A független-objektív nyugati média esete Márki-Zay Péterrel
„Politikai kívülálló készül legyőzni Orbán magyar miniszterelnököt” címmel közölt cikket a Financial Times Márki-Zay Péterről. Az amerikai portál „váratlan meglepetésnek” nevezte, hogy a kisvárosi polgármester vezetésével készül az ellenzék 2022-ben leváltani az „autokrata vezetőt”. Az elfogulatlanság látszatára sem adó lap úgy fogalmaz: „Márki-Zay Péter egy sikeres, alulról építkező kampánynak köszönhetően, amely során házról házra toborozta a szavazókat, legyőzte előválasztási riválisát”.
Már a címből és a bevezetésből is érezhetjük, hogy egy teljesen objektív, kizárólag a száraz tényeket bemutató publicisztikával nézünk farkasszemet. Az elmúlt évek során számos politikus „készült” legyőzni Orbán Viktort, de a cselekmény a kísérleti szaknál tovább soha nem jutott. Márki-Zay Péter pedig nem az alulról építkező kampányának, és nem is a szavazók toborzásának köszönhetően nyert, hanem azért, mert öt párt és egy mozgalom állt szemben egyetlen párttal, illetve annak jelöltjével, aki történetesen Magyarország legelutasítottabb politikusának a házastársa, illetve az egykori ÁVH prominens tagjának, Apró Antalnak az unokája.
Gyurcsány felesége mindezek ellenére is csak 43–57 arányban maradt alul a hódmezővásárhelyi lord majorral vívott küzdelemben – bár a küzdelem szó itt talán több, mint túlzás. A Financial Times, tovább építve Márki-Zay instabil lábakon álló személyi kultuszát, leírta, hogy „a kisvárosi polgármester lett az ellenzék vezetője, aki annyira esélytelennek tűnt Magyarország első, országos előválasztásának a megnyerésére, hogy a támogatói a győzelmi beszédét egy budapesti kézműves sörözőbe szervezték”. Mennyire aranyosak ezek a támogatók... és milyen sokan lehetnek, ha elférnek egy kocsmában! A sokkoló eredménye a vasárnapi utolsó fordulós szavazáson, ahogy az amerikai lap fogalmaz, „az ellenzéki koalíció élére repítette, aminek a politikusai egy közös cél érdekében álltak össze tavaly: hogy leváltsák a veterán autokrata miniszterelnököt, Orbán Viktort, a tavaszi választások során”. Érdemes mindenekelőtt belegondolni, hogy ha egyetlen párt a hatpárti szövetségből negyvenhárom százalékos támogatottságot élvez, akkor vajon ki ennek a tábornak a valódi vezetője?! Orbán Viktor olyan tekintetben veterán, hogy több mint harminc éve aktív tagja a magyar közéletnek, idősnek azonban korántsem nevezhető a maga 58 évével. Az autokrata jelző említésre sem érdemes, megszokhattuk, hogy a nyugati balliberális lapok képtelenek úgy leírni egy jobboldali politikus nevét, hogy ne tegyék elé a náci, fasiszta, autokrata vagy diktátor kifejezéseket – tudatlanságukról tanúbizonyságot téve, ugyanis ezek korántsem egymással felcserélhető szinonimák.
A Financial Times még idézett is a magát jobboldalinak beállítani próbáló baloldali miniszterelnök-jelölttől: „Megnyertük a csatát, de meg kell nyernünk a háborút is.” Majd Márki-Zay azzal folytatta – írja a tengerentúli lap –, hogy Orbánt és a jobboldali Fidesz-kormányt a „legkorruptabbnak” írta le „Magyarország ezeréves történelmében”. Úgy tűnik, a polgármester úr alaposan elemezte a magyarság történetét, csak azt a részt hagyta ki, amikor az ’50-es években 250 forint volt egy átlagos munkás – vagy jakabosan szólva: „melós” – bére, de Péter Gábor, az ÁVH tótumfaktuma a szeretőjének 900 ezer forintért vett villát, míg a sajátját több millió forintért rendezte be! Bár persze az is lehet, hogy a Gyurcsány-párosra tekintettel hagyta ki az ’50-es és a 2000-es évek bizonyos részleteit, jobb ez így mindenkinek a baloldalon. A Financial Times tovább dicsérte Márki-Zayt, aki
...konzervatív, minimális összegből, párttámogatás nélkül kampányolt, és maga mögé utasított olyan jól ismert, pártokat maguk mögött tudó politikusokat, mint Budapest liberális főpolgármestere, Karácsony Gergely, és a jobbközép Jobbik párt vezetőjét, Jakab Pétert, akiket esélyesnek tartottak a koalíció vezetésére.
Micsoda hazugságok! Karácsonyt nem utasította maga mögé, az első fordulóban a főpolgármester hét százalékkal többet kapott, mint a hódmezővásárhelyi üstökös, csak épp a tehetetlenség és alkalmatlanság mintapéldánya a második forduló előtt visszalépett a későbbi győztes javára, és felszólította (már ha tud ilyet, talán inkább kérte) a szavazóit, hogy voksoljanak Márki-Zay-ra. És Jakab meg a jobbközép egy mondatban?! Az eufemizmus iskolapéldája! Távol áll a jobbközéptől az a pártelnök, akinek az elv- és párttársai a meggyilkolt zsidóknak emléket állító cipőkbe köpködnek, kart lendítenek egy koncentrációs táborban berendezett múzeumban, vagy épp a parlamenti zsidó képviselőket listáznák.
Mujtaba Rahman, az Eurasia Group elemzője elmondta – folytatja az amerikai médium cikke –, hogy az előválasztás, aminek mindkét fordulójában meghaladta a szavazatok száma a 600 ezret, hatalmas lökést adott a teljes ellenzéknek, ami példátlan, amióta 2010-ben Orbán miniszterelnök lett. „Most vannak a legversenyképesebb pozícióban, amióta a Fidesz hatalmon van” – tette hozzá. Hogy lökés vagy nem, azt az ellenzékiek érzik, a számokkal viszont nem érdemes vitatkozni: a 2018-as adatok szerint hazánkban a választásra jogosultak száma több mint 8,3 millió fő volt, az országgyűlési választáson pedig mintegy 5,8 millió fő adta le a voksát. Tehát az előválasztáson szavazók száma a választásra jogosultakénak a tizenharmadrésze se, míg az aktív szavazókénak a kilencede.
Rahman rámutatott, hogy Márki-Zay-nak „pártközi támogatás nélkül gyakorlatilag nincs hatalma a parlamentben”, mivel nem tagja az ellenzéki szövetség egyik pártjának sem. Nos, igen, erre már Gyurcsány Ferenc is felhívta a figyelmét a hódmezővásárhelyi polgármesternek, valamint minden, alkotmányjogban és politikában kicsit is jártas embernek feltűnhetett, hogy akié a parlamenti helyek többsége – a baloldalon ez a DK –, azé a döntő szó. „Márki-Zay Péter egy istenfélő katolikus, hét gyermek édesapja, egy igazi politikai »kívülálló«, akiben keverednek a régi konzervatív (zéró tolerancia a korrupcióval szemben) és a modern liberális nézetek (kisebbségek jogai).
Egy erős szónok PhD-val, aki főleg a magánszektorban dolgozott, többek között Észak-Amerikában volt menedzser egy autóalkatrészekkel foglalkozó cégnél, mielőtt 2009-ben visszatért Magyarországra. 2018-ban lépett hivatalba először politikusként, amikor polgármesterré választották Hódmezővásárhelyen, egy déli városban, ahol felnőtt.”
A létező propagandák legjobbika, amit itt olvashatunk. Ennél nyíltabb kiállást egy jelölt mellett még egy pártlap sem tehetne közzé. Azt persze már elfelejtik megemlíteni, hogy ezt a hét gyermeket, ha épp ideges, Márki-Zay meg-meg szokta verni. A cikkben idézték még a – már nem létező, de azért mégis Budapest belvárosában virító – CEU politológusát, Miklósi Zoltánt is, aki kiemelte a miniszterelnök-aspiráns legfőbb erényét: hangos támogatója az LMBTQ-jogoknak, ami az egyik központi eleme Orbán és Brüsszel vitáinak.
Márki-Zay természetesen eleget tett a haladó Nyugat elvárásainak, és elmondta az alábbi mondatát, amit a Financial Times élvezkedve vett át:
Mi mindig a homoszexuálisok mögött fogunk állni, ahogy támogatjuk a zsidókat vagy a cigányokat is. Egyenlő jogokat minden magyarnak.
Hogy a felsoroltaknak mi közük van egymáshoz, nem tudjuk, hiszen az egyik szexuális beállítottság, a másik vallás, a harmadik pedig egy népcsoport. Egyébként a bármelyik alapján történő hátrányos megkülönböztetést tiltja az ellenzék szerint diktatórikus Alaptörvényünk. Márki-Zay az előválasztási győzelme előtt beszélt a Financial Times-nak, ahol elmondta: ha miniszterelnök lesz, az országot egy határozottan Nyugat-párti útra tereli, az Orbán által követett politikát, miszerint minél közelebbi kapcsolatot kell keresni Oroszországgal és Kínával, felülvizsgálná. „Nekünk az EU, a NATO és a nyugati értékek fontosabbak a keleti nyitásnál. Az EU hűséges polgárai szeretnénk lenni” – jelentette ki, megnyugtatva Soros György teljes holdudvarát.
Nos, ez Márki-Zay Péter és a független-objektív nyugati média, élén a Financial Times-szal. „Kell még valamit mondanom, Ildikó?”
Fotó: Horváth Péter Gyula/PestiSrácok.hu
