Először fordul elő, hogy az ellenzéki propagandasajtó kihátrál egy Bangóné-szintű egészségügyi álhír mögül
Párját ritkító eseménynek lehetünk tanúi éppen: a liberális propagandamédia kihátrál egy hatalmas hazugságsorozatból. Sőt, a hazugsághalmazt az álhírgyár-csoportba beszállító 168 Óra még az állítólag „partizánkodó” szerkesztőjét is kirúgta, az egyébként első látásra is teljesen hihetetlen sztori állítólagos magánakcióként történő nyilvánosságra hozása miatt. A jó hírű 168 Óra a szintén jó hírű Bangónéval közösen kezdte el építeni a minden emberi gátlást nélkülöző támadást, gyakorlatilag beárazták egymást. A hazugságáradatot tartalmazó állítólagos nyílt levél mögött felsejlő egészségügyi belháború pedig – amely látványosan milliárdos magánérdekek mentén is vívódik – megmutatja, hogy a liberális ellenzék milyen gátlástalanul használja fel az egészségügyet a saját politikai érdekei miatt. Ideje észrevennie az ellenzéki szavazóknak, hogy a Bangónékből álló ellenzék a holdudvarának milliárdjaival és nem az ő egészségükkel törődik.
Szintet lépett az ellenzéki álhírgyártás
Az önkormányzati választások során alkalmazott gátlástalan álhírterjesztési technikák sikeressége felbátorította az ellenzéki propagandasajtó prominenseit és a demokrácia egyéb ellenségeit, hogy az eddig a baloldal által fizetett álhíroldalakban megfuttatott képtelenségeket, kitalált történeteket, állítólagos „dokumentumokat”, nyílt leveleket ezentúl beemeljék a fő, az állítólag az álhír-vonal felett működő médiáikba is. Úgy vélték, hogy Bangóné már önmagában hitelesít egy ilyen szofisztikált anyagot, mint a miskolci történetben szereplő állítólagos nyílt levél. A 168 Óra döntéshozói úgy gondolták, már mindent el lehet adni a magyar közvéleménynek, bármilyen totális ostobaságra lehet sajtókampányt, aztán tüntetéssorozatot, hisztériakampányt, rasszistázást, etnikai konfliktust és végső soron forradalmat alapozni. Némi örömmel állapíthatjuk meg, hogy erre még nem érett a magyar társadalom, és maguk az elkövetők is – legalábbis egy részük –megrettentek ettől. A köreikben szokásos módon rákenték egy kollégájukra a dolgot, aztán minden megy tovább. Azt meg már tudjuk, hogy Bangónénak nem árt semmi, az ő politikai karrierje nem a cizellált üzenetek átadására épül; két hét múlva ugyanezzel a lendülettel fog koncentrációs tábort találni Mészáros Lőrinc pincéjében. Jellemző egyébként az a szégyenkezés nélküli, a hazugságokat ismételgető terelés, amivel az Index menekül a helyzetből.–
Az egészségügy zömmel a baloldali „privatizőrök” birodalma volt
A történet másik szála is ugyanennyire lényeges, mert bemutatja azokat a generális problémákat, amelyek az egészségügyet terhelik. Az egészségügy privatizációjáért még a diktatúra utolsó éveiben kezdték meg a harcot a liberális közgazdászok. A Horn-kormány idején az MSZP némi ésszel is rendelkező balosai akadályozták a privatizációt, az első Orbán-kormány idejére meg már nyilvánvalóvá vált, hogy a privatizáció szinte sohasem sikeres, ha külföldi szakmai nagybefektető jelenik meg és nincs erős hazai konkurenciája. Gyurcsányék privatizációs kísérletét pedig már a jobboldal akadályozta meg egy sikeres népszavazással.
Mindezektől függetlenül azonban számtalan magánszolgáltató jelent meg az egészségügy körül, amely az egészségügyi és politikai kapcsolatrendszerét kihasználva beékelődött az állami egészségügyi ellátórendszer és a betegek közé, sokszor csak látszatmunkát végezve, viszont rendkívüli sikerességet felmutatva a betegellátásra szánt pénzek kiszivattyúzásában. Az egészségügy az elmúlt harminc évben az egyik „legsikeresebb” lopási szakterület volt: olyan kapcsolatrendszerek, tulajdonviszonyok, szerződéses rendszerek jöttek létre – egyébként nyilvánvalóan maffiamódszerekkel –, amelyek sikeresen tudták blokkolni, nehezíteni a betegellátást, ha megpróbáltak tőlük megszabadulni és leállítani a gyógyításra szánt pénz „nem hatékony felhasználását”.
És természetesen törvényesen!
Formailag természetesen minden törvényes volt, és minden jól szervezett akció mögött ott állt egy nagy érdekérvényesítő, zsarolási potenciállal rendelkező külföldi multi, a baloldali propagandasajtó és sokszor a magyar politikai osztály egyes csoportjainak támogatása is. A nagy rablások alapvetően érdekes módon a baloldali kormányok idejéhez kötődtek, de ezek a hálózatok nyilván a jobboldalra is beépültek, és ennek is volt szerepe abban, hogy a jobboldali kormány sem tudott áttörést elérni idáig az ilyen ügyek felszámolása terén. Minden ilyen ügyet gondosan bebetonoztak jogilag, szerződésekkel, úgy, hogy az adott intézmény, szakterület a rablóhorda hitbizományaként működhessen akár évtizedekig. A projekt részeként persze mindent megtettek a tisztességes cégek, beszállítók ellehetetlenítéséért. Ezért élte túl az ellátórendszer a kórházi adósságállomány évenkénti felszaporodását is. A tisztességesek dolgoztak, a nem tisztességesek meg tudtak várni a pénzükre. Persze valahogy általában inkább őket fizették ki először.
Az ellenzék harcol az egészségügyi reform ellen!
Az egészségügyi pénzek megcsapolására szakosodott csoportok miskolci ellentámadásának minőségéből és hevességéből lemérhetjük, hogy milyen emberi minőség áll az ilyen ügyek mögött, legyen szó „közgazdászokról”, egészségügyi menedzserekről vagy akár sajnos „orvosokról”.A jogilag, szakmailag és gazdaságilag átláthatatlan helyzetek lehetővé teszik, hogy néhány gazember komoly támogatást szerezzen – akár ilyen akciókhoz is – a becsületesen dolgozó és a bizniszből nem gazdagodó kollégái között is. Sajnos ki kell mondanunk, hogy több száz, orvos identitását elvesztő, „üzletemberré” züllő orvosvezető gazdagodott meg ilyen ügyeken; sokmilliárdos vagyonok születtek meg úgy, hogy egyesek a saját kórházuk betegein, a saját betegeiken megspórolt pénzre mozdultak rá. Mindezt úgy, hogy naponta a szemébe néztek a valóban alacsony fizetésért dolgozó nővér és orvos kollégáiknak, és az alacsony finanszírozásról papoltak nekik.
Nagyon kemény harc vár ránk, ha meg akarjuk tisztítani az egészségügyet – attól tartok, az eddigi legnehezebb –, az ellenzéki reakcióiból is látható, hogy mennyire védik a haverjaikat teljes erőből. Most meghátráltak, de lesz itt még mindenféle rémhírterjesztés és gyűlöletkampány, az biztos.
