Boomerlázadás: Most virágzik csak igazán a Cohn-Bendit-társaság! (Videó!)
Az 1956-os forradalom- és szabadságharc a huszadik századi magyar történelem egyik legmeghatározóbb eseménye volt. A forradalmat azóta is sokan titulálják ellenforradalomnak, sokáig beszélni sem lehetett az ott történt eseményekről. A Boomerlázadás eheti részében Tisóczki Flóra műsorvezető mindezek mellett 1956 megítéléséről is beszélgetett Cey-Bert Róbert Gyula szociológussal, Szakály Sándor történésszel, a Veritas Történetkutató Intézet és Levéltár főigazgatójával, valamint Stefka Istvánnal, a PestiSrácok.hu lapigazgatójával.
A műsorban szóba került, hogyan lehet visszatekinteni 1956 eseményeire és hogyan lehet értékelni hatásait. Cey-Bert Róbert Gyula elmondta, hogy ő fiatalként átélte a borzalmakat, harcolt a Corvin-közben és úgy véli, beszélni kell az emigrációról, az akkori rendszerről és arról is, miért nem kapott Magyarország segítséget.
Cey-Bert szerint
1956-ban képesek voltunk életünket adni a szabadságért. Én ezt átéltem, amikor november 4-én másodszor támadtak az oroszok, tudtuk, hogy semmi esélyünk nincs, hogy kivívjuk a magyar szabadságot, de mégis folyt a küzdelem. Egy belső erő hajtott bennünket: nevezzük ezt szenvedélyes magyar karakternek. Készek voltunk az életünket adni a harcokban!
A szociológus hozzátette, 1956-ot nem szabad kitörölni az emlékezetünkből, majd azt is megemlítette, hogy 2020-ban Magyarország szabad és nem érti, miért mondják, hogy nem.
Külföldön is utolérte a rendszer
Cey-Bert elmondta, hogy ő fiatalként még harcolt a Corvin-közben, de ahogyan ő fiatalon emigrált, még külföldön is "utolérte" a rendszer.
Az 1956-os forradalom és szabadságharc külföldön is folytatódott számomra. Megismertem a Történeti Intézetben a rólam írt jelentéseket, amikor még Genfben diák voltam. Százhúsz '56-os magyar diák tanult a Genfi Egyetemen. Nem képzelitek el, azok között három, Kádárék által beépített diák volt, akiknek az volt a feladata, hogy figyeljenek minket. Kiküldték őket, mint menekült diákokat természetesen, ösztöndíjat kaptak, tehát ugyanúgy, mint mi. (...) Mentek a jelentések, hogy Cey-Bert Róbert veszélyes forradalmár, fasiszta. Lefasisztáztak. 1968-ban ott voltam a Sorbonne-on, Párizsban, ahol éltették a Szovjetuniót Cohn-Benditék és nagygyűlések voltak, hogy a Szovjetunióban és a szocialista országokban csoda van, nincs sztrájk, a munkások boldogok, boldogságban élnek és a Szovjetunió meghozta nekik végre a szabadságot.
– mondta el a szociológus, aki hozzátette, hogy amikor felment egy gyűlés alkalmával a színpadra és elmondta, hogy amit ott mondanak, az nem igaz, mert micsoda mészárlások történtek Magyarországon, felrohantak a pódiumra, kitépték a kezéből a mikrofont és majdnem agyonverték. Szerencsére francia barátai a segítségére siettek.
Stefka István szerint
most virágzik csak igazán ez a "Cohn-Bendit-társaság", és ez abból látszódik, hogy Donáth Annáékat, Cseh Katalinékat és Ujhelyi Istvánékat – tehát az MSZP-SZDSZ embereit – gyakorlatilag most támogatják csak igazán. Nem véletlen, hogy ennyi eljárás indul Magyarország ellen, pont attól az Európától, amitől mi a szabadságot vártuk.
VOLT, AKIT LERÚGTAK A VONATRÓL
Szakály Sándor történész szerint az emigrációban élő embereknek is köszönhető, hogy ez a szellemiség és 1956 emléke fennmaradt. Kiemelte:
itthon, Magyarországon, 1956 után kisebb közösségekben, családokban – akik megszenvedték a megtorlást – ott ez téma lehetett adott esetben, de egy gimnáziumi tanórán, és így tovább, nem. Egy kollégiumi nevelőm azt mondta, aki 1956-ot megszenvedte, hogy ő szerencsés volt, mert őt lerúgták arról a vonatról, ami deportálta a fiatalokat, egyetemi hallgatókat, és másokat az akkori Szovjetunióba.
Szakály hozzátette, hogy sokáig tagadták azt, hogy deportáltak embereket.
NAGY IMRE A FORRADALOMMAL SODRÓDOTT
Arra a kérdésre, hogy milyen ma Nagy Imre megítélése, Stefka István elmondta, hogy
a jelenlegi balliberálisok, kommunista eszmeiség követői Nagy Imrét állítják a forradalom középpontjába. (...) Nagy Imre a forradalommal sodródott. Nagy Imre statáriumot hirdetett az első napokban, fiatalokat lőttek agyon, akiket fegyverrel találtak meg, tehát ugyanazt a bolsi módszert követte Nagy Imre, és az akkor még fegyverben lévő ÁVH-sok, rendőrök, amit az első napokban tapasztaltunk.
Szakály Sándor kiemelte, nem mindegy, hogy ellenforradalomnak vagy forradalomnak értékeljük a cselekményeket. Stefka István szerint fontos, hogy filmekben és különböző alkotásokban is meg kell emlékezni 1956-ról, nem lehet elfeledni mi történt. A műsorból arra is választ kaphatunk, releváns-e ma a kommunista szó használata?
Kiemelt kép: Pesti TV
