Az utolsó töltényig – Magyar huszárok a második világháború forgószínpadán
Az utolsó töltényig – Magyar huszárok a második világháború forgószínpadán címmel megjelent Szabó Péter és Szebenyi István új könyve, amelyet csütörtökön mutattak be Nyíregyházán a Szülőföld Könyvkiadó, a Jósa András Múzeum és a Magyar Huszár Alapítvány szervezésében. A kötetet Bene János címzetes múzeumigazgató mutatta be, majd Ruszin-Szendi Romulusz vezérőrnagy, a Magyar Honvédség parancsnoka méltatta azt. A könyv elsősorban az 1. huszárhadosztályt, mint az utolsó magyar huszárseregtestet, annak 1943 és 1945 közötti lengyel, fehérorosz és magyarországi végső küzdelmeit mutatja be, emellett ismerteti a haderőnem magyarországi történetét is. A Magyar Honvédség parancsnoka a PestiSrácok.hu-nak elmondta, hogy a könyv bemutatja azt a virtust, amelyet a huszárság képviselt, és ami olyan fontos a mai magyar katonáknak is.
A hazáért mindhalálig! – ezzel a jelmondattal – amely egykor a ludovikás tisztek eskütételében is szerepelt – kezdte az új könyvet méltató beszédét a csütörtöki eseményen a Magyar Honvédség parancsnoka. A vezérőrnagy szerint aki elolvassa a kötetet, az megérti szavainak súlyát. Egy profi hadtörténész és egy hadszíntérkutató közös munkája ez, egy olyan alkotás, amit olvashat tudós, katona, civil – mindenki találhat benne érdekességet, értéket.
Nekünk, katonáknak ez a kötet azért is fontos, mert bemutatja az olvasónak a mi zárt, de őszinte és értékekkel teli világunkat. A huszárság mentalitása minden magyar katonának a sajátja, és a hamarosan Nyíregyházán megnyíló Honvéd Kollégiumban is megpróbáljuk ezt a szellemiséget átadni fiatalságnak
– hangsúlyozta Ruszin-Szendi Romulusz.
A Magyar Honvédség parancsnoka a PestiSrácok.hu-nak elmondta, hogy a könyv bemutatja azt a virtust, amelyet a huszárság képviselt, és ami olyan fontos a mai magyar katonáknak is. A huszárokat a vezérőrnagy úgy jellemezte, hogy fegyelmezettek, céltudatosak, lojálisak, a hazájukat szeretők, ugyanakkor egy kicsit csibészek, de csak annyira, hogy a feladataik ellátásában ne akadályozza őket. A magyar huszárok szerte a világban komoly tisztelet vívtak ki; a haderőnem a modern korban ugyan már idejétmúlt, de az alapvető jellemzői, a gyorsaság, a mozgékonyság, a meglepetésszerű támadás, a csapásmérő képesség manapság is a sikeres katonai alakulatok sajátjai. Ruszin-Szendi Romulusz kérdésünkre elmondta, hogy a magyar katonák tanulmányaiban, kiképzésében jelenleg is szerepelnek a huszárságról szóló ismeretek. A Magyar Honvédség parancsnoka reményét fejezte ki, hogy a díszelgő huszárság hamarosan újra megjelenik a Budai Várban.
Reménytelen, de hősies küzdelem
A napokban megjelent kötet az 1. huszárhadosztályt, mint az utolsó magyar huszár seregtestet, annak 1943 és 1945 közötti lengyel, fehérorosz és magyarországi végső küzdelmeit mutatja be. A súlyos és veszteségekkel járó harcok közül elsősorban a „Margit” állás, a Velencei-tó és a Duna közötti hadszínterén vívott harcait ismerteti, amelyekből az 1. huszárhadosztály is kivette a részét. A könyv a legapróbb részletekbe menően mutatja be az alakulatok hősi küzdelmeit, mindennapjait, miközben a minden tekintetben fölényben lévő szovjet csapatokkal küzdöttek.
A szerzők jelentős szerepet szántak a hadszíntér-kutatásnak, rekonstruálták az egykori harckocsi- és futóárkokat, illetve az egyéb terepi adottságokat is. A mű ugyanakkor a vértesi és a mezőföldi emberek tragédiájáról, a szovjet és a német katonák által elkövetett szörnyűségekről is szól, amelyek az ártatlan civileket is sújtották. A leszármazottak beszámolói, illetve a korabeli feljegyzések alapján összegyűjtött történetek drámai, megható módon idézik fel az egyéni, családi tragédiákat.
A kötet név szerint említi meg az 1. huszárhadosztály 1944 novembere és 1945 márciusa között elesett, eltűnt, vagy hadifogságba esett katonáit, illetve az abban az időszakban életüket vesztett helyieket. A kutatómunkát nehezítette, hogy a háború utolsó hónapjaiban a személyi veszteségek hivatalos nyilvántartása már alig működött. A könyv a fentiek mellett bemutatja a magyar huszárság tágabb történetét is, és cáfolja azokat a vélekedéseket, hogy a haderőnemmel a II. világháborúban már nem számoltak komolyan a katonai vezetők. A huszárság a vidéki környezetben, terepen, erdőkben komoly veszélyt jelentett az ellenség szempontjából. A történetek között olyan is akad, amikor a magyar huszárparancsnok a szovjet harckocsira felmászva egyszerűen megpofozta a tankból kibúvó katonát, megfutamítva ezzel az ellenséges egységet.
A szerzőpáros tagjai közül Szebenyi István neve már ismerős lehet a PestiSrácok.hu olvasóinak: ő volt az, aki amatőr hadtörténészként az egyik Tatabánya melletti erdőben fémkeresőzés közben megtalálta azokat a fegyvereket és egyéb eszközöket, amelyek révén tisztázódhatott a 2002 májusában elkövetett, nyolc halálos áldozatot követelő móri bankrablás korábban félresiklott vizsgálata. Szebenyinek köszönhetően szabadulhatott a börtönből tavaly az ügyben korábban ártatlanul elítélt Kaiser Ede, aki az eredeti ítélet szerint soha nem lehetett volna szabad ember. Kaiser és Szebenyi portálunk Polbeat Extra című műsorában találkoztak először. Szebenyi István sokáig küzdött a móri vérengzés vizsgálatában kiírt nyomravezetői díjért, de egy kisebb részsikert leszámítva a magyarországi döntéshozók úgy ítélték meg, hogy az ügyet vakvágányra terelő hamis tanúnak jogosan fizettek ki egy vagyont, a megoldóembernek azonban nem jár semmi. A több mint tizenöt évnyi pereskedés után hasonló következtetésre jutott az Európai Emberi Jogok Bírósága is.
Vezető kép: PS
