színházat” vezette, arról tájékoztatott, jól halad a beilleszkedésük, és az egyik legnagyobb kihívás, hogy ellent tudjanak állni annak a paranoiának, amelyet Magyarországról visz magával az ember.
Közbevetőleg: biztos, hogy az itteni állapotok miatt vittek magukkal egy kis paranoiát? Nem lehet, hogy az a kedves család szériatartozéka volt? Ennek eldöntéséhez érdemes belepillantani az alábbi videóba, Schilling Árpád és kedves neje, Sárosdi Lilla örökbecsű színdarabjának, a Lúzernek a kedvcsinálójába, amelyről egyébként korábban portálunk részletesebben is írt.
Schilling szerint a franciák sokat segítettek nekik, hogy a paranoiájukat le tudják bontani. (A zseniális rendező ezek szerint úgy érzi, kevésbé paranoiás most, mint korábban. Az interjút olvasva mi viszont úgy érzékeltük, Árpádunk állapota – ha ez egyáltalán lehetséges – tovább romlott...) Tájékoztatása szerint a magyar származásukra sokszor megkapták reakcióként azt, hogy „Orbán”. Sőt:
Volt olyan orvos, aki azt mondta, szerinte Orbán egy elmebeteg. Nyilván az is hat az itteniekre, hogy Macron is használta Orbánt a saját belpolitikai csinnadrattájához, szóval itt sem kolbászból van a kerítés, de azért érdekes ez a helyzet: annyit mondasz, magyar vagy, és lemondóan bólintanak.
Schillingben persze föl sem vetődik, hogy a lemondóan bólintó, a magyarországi viszonyokról láthatóan semmit sem tudó franciákat fölvilágosítsa arról, milyen jó itt a helyzet – már csak azért sem, mert Schillingék is azt gondolják, szörnyű itt minden. Azért is húzták el innen a csíkot. A Magyarországon maradt magyarok állapotáról az alábbi, plasztikus leírást adja:
Az őrület, a morális és szellemi leépülés ilyen fokú nagyüzemét nem lehet nem megszenvedni, ha az embernek van lelke. (…) De nem is annyira Orbán személye, hanem a rendszere okozta elbutulás és infantilizálódás az, amitől nem tudok szabadulni. Újra és újra feljön bennem a kérdés: miért történhetett ez ilyen könnyen?
Schilling szerint tehát neki van lelke, és ezért nem bírja elviselni a magyarhoni borzalmakat – ebből következően viszont mindenki másnak vagy nincs lelke, s ezért nem érzi ugyanazt, mint ő, vagy azért, mert maga is gonosz és megátalkodott, mint az orbáni önkényuralom. A kör bezárult.
Egyedül vagyunk, Árpád!
Az interjúból megtudhatjuk, hogy Schillingnek „fizikai fájdalmat okoznak az olyan figurák”, mint Takaró Mihály irodalomtörténész, akit a nemzeti alaptanterv átdolgozására kért föl a kormányzat. Schilling úgy hiszi, Takarót „minden épeszű ember, minden normális szülő távol tartana a közoktatástól”. (Figyelik? Megint az „épeszűekkel” példálózik...)
A cikk legszomorúbb fejezetéből kiderül, hogy Schilling Árpád már nincs beszélőviszonyban a magyarországi színházi vezetőkkel. Még a közismerten ellenzéki beállítottságú direktorokkal sem, mint Máté Gábor vagy Mácsai Pál.
A távolságtartás kölcsönös. Sajnos ma már sokkal több minden választ el, mint amennyi összeköt.
Így megint csak visszajutottunk a józan ész kérdésköréhez. Adódik a kérdés: vagy az összes színházigazgató hülye, ezért haladnak forgalommal szemben az autópályán, vagy csupán Schilling Árpád és neje? Egyébként többek között azért is haragszik a színházi vezetőkre, mert elfogadták a tao-pénzekkel kapcsolatos kormányzati döntést, „túlléptek az ügyön”.
Jól járt a Katona, jól járt az Örkény, és különösen jól járt a Nemzeti, és túl is léptek az ügyön. (…) És ezt minden gond nélkül végignézte a szakma, mondjuk úgy »nem kormánybarát« része, egy percig nem jelentett lelkiismereti vagy szakmai kérdést számukra.
Világos. Tehát az fáj Schillingnek, hogy még az ellenzéki színházi vezetők is azt teszik, ami a dolguk: színházat vezetnek, és nem állnak be eszement ellenzéki barikádharcosnak. Az interjú zárópoénja: Schilling közölte, szívesebben lenne Kanadában zöldséges, mint Magyarországon színházigazgató. Ebben az egyben speciel egyetértünk a jeles művésszel: úgy nagyobb hasznára válna a magyarságnak...
(forrás: Magyar Narancs/hvg.hu)
