Angelina Jolie és Dante, avagy miképp nyomták a migrációt tavaly a popkultúrában
Mohamed prófétát törölték az Isteni színjáték pokolbéli bugyrából, Brangelina pedig afgán lányként regisztrálta magát az Instán – jó évet zárt a bevándorláspárti érzékenyítés. A migránssimogató kultúrsznobok mellett a Netflix–HBO–TikTok–Instagram–YouTube–miegymás virtuális univerzumban élő fiatal lányok és fiúk – és a lányfiúk – is megkapták a politikai löketet. Ki így, ki úgy. Taps, bravó, hurrá! A Divina Commedia, ami az olasz nyelvű irodalom első, Babits szerint pedig a világirodalom legnagyobb költeménye, a bevándorláspártiak miatt a cancel culture áldozata lett; Angelina Jolie pedig a progresszív tömegkultúra egyik legnépszerűbb hasznos hülyéjévé vált, miután az afgán lányok hangjaként keltett hamis részvétet a fotelből világot váltani akaró emberek lelkében – ezzel a két egymástól jó távol álló sztori összeért, és ez csak kettő a tavalyi év termései közül. A migrációval kapcsolatos érzékenyítés minden fronton nyomul.
A politikailag korrekt közbeszéd egy behatárolható ideológiai csoport régóta használt fegyvere, amivel képes leuralni egyre valóságosabb virtuális világunkat. Habár a progresszív ideológia képviselői – akik ma a globalista baloldalon tartanak seregszemlét – jellemzően az ész emancipációjának, a felvilágosodás aktuális fejleményének és egyfajta civilizációs vívmánynak tartja a politikailag korrekt közbeszédet, mégis cenzúraként, vagy ránk kényszerített öncenzúraként használják.
Védett életszféra kontra illegális migráció
Ez pedig ügyesen ki lett találva. Tudatosan tolnak minket egy-egy olyan progresszív cél megvalósítása felé, mint például a multikulturális társadalom kialakítása, amihez ma a mesterségesen gerjesztett migráció felgyorsítása a leghasznosabb eszköz.
A trükk az, hogy a progresszív ügyeket, esetünkben a multikuturális társadalomhoz vezető utat, azaz a bevándorlók határok nélküli befogadását átkeretezik. Nem politikai, hanem morális kérdésként tálalják, így politikai vita sem folytatható róla. Ha valaki mégis megpróbálkozik az ellenvéleménnyel, akkor az – ennek megfelelően – szerintük nem másképp gondolkodó, hanem morálisan elítélhető, tehát ki lehet közösíteni, fel lehet jelenteni, digitális karanténba lehet zárni és akár meg is lehet a neten lincselni azt, aki nem támogatja a képmutatás csimborasszóját, azaz az illegális bevándorlással összekapcsolt „humánum parancsát”.
Pedig lótúró az egész! Ugyanis bárhogy is erőlködnek: a bevándorlás nem alapvető szabadságjog, szemben az emberi méltósághoz való alapjoggal, amelynek pozitív meghatározása a VÉDETT ÉLETSZFÉRA biztosítása.
Angelina Jolie és a multikulti
A bevándorláspártiak sosem a befogadóknak, hanem a bevándorlóknak adnak előnyt – legyen az a legegyszerűbb élethelyzet. Ezt viszont nehéz elfogadtatni a befogadókkal, így először is át kell formálni az egész helyzetről kialakított véleményüket.
A recept egészen egyszerű. Keresni kell egy népszerű, véleményformáló „hasznos hülyét”, akivel a tömegkultúrán keresztül fel lehet ébreszteni a szolidaritás érzését, így morális kérdéssé lehet keretezni az egyébként politikai vita tárgyát. Morális kérdést ugyanis nem lehet megkérdőjelezni büntetlenül. Jó példa erre Angelina Jolie megnyilvánulása az afganisztáni csőd után várható migrációval kapcsolatban.
A világhírű, Oscar-díjas színésznő életében először regisztrálta magát az Instagramon azért, hogy az „afgán lányok szócsöve” legyen. Meg is osztotta első posztját, amely egy afgán lány segélykiáltása levél formájában, amit egészen véletlenül közvetlenül, több, mint tűrhető angolsággal Angelina Jolie kapott kézhez.
Ha elolvassuk a kislány „segélykiáltását”, és elfogadjuk a levél valódiságát, akkor minden Angelina-kedvelő – de az is, aki nem az – „erkölcsi kötelességnek” érezheti a benne foglaltakat, és azt is – ami már burkolt, eltakart politikai üzenet –, hogy határok és „válogatás” nélkül az összes afgánt be kell fogadnunk.
Aki ezzel nem ért egyet, az „bűnös”, hisz morális – szerintük nem politika – problémáról van szó. Aki bűnös, az vét a „közösségi értékek” ellen, így azt ki kell közösíteni. Ha folytatja, akkor meg kell büntetni. Ha tovább folytatja, akkor meg lehet lincselni, máglyára lehet küldeni. Ilyen egyszerű.
Dante és a bevándorlás
Az európai bevándorlás egyik látszólag részletkérdése az iszlámhoz való viszony. De hogy lehetne itt is morális kérdéseket felvetni?
A sok-sok erőszakot árnyalni kell és el kell törölni mindent, ami az „iszlám kultúrát” sérti. Mert ebből ért a baloldali értelmiség, mert ez alapján lesz képes majd új és új morális kérdéseket farigcsálni, ráadásul mindezt úgy, hogy közben a műveltség látszatát fenntartva valamiféle sznobságra rájátszva felpiszkálják a tudásból eredő hiúságot.
Dante a nyugati kultúra egyik kiemelkedő alakja, az olasz irodalmi nyelv megteremtője – ahogy nálunk, magyaroknál Balassi.
Az Isteni színjátékban a Pokol nyolcadik körének kilencedik bugyrában találkozunk Mohamed prófétával: az állától a végbélnyílásáig elvágva láthatjuk, ahogy a belei és a belső szervei a lábai között lógnak. Ebben a bugyorban a viszályt szítók és a hitszakadások okozói bűnhődnek felnyitott testtel. Dante elgondolása szerint az iszlám alapítója Mohamed és a későbbi hitszakadást okozó veje, Ali is itt bűnhődnek. Keresztény kultúrkör, időben távol tőlünk. Bármennyire is vitatható a költői kép, a múlton sosem kérhetjük számon a jelen elvárásait.
A jelenben munkálkodó progresszív csoportok azonban megteszik ezt is. Nem csupán a jelenen kérik számon saját univerzálisnak és melioristának vélelmezett értékítéletüket, hanem a múltra is kiterjesztik karmaikat. A De Standaard nevű belga lap számolt be először a mű megváltoztatásának kísérletéről, ami komoly vitákat váltott ki. A mű flamand fordításában Mohamed nevét eltávolították, mert a fordító szerint „haszontalan és sértő”. A Myrthe Spiteri kiadó rámutatott, hogy
Dante művében Mohamed durva és megalázó sorsra jut, csak azért, mert ő az iszlám prófétája.
Így törölni kell. TÖRÖLNI!
A cenzúra viszont nemcsak az ideológiai megfontolások miatt indokolt, hanem a számok is alátámasztják: Brüsszelben a muszlimok a lakosság 25,5 százalékát teszik ki, így valós a félelem. A kérdés az, hogy a félelem vagy a progressziót magasztaló ostobaság a cenzúra forrása. Bármi is a válasz, az eredmény ugyanaz.
Olaszországban március 25-én ünneplik Dantét és vele együtt az olasz irodalmat. A Dante-nap kapcsán Arno Widmann német író és kommentátor cikkében támadást intéz Dante alakja és Olaszország ellen. Az író szerint ma Olaszországban
egy fényévekkel Shakespeare mögött álló, egocentrikus és karrierista középkori költőt ünnepelnek, akinek kevés köze van az olasz nyelv születéséhez.
Más kérdés, hogy Nagy-Britanniában már Shakespeare személyét és műveit is elérte az eltörléskultúra, mert műveiben vannak valódi férfiak és nők – azaz hímsoviniszta –, vannak érdemek alapján különbségek – azaz egyenlőségellenes –, és persze rasszista is. No meg ott van A velencei kalmár...
Visszatérve az Isteni színjátékot is elérő eltörléskultúrára: azért vannak még politikai vagy kulturális közösségek, amelyek ellenállnak.
A Matteo Salvini vezette Liga európai parlamenti képviselője, Silvia Sardone is megszólalt a témában. Úgy fogalmazott, hogy
március 25-én van a nemzeti ünnep, amelyet Danténak, a nagy költőnek szentelünk. Sajnos Európában ahelyett, hogy megünnepelnék, még cenzúrázzák is az egyik legnagyobb költőnk művét. Belgiumban Dante Isteni színjátékának Poklából a flamand fordításában eltávolították Mohamedet, hogy ne legyen szükségtelenül sértő. Dante egyesek számára rasszista, iszlamofób és nem túl befogadó, de nekünk, olaszoknak mérföldkő a történelmünkben. Azért cenzúrázzuk, hogy ne sértsük meg a muszlimokat, akik ma már uralják a közéletet?
És ez csak egy a sok-sok hasonló példa közül.
Vezető kép: CTV News
