Pesti Srácok

Tallai Gábor a PS-nek: Láncziék távozásának nincs közéleti oka, de intellektuálisan és munkabírásban is többet vártunk tőlük

Tallai Gábor a PS-nek: Láncziék távozásának nincs közéleti oka, de intellektuálisan és munkabírásban is többet vártunk tőlük
Tallai Gábor - Fotó: Terror Háza

Sokan felkapták a fejüket kedden, amikor Schmidt Mária, a Terror Háza mellett működő, számos fontos emlékezetpolitikai projektért felelős XXI. Század Intézet főigazgatója a Facebook-oldalán tudatta a nyilvánossággal, hogy „puccsszerűen” távozott a posztjáról Lánczi Tamás igazgató és tíz munkatársa. A főigazgató nem rejtette véka alá, hogy nem jósol nagy jövőt a lelépőknek, hiszen posztját a Brian élete a Júdeai Felszabadítási Front Elit Öngyilkos alakulatának kultikus jelenetével illusztrálta. A pikáns ügy hátteréről a társintézmény vezetőjét, Tallai Gábort, a Közép- és Kelet-Európai Történelem és Társadalom Kutatásáért Közalapítvány programigazgatóját kérdeztük.

Puccs a XXI. Század Intézetben, ahonnan Lánczi Tamás igazgató és számos munkatársa váratlanul és azonnal távozott. Mi történt?

Ezen gondolkodik a Közalapítvány összes vezetője, néhány megoldással már próbálkoztunk, a Júdeai Nemzeti FrontElitÖngyilkos Osztaga vagy a delfinek máig megfejtetlen tömeges öngyilkossági akciói jutottak eszünkbe. Biztosan látott már filmet, ahol életmentők igyekeznek visszaterelni a vízbe az öngyilkos emlősöket, a Közalapítvány programigazgatójaként sokszor így éreztem magam az elmúlt hónapokban. Sok a talány.

Az ügy szereplőit eddig komoly emberekként ismertük, csak volt valami konkrét indok...

PestiSracok facebook image

Indoklás a felmondásokban nem szerepel, de úgy hiszem, részben nemzedéki attitűd és furcsa lélektani vonatkozások összejátéka állhat a háttérben. Közalapítványunk – akárcsak a hozzátartozó XXI. Század Intézet – húsz éves és igen sikeres szervezet komoly eredményekkel. Soktucatnyi nemzetközi tanácskozás, megannyi kiállítás, pályázati és felnőtt-oktatási program, teljes emlékévek bonyolítása kapcsolódik hozzánk, nem beszélve a nemzetközi és hazai tudományos együttműködések egész soráról, a könyvkiadói portfólióról. Mindez olyan megterhelést jelent, amihez kitartás és nagy munkabírás szükséges. Sztárallűröknek a Közalapítványnál semmi helyük, miközben a munkát a lehető legmagasabb színvonalon kell elvégezni. Közpénzből gazdálkodunk, ezért a teljesítménynek mindenkor láthatónak, a tevékenységnek pedig átláthatónak kell lennie! Mivel alapításunk óta politikai indíttatású támadások kereszttüzében állunk, a lehető legnagyobb gondosságot várjuk el munkatársainktól. Nálunk a legapróbb hiba, ami másutt szóra sem érdemes, gyilkos kritikai össztüzet von maga után.

Ezek szerint itt hiába próbál szaftos politikai konfliktusokat keresni a balliberális sajtó, emberi okok, sztárallűrök és a munkavégzés körüli viták állnak a háttérben?

Az új munkatársak április és május magasságában érkeztek Lánczi Tamás vezetésével, amikor is kezdetét vette az úgynevezett „input fázis”, vagy másképp a betanulás időszaka. Ez természetesen eredményez konfliktushelyzeteket, hiszen aki még nem csinált ilyet, nem tudhatja azonnal, „mit és hogyan”. Még annak is van tanulnivalója, aki jártas a terepen, de egy már két évtizede működő szervezetbe kerül. Míg korábban az érkező kollégák mindig igyekeztek beilleszkedni, az új nemzedékek tagjai gyakran azzal a meggyőződéssel érkeznek, hogy mindent tudnak, a kritikai észrevételeket pedig nem képesek helyükön kezelni, sértésnek veszik.

Ez azt a napvilágot látott verziót erősíti, hogy Láncziék a munkájukat ért kritika és az abból fakadó vita után inkább odébbálltak.

Ennél tömörebben nem tudnám megfogalmazni.

Az ellenzéki sajtó viszont Schmidt Máriát támadta, miszerint vele nem lehet együttműködni, ezért a távozók a „szabadságot” választották.

Ebben az értelmezésben nincs semmi újszerű. Az ellenzék számára nemcsak a Széchenyi-díjas történész, de magának a Közalapítványnak a léte is tűrhetetlen. Lánczi Tamás és néhány munkatársának távozása azért szomorú, mert óriási lelkesedéssel fogadtuk őket. A kölcsönös tisztelet nálunk alap, ahogy a szakmai viták is. Oscar Wilde szerint az álszerénység a nyolcadik főbűn (nevet), ezért nyugodt szívvel mondhatom, aki dolgozott már Közalapítványunknál, és van némi affinitása az intellektuális versenyhelyzetekhez: tudja, nálunk állandó szellemi „fine dining” van és nincs senki – beleértve a főigazgatót –, akinek a gondolatait ne érné kritika. A felelősség ugyanakkor és legvégül az övé, így – ahogy ez minden szervezetnél lenni szokott – a végén ő hoz döntést. Mindent egybevetve csalódásként, kudarcként élem meg néhány kollégám váratlan távozását. Házon belül, azoktól, akikben bíztunk, akikkel együtt szerettük volna elvégezni a ránk bízott feladatokat, nem kaptunk még ilyen pofont.

Olvasni lehetett „összeegyeztethetetlen elképzelésekről” és „folyamatos feszültségről” is. Ebből mi igaz?

Kerülném a konkrétumokat; legyen elég annyi, hogy a munkavégzéssel kapcsolatban folyamatos mennyiségi és minőségi problémák merültek fel. Ez persze kezelhető lehetett volna, hiszen némi alázattal a magas fordulatszámot át lehet venni. Mivel gyakorlatilag minden szervezeten belüli megbeszélésen jelen vagyok, jelenthetem, a közalapítványnál is az történik, ami minden munkahelyen. A vezető vagy meghallgatja a beszámolókat, vagy bemutatja stratégiai elképzeléseit. Az első esetben kérdések következnek, melyekre illik válaszolni tudni, a másik esetben pedig elvárás, hogy mindenki reflektáljon, kritizáljon, finomítson. Azt tanultam egy tábornoktól, hogy a mindenkori vezetőt kétféleképpen hozhatjuk lehetetlen helyzetbe. Az egyik, hogy minden utasítását vakon teljesítjük, a másik, hogy egyiket sem. Remélem, nem kell kifejtenem, miért. Ha nagyon le kell egyszerűsítenem, a XXI. Század új munkatársai erre a két rossz megoldásra tettek. Őszintén szólva többet vártam tőlük intellektuálisan és a munkaszínvonalat illetően is. Mondjuk olyat sem éltem még meg, hogy egy igazgató telefonon mondjon fel felettesének, de az is igaz, hogy régimódi vagyok, szeretem a személyes találkozások varázsát.

Hogyan tovább?

A munka világának természetes velejárója, hogy néhányan olykor máshová szerződnek. Ami számomra mindig fontos volt, hogy majd mindegyikükkel megmaradt a kapcsolat, baráti találkozókon pedig mindannyiszor elmondják, mennyit tanultak és hogy új helyükön úgy érzik, vagy éppen eljött a kiérdemelt nyugdíj nyugalma. A Közalapítványunk csapata azonban elképesztően összetartó, más szervezeti egységek munkatársai azonnal jelezték, hogy átvállalják a feladatokat, de házon kívül is jelentkeznek sokan, hogy számíthatunk rájuk. A feladatunk egyértelmű: folytatjuk a „30 éve szabadon” Emlékév teljes körű bonyolítását, a hazai és külföldi viszonyokat elemző tanácskozásokat szervezünk. Megbirkózunk a feladattal, ahogy eddig is tettük.

Van tanulsága az ügynek?

Nemrég elhunyt barátom, Térey János mondogatta mindig: „teljesítmény nem vásárolható pénzen, lojalitás viszont igen”. Most úgy érzem, tévedett. Remélem, ez az érzés is tévedés.

A válaszadás jogát, mint minden esetben, a vita többi szereplőjének is fenntartjuk.

Fotó: Terror Háza

Ajánljuk még

Jobba Gabi színésznő tragikus élete és öngyilkossága – Kik „vették el tőle a levegőt”?

Magyar ugar 2021 január 9.
Jobba Gabi hatalmas csillaga volt a Kádár-rendszernek, Aczél egyik kedvenc írója, Gyurkó László is támogatta, valamint az az Erdős Péter, akinek az egyik kedvese volt. Mégis öngyilkos lett, tragikusan fiatalon, mindössze harminchat évesen. „Nincs több erőm ezzel a lelki nyomorúsággal élni és nem akarok tovább senkinek a terhére lenni” – írta utolsó levelében, míg Gyurkó arra célzott, valakik tönkretették, elvették tőle a levegőt. Mi történhetett? Tóth Eszter Zsófia történész tragikus életének és halálának járt utána.

Kicsoda Veszprémi Jimmi, aki az energolosoknak is dolgozott egy bűnbánó pentító vallomása szerint? (videó)

Az alvilág titkai 2025 április 6.
Elfogta a rendőrség Veszprémi Jimmit, valamint három másik olyan gyanúsítottat, akik összefüggésbe hozhatók a '90-es évek leszámolásos, valamint olajos ügyeivel. A Nemzeti Védelmi Szolgálat (NVSZ) és a Nemzeti Nyomozó Iroda (NNI) nyomozói nem adják fel, az el nem évült ügyekben folyamatosan kutatják a bizonyítékokat. A történtek alapján kimondható: az elmúlt hónapokban újabb bizonyítékok kerültek elő a leszámolásos maffiaügyekben. Vélhetően újabb pentítók szólalhattak meg. Kicsoda Veszprémi Jimmi, akire már 2000-ben rávallott egy maffiózó?

Csurka István igazsága – és tévedése

Vezércikk 2020 május 26.
„A Pistának sok mindenben igaza van” – mondta egyszer Antall József, amire sem hívei, sem bírálói nem szívesen emlékeznek ma már. Csurka határozottabb fellépést szeretett volna nemcsak a baloldallal, de általában azokkal szemben, akiket ma politikai establishmentnek, globalista hatalmi elitnek nevezünk. Antall hívei, egykori közvetlen munkatársai közül sokan nem szívesen látják be, hogy maga a miniszterelnök nagyon is tisztában volt azon erők gonosz és veszélyes mivoltával, akikkel szemben ők ma jobb esetben naivan, a fejüket homokba dugóan megengedőek, rosszabb esetben kifejezetten a kegyeikre, vállveregetéseikre hajaznak. Gyűlölői pedig abban a hamis önigazolásban hergelik magukat és egymást, hogy ő is a „háttérhatalom” embere volt. (Valójában épp az ellenkezője: az ő személye akadályozta meg, hogy Magyarországon ellenállás nélkül mentsék át minden hatalmukat a posztkommunisták, váltsanak át komcsiból liberális bőrbe a „gyíkemberek”.)