Európai minimálbér: Dobrev nem értette meg az elutasítást, a Facebookon dicsekszik "sikerével"
Szövetségesei helyesírásból, önmaga pedig szövegértésből bukott meg, ki lehet az? A válasz Dobrev Klára, a DK EP-képviselője, aki nem kisebb elhatározással ment Brüsszelbe, mint hogy lebontsa Európa államainak szuverenitását, melyhez az első lépésként az egységes európai minimálbért nevezte meg. A nemes üggyel a Bizottság frissen megválasztott elnökét, Ursula von der Leyent is folyamatosan zaklatta, aki kultúrpolitikus lévén udvariasan visszautasította Klára asszony követeléseit. Csakhogy Gyurcsányné nem értette meg a finoman megfogalmazott elutasító választ, és a vágyvezérelt gondolkodás ékes példáját adva megerősítésnek vette von der Leyen szavait. A valóságban semmi realitása sincs az egységes európai minimálbérnek, mint ahogy az Európai Egyesült Államok gondolata is csak a Szovjetunió lázálmához mérhető légvár.
Levelet kaptam az Európai Bizottság elnökétől!
– újságolja lelkesen Dobrev Klára Facebook-oldalán közzétett bejegyzésében, melyben követőinek örvendezik azzal kapcsolatban, hogy Ursula von der Leyen, az Európai Bizottság új elnöke vele van. Pedig nem.
Ursula von der Leyen a válaszában arról biztosított, hogy támogatja az európai minimálbér ügyét
– folytatja bejegyzését, majd mikor a lelkes szimpatizáns már-már katarzisközeli állapotba kerülne Gyurcsányné eszméletlen sikerétől, ezt olvashatja:
Szó szerint idézem az Európai Bizottság megválasztott elnökének hozzám írt válaszlevelét: “hivatali időm első száz napja során olyan javaslatot fogok tenni, amely biztosíthatja, hogy az Unióban minden munkavállaló igazságos minimálbért kapjon”.
Vagyis Ursula von der Leyen nem támogatja az egységes európai minimálbér ötletét, csupán arról biztosította Dobrevet, hogy valamilyen felülvizsgálatot el fog rendelni az ügyben. Az "igazságos minimálbér" ugyanis egy relatív fogalom: vonatkozhat arra, hogy egyes államokban – mint például Németország – nincsen tökéletesen uniformizált minimálbér; az tartományonként, de akár foglalkozásonként is változhat. Ugyanígy vonatkozhat arra is, hogy a Bizottság esetleg felülvizsgálja az egyes országok aktuális minimálbér-juttatásait, ezeket összeveti az általános megélhetési költséggel, majd javaslatot tesz annak módosítására. Vagy nem. Mindenesetre egy biztos: von der Leyen még csak utalást sem tesz összegszerű vagy százalékos minimálbérre.
Von der Leyen egyébként már korábban is beszélt az európai minimálbérekről (nem a Dobrev-féle európai minimálbérről); akkor elmondta, hogy szerinte "minden embernek meg kell tudnia élni a fizetéséből", majd hozzátette: harcolni fog azért, hogy valamennyi uniós tagállam bevezesse a minimálbért. Az egységes európai minimálbérről tehát akkor sem szólt, ellenben azért (egyébként helyesen) kiállt, hogy minden ország vezesse be a minimálbér intézményét, illetve hogy abból meg is lehessen élni.
Európai szintű összeomlást hozna az egységes európai minimálbér
Ezt pedig Ursula von der Leyen is tudja. A Bizottság elnöke ugyanis korábban már kifejtette: a fillérre (eurócentre) pontosan kiszámolt egységes minimálbér az egyes régiók különböző adottságai, lehetőségei és munkaerőpiaca miatt katasztrófához vezetne. Helyette egy júliusi megnyilatkozásában azt is elmondta, hogy a legjobb megoldás az igazságos minimálbér-szabályozásra az lenne, ha a munkavállalói érdekképviseleti szervezetek és a munkáltatók a tárgyalások során az egyes szektorokhoz vagy a régiók sajátosságaihoz igazítanák a béreket.
Dobrev egyébként korábban kifejtette, "az átlag bérek 60-70 százaléka lenne az egységes minimálbér". Ha el is tekintünk attól a kérdéstől, hogy az igencsak "megalapozott" program egy puszta becslésre alapszik, tehát közgazdasági megfontolásokat – ezáltal pedig a racionalitást – totális mértékben nélkülözi, akkor sem világos, hogy Dobrev az európai átlagkereset "60-70 százalékára" gondol, vagy az egyes országok átlagkeresetének azonos hányadára. Előbbi esetben (nevezzük abszolút egységes minimálbérnek) kvázi ugyanaz a helyzet állna elő, mint a tételesen megszabott egységes minimálbér esetében, a második variációt (nevezzük relatív egységes minimálbérnek) pedig tökéletesen értelmetlen európai szintre emelni, hiszen ez nemzeti gazdaságpolitikai kérdés, melyben az államoknak szuverén joguk a döntéshozatal.
Abszolút egységes minimálbér: út az összeomláshoz
A Gyurcsány-érához méltóan elhibázott és gazdaságilag megalapozatlan, egyébként kampányígéretként jól csengő ötlet az abszolút egységes minimálbér ötlete, ami egymagában képes lenne romba dönteni az egész EU gazdaságát. A Gyurcsány-szekta alkalmatlanságát már az is jól jelzi, hogy az évek óta szajkózott programjukhoz még mindig nem sikerült konkrét számokat csatolni, a "kb. 60-70 százalék" egyáltalán nem nevezhető megfontolt és megalapozott tervezetnek. Emellett az sem elhanyagolható tényező, hogy Európán belül jelenleg az egyes régiók gazdasági lehetőségei és árfekvése jelentősen eltér. Ebben a környezetben egy központilag megállapított minimálbér, ami az európai átlagkeresethez igazodik, jelentős egyensúlytalanságot okozna: míg Magyarországon árrobbanást okozna a növekvő előállítási költségek miatt (több bért kell fizetni), addig Európa nyugati részében a minimálbérből élőket mélyszegénységbe lökné, de legalábbis kitartó stagnálást okozna.
Szintén problémát jelentene, hogy ha Magyarországon az európai átlagkereset "60-70 százaléka" lenne a minimálbér, a jelenleg magyar átlagkeresetből élők a minimálbér határa alá esnének be. Vagyis nemcsak árrobbanást, de egy óriási társadalmi válságot is jelentene; a középosztály teljes megsemmisülésével fenyegetne a minimálbér ilyen radikális emelése. Ebben az esetben ugyanis bár lehetséges, hogy a klasszikus értelmiségi szakmák egy részének fizetése arányosan emelkedne, azonban az állami szektor nem feltétlenül tudná tartani a lépést; egyes országok krónikusan eladósodhatnak csak azért, hogy a közszférát üzemben tartsák.
Az abszolút egységes minimálbér harmadik következménye inkább társadalmi jellegű lenne, ami csak később gyűrűzne át a gazdaságra. Ez pedig nem más, mint az elérdektelenedés. Egyes értelmiségi szakmák, melyeknek jelenlegi jövedelmezősége az uniós átlagkereset 60 százaléka alá esik Magyarországon, várhatóan rövid távon átcsúsznának a minimálbérrel honorált foglalkozások körébe, azonban betöltésük a klasszikus minimálbéres állásoknál magasabb kvalifikációt igényel, amelynek megszerzése felesleges erőfeszítésnek fog tűnni egy alacsonyabb kvalifikációt igénylő munkakör betöltéséhez képest. Ilyen szakma jelenleg a tanári és a bölcsészettudományokhoz köthető legtöbb munkakör. Ez pedig csak egy újabb lépés lenne a baloldali poszt-kommunista erőknek a magyar értelmiség leépítéséért folytatott, immáron több, mint hetven éves küzdelmében.
Relatív egységes minimálbér: csak Dobrevnek lenne jó
Szó szerint semmi más értelme nincs európai szinten tárgyalni a relatív egységes minimálbér ügyét; a DK és az őket támogató ellenzéki pártok nagyon elnézték a házszámot, amikor a magyar minimálbér a magyar átlagkeresethez való igazításáért Brüsszelben lobbiznak. Ezt egy másik parlamentben kellene beterjeszteni, nevezetesen abban, amelyik a Kossuth téren áll, hiszen a magyar belpolitikai ügyekről ott döntenek, nem a Rue Wiertz-en vagy az Avenue du Président Robert Schuman-on. Ebből következően az adott országok átlagkeresetéhez kötött relatív egységes minimálbérért való lobbizásnak semmi értelme sincs azon túl, mint hogy Dobrev és csapata kiharcolja, hogy az unió elvonjon egy szuverén jogkört a tagállamoktól, ezzel is elősegítve az ő lázálmát, az Európai Egyesült Államokat, ami aztán hála neki éppen olyan ingatag gazdasági lábakra épülne, mint a Dobrev által előképnek tekintett Szovjetunió.
Fotó: Horváth Péter Gyula/PS
