Balog Zoltán a PS-nek: a keresztény összefogásra régen volt akkora szükség, mint most
Balog Zoltán a palástot sosem vette le, a közéletben is Krisztus ügyét igyekezett szolgálni. Az Emberi Erőforrások Minisztériumának korábbi vezetőjét novemberben választották püspökké, és január végén lép hivatalba. Balog Zoltánnal beszélgettünk.
Nehéz éven vagyunk túl, ön hogyan élte meg ezt lelkipásztorként?
A hívő emberek, ha értik a hit lényegét, közösségben élnek. A magányos protestáns értelmiségi, aki talán úgy gondolja, hogy lélekben és igazságban egyedül is tud ő hinni, most megtapasztalta, hogy milyen nagy szüksége van a másikra. Azok tudják igazán a hitüket megtartani és megújítani, akik ebben számítanak egymásra. A mi kis egyházi közösségünkben nagyon lelkesítően hatott rám, hogy jóval több figyelemmel fordultunk egymáshoz a járványos időszakban, mint az úgynevezett normális időkben. Törődhettünk idős testvéreinkkel és a hitmélyítő kurzusunkon, bibliaórákon is mindig szinte mindenki jelen volt online, mert éhesebbek voltunk a lelki táplálékra. Született is egy könyv azokból az üzenetekből, beszélgetésekből, melyeket tavasszal egymással folytattunk. „Nem csak kenyérrel...” – ezt a címet adtam neki, mert az Isten üzenete éppen olyan létszükséglet, mint a materiális ennivaló. A második hullámban kissé ott volt a megfáradás, de a karácsony ismét elhozta a hiányt, s ez azért tud jó lenni, mert felhívja a figyelmünket a lényegre, amit mindenfajta sokszor pótcselekvéssel egyébként eltakarunk.
Megjelent a betlehemi csillag. Mit gondol, ennek van valamiféle üzenete?
Egy hívő csillagász mondta el egy beszélgetésben, hogy a mai asztronómiai ismeretünk sokszorosa a kétszáz évvel ezelőttinek, miközben a csillagos égboltot az emberek ma már alig ismerik. Mintha elvesztette volna az érdekességét, és eltakarja a fényszennyezésünk is. Korábban az emberek jobban figyelték az eget, onnét várták az üzenetet, mára meg elfelejtettünk felfelé tekinteni. A betlehemi csillag mának szóló üzenete, hogy amikor előre nem vezet út – például az utcára, a barátokhoz, rokonokhoz, a szomszéd országba, vagy az egzotikus nyaraló helyszínekre –, akkor álljunk meg, álljunk le, figyeljünk felfelé és utána befelé. Mit üzen a menny és föld Ura, s mi van bennünk, hogyan szól nekünk személyesen a karácsony lényegi üzenete?
A magyar kormányt elképesztő támadás érte az utóbbi időszakban. Önnek mi a véleménye erről?
Imádságban kísérem, s abban bízom, hogy a harcot kívül és belül átjárja az a szellemi, lelki megújulás, amelyre elengedhetetlenül szükségünk van, nemcsak Európában, hanem Magyarországon is. Amikor bátran kiállunk olyan dolgok mellett, amiket mi a teremtés rendjének tekintünk, például hogy az apa férfi, az anya pedig nő, akkor ennek a kiállásnak a hitelessége azon is múlik, hogy mi magunk milyen anyák, apák, emberek vagyunk. A keresztény élet egyik alapszabálya, hogy az igazság, amit képviselünk, csak szeretetben tud erős és meggyőző lenni. Nem szabad elfelejtenünk azt sem, hogy ez képviselet. Valaki ránk bízta, s neki el kell tudnunk számolni. Óvnék a képmutatástól, és arra bátorítok mindenkit, hogy vigyázzon a hitelességére a saját életében, itthon, Magyarországon is, és így képviseljük ezt Európában, mert az életnek ezek a terei összetartoznak.
És az egyház?
Amikor a világban ez a szellemi-lelki harc folyik, akkor az egyházi közösségben nekünk is tudnunk kell, hogy mi a dolgunk. Világossá, egyértelművé kell tenni a választást a jó és a rossz között, s hirdetni, élni kell azt az erőt, mely bennünket képessé tesz a jó melletti döntésre. Hitem szerint az a tisztújítás, ami hat év elteltével most lezajlik a magyar református egyházban, éppen erre egy újabb lehetőség. Elismerve az előttünk járók munkáját, szolgálatát, hitét, meg kell erősödnünk a küldetésünkben, és együtt a többi keresztény közösséggel kell fellépnünk olyan erővel és hitelesen az egész Kárpát-medencében, hogy az valóságos segítség legyen azok számára, akiket Isten ránk bízott. Én magam megtiszteltetésnek tartom, hogy ebben püspökként részt vehetek. Meggyőződésem, hogy a keresztény összefogásra régen volt akkora szükség, mint most.
Közeleg a karácsony. Most, 2020-ban vajon mi az, ami üzenet lehet számunkra ebben az időszakban? Szeretet? Béke? Öröm?
Gondolkozzunk el azon, vajon mi is a lényeg. Megvan-e az életünkben? A lényeget, az életünk igazi közepét, vagy éppen annak hiányát éppen karácsonykor igyekszünk elfedni fényfüzérekkel, nagy vendégségekkel, ajándékokkal, jövés-menéssel. Most, amikor ezekből hiány lesz, akkor keressük a lényeget! Mi a templomban advent negyedik vasárnapján a gyerekekkel berendeztük a betlehemest. Egy zsákból húztuk ki a figurákat, elsőnek Máriát, Józsefet, bárányokat, pásztorokat, napkeleti bölcseket, három királyokat, és a gyerekek szépen berendezték a barlangistálló előtti teret. Én eldugtam valahová a jászolt és a kis Jézust, majd megkérdeztem tőlük, hogy megvan-e minden? Erre egy hétéves kisfiú felkiáltott: Nem, még hiányzik az Isten! Nem azt mondta, hogy a kis Jézus, Jézuska... hanem „hiányzik az Isten...” Ez a felkiáltás teszi az embert alkalmassá a karácsonyi üzenet befogadására. Ha beengedjük Istent, aki egy védtelen gyermek testében érkezik hozzánk, akkor megvan minden még úgy is, ha esetleg idén szürkébb a karácsony.
Balog Zoltán 1958-ban született Ózdon. A Debreceni Református Gimnáziumban érettségizett 1976-ban. Hazai és külföldi teológiai tanulmányok után, 1983-ban Maglódon és szórványgyülekezeteiben kezdte a lelkészi szolgálatot. 1987-től ösztöndíjas volt Németországban. 1989 őszén tábori lelkészként az NDK-s menekültek között szolgált. 1989-től a budapesti Németajkú Egyházközség beosztott lelkésze, 1996-tól megválasztott lelkésze. Tanított óraadóként a budapesti teológián, vallástanárként a Baár–Madas Református Gimnáziumban. A Bonni Egyetem Ökumenikus Intézetében három évig volt tudományos munkatárs. Egyházpolitikai tanácsadóként, majd miniszterelnöki főtanácsadóként is dolgozott. 2006-tól lelkészi jellege megőrzése mellett tizenkét évig szüneteltette lelkészi szolgálatát, mert országgyűlési képviselővé választották. 2010-től a Közigazgatási és Igazságügyi Minisztérium társadalmi felzárkózásért felelős államtitkára, 2012–2018 között az Emberi Erőforrások Minisztériumának vezetője, 2003-tól a Szövetség a Polgári Magyarországért Alapítvány főigazgatója, majd a kuratórium elnöke. Az ő javaslatára is döntött a kormány a vidéki lelkipásztorok jövedelem-kiegészítéséről, kezdeményezésére lett újra bűnbánati ünnep a nagypéntek. Harmincegy évvel ezelőtt elvált, második feleségével harminc éve élnek együtt, öt gyermeket neveltek fel, nyolc unokájuk van.
Vezető kép: MTI/ Kovács Attila
