Boldogság feminizmus nélkül – Így csinálja a konzervatív nő
Mi dolgom nekem egy nőkről, nőknek szóló konferencián? – ezt kérdeztem önmagamtól útban a helyszínre, de a kötelező munka azonnal inspiráló élménnyé változott. Imponálóan okos és képzett nők váltották egymást a pulpituson, a saját előadásaik és az egész konferencia vaskos mondanivalóját is átgondolt íven végigvezetve. Aki rászánta ezt a néhány órát a Magyar nők a cselekvő nemzetért című rendezvényre, az sokkal közelebb került ahhoz, hogy mik a lehetőségei és mik a feladatai egy konzervatív, azaz a valóságban eligazodni képes nőnek Magyarországon, továbbá ezeket hogyan érdemes csinálnia. A magyar jobboldal értelmiségi hátországának női része éppen az ellentettje a Jobbik értelmiségi hátországának: utóbbit rengeteget emlegették annak idején, de megtalálnunk sosem sikerült, előbbiről viszont nagyon kevés szó esik, pedig olyanokat mond, amiket hiba nem meghallgatni.
A valóság tudomásul vétele és elfogadása, kiúttalan boldogságkeresés helyett az élet megélése, optimizmus, erős értékrendi fogódzók és erős hit szükségessége – nagyjából ezekről szóltak összességében az előadások, amelyek társadalmi, gazdasági, környezettudatossági és kommunikációs szempontból közelítve a témához, remekül kiegészítették egymást. Úgy kaptak komoly szellemi és nőiességi csomagot a jelenlévők, hogy az üzenet nem tartalmazott feminizmust, ami napjaink szellemi környezetében kiemelkedő bravúrnak számít.
Potápi Árpád nemzetpolitikáért felelős államtitkár és Gál Kinga EP-képviselő köszöntői után Schmidt Mária történelmi és társadalmi szempontból helyezte el a nőket a XX. és a XXI. században, a tőle megszokott derűs határozottsággal. A feminista mozgalmárkodást is beárazta azzal a kijelentésével, hogy a nők minden fontos dolgot elértek, önállóak lehetnek, szavazhatnak, dolgozhatnak, tanulhatnak, sőt, többségben vannak a felsőoktatásban, épp ezért most már inkább a férfiak vannak veszélyben, mert éppen megfosztják őket a férfiasságuktól.
A történészprofesszor a metoo-mozgalmat a nők infantilizálásának nevezte, mert a nőket olyanná degradálja, akik nem képesek önállóan fogadni vagy elutasítani egy férfi közeledését. Schmidt Mária előadásában hangsúlyos szerepet kapott a genderprobléma, amiről utána úgy nyilatkozott a PestiSrácok.hu-nak, hogy nem akarjuk látni ugyanazokat a világos tendenciákat idehaza is bekövetkezni, amelyek Nyugaton már meghatározóak, és gyerekeink alapidentitását, önazonosságát rendítik meg – erről szól a népszavazás.
Ha egy gyerek már abban sem lehet biztos, hogy ő fiú, vagy lány, akkor miben lehet biztos? Így is nagyon nehéz egy gyereknek felnőnie, megbirkózni a kamaszkorral, megtapasztalni a saját egyéniségét, és beilleszteni abba a közösségbe, ahol él
– foglalta össze a történészprofesszor a probléma valódi arcát. Elmesélte, hogy az ő unokái fejét is elkezdték genderérzékenyítéssel tömni egy budapesti angol iskolában, és hosszú hetekbe telik, mire a gyerekek fejében így okozott káoszt otthon rendbe lehet tenni.
Az embernek el kell magát fogadnia olyannak, amilyen. Az a legnagyobb baj ezzel, hogy azt ígérik embereknek, hogy lehetnek mások
– mondta, nagyon veszélyeseknek nevezve a nyugatról importált LMBTQ-ideológiákat, amelyek az emberek elbizonytalanítását, az identitásuk fellazítását célozzák. Mint mondta, ha ezzel a népszavazással az iskolákban gátat tudunk vetni ezeknek, még úgy is rettentő nehéz kiszűrni a számos más platformon észrevétlenül a gyerekeinkre zúduló genderérzékenyítést.
A legfontosabb, hogy megértsük: senki sem tökéletes, a világ sem az, mi sem vagyunk azok. Ebből kell kiindulni, és kihozni a legjobbat. Állandóan utópiákat kergetünk vagy kergettetnek velünk, ami csak a boldogtalanság és sikertelenség irányába visz minket
– tette hozzá.
Az élet jelenléte tartja életre alkalmas állapotban a Földet
Ferencz Orsolya űrkutatásért felelős miniszteri biztos a teremtésvédelemről tett le az asztalra egy olyan előadást, amelyben ismertette a szén-dioxid és a klímaváltozás közötti kapcsolatot, tisztázta a tévképzeteket, és a Greta Thunberg prófétálásával kialakult újkommunista klímavallást is elhelyezte a megfelelő polcra. Bemutatta, milyen elképesztő technikai vívmányokat köszönhet a mindennapi életünk az űrkutatásnak, vagyis végső soron a globalizált világnak, ugyanakkor az előadása második felében bemutatta, milyen abnormális állapotba taszította az emberi tevékenység, azaz a globalizált világgazdaság a Földet. Erre az ellentmondásra kérdeztünk rá nála.
A technológiának önmagában nincs értékrendje. Rajtunk múlik, mihez kezdünk vele, egy kalapáccsal be lehet verni egy szeget is az építménybe, vagy egy ember fejét is. A kalapácsot tartó kéz és a kezet irányító fej tartalmaz morális előjelet. Nem a technológia, hanem az emberi morál hiánya, vagy megroppanása okoz katasztrófákat
– mondta a miniszteri biztos, azt is világossá téve, hogy a jelenlegi nyolcmilliárdos lélekszám mellett már nem lehet működtetni a világot modern technológia nélkül, de ez nem mentesíti az embert a morális döntések alól.
Akár egy tisztességes jövő, akár orwelli világ épül, az nem a technológián, hanem rajtunk múlik
– szögezte le.
Előadásának egyik legmegdöbbentőbb része volt, amit akár a teremtés visszaigazolásaként is értelmezhetünk, hogy a Föld kozmikus szempontból anomália, hiszen az élet jelenléte nélkül nem lennének meg rajta az élet feltételei sem.
A bioszféra mindig rugalmasan alkalmazkodik a változó kozmikus körülményekhez, és ha ezt elhibázná, akkor örökre megszűnne az élet a bolygónkon. Ehhez hasonlít az ember helyzete is, hiszen neki szintén nem szabad elhibáznia.
Az a progresszív szemlélet okozza a bajokat, amely a visszacsatoló, szabályozó kölcsönhatásokra épülő bioszférát, vagyis az életet úgy fogja fel, hogy az semmi más, csak verseny, amit az erősebb nyer meg. Ebből fejlődött ki a két kártékony szélsőség, a környezetet romboló, korlátlan szabadpiaci kapitalizmus, illetve a féktelen progresszióban hívő, elnyomó ideológiák, mint a kommunizmus és a fasizmus. A természet rendszerei és alrendszerei viszont nem féktelenül versenyeznek egymással, hanem a nagy egészet egyensúlyban tartva kooperálnak. Ezt kéne megértenünk, mert ez az ember feladata is
– jelentette ki. A morál szó ugyanakkor elkopóban van, hiszen óhatatlanul eszébe jut az embernek a klímakommunista aktivisták és a woke-baloldal örökös morálra hivatkozása. Ferencz Orsolya szerint a zsidó-keresztény morál, a görög filozófia és a római jogrend hármas pillére adja meg azt az értékrendet, amelyre felépülhet egy kooperáló társadalom jogokkal, felelősségekkel és következményekkel.
A környezetvédelmet és a nőpolitikát egyaránt túszul ejtő újkommunista ideológia viszont önmagukra kiválasztott elitcsapatként tekintő küldetéstudatos őrültek mozgalma, akik a jelenlegi világ teljes lebontását, majd a saját ideológiájuk és hatalmuk szerinti újjáépítését értik morál alatt, álmegoldásokat erőltetnek rá a politikára, miközben például a klíma- és környezetvédelmi kihívások terén nem is értik tudományos mélységében a problémát
– jegyezte meg.
Saját lakásba mernek gyereket vállalni a magyar anyák
A magyar nők gazdasági és ezzel összefüggő családi helyzetét, változásait és uniós összevetését Szalai Piroska munkaerőpiaci szakértő vázolta fel. Kiderült, hogy az EU-ban a 2008-as válságig javult a foglalkoztatottság, ugyanakkor
Magyarországon a Gyurcsány-kormány a nemzetközi konjunktúra közepette is képes volt gazdasági válságot összeszakérteni.
Idehaza 2011-től lódult meg a foglalkoztatottság, és mostanra az uniós átlagot is jócskán felülmúlva csúcson van, akárcsak a nők foglalkoztatottsága. A női vezetőknek sincs okuk panaszra, hiszen a menedzsment területén is bőven felülmúlja az arányuk az EU-s átlagot.
A reálkereset terén szintén imponáló a helyzet. A baloldali Horn-kormány éveiben jelentősen visszaesett az életszínvonal, majd az első Orbán-kormány visszatolta kicsivel az Antall-kormány idejének szintjére. A 2002 után következő szocialista kormányzás az ország eladósodása árán is csak minimálisan, tizenhárom százalékkal tudta emelni, majd 2010 után ez a mutató is kilőtt:
2010-ben csak tizenkilenc százalékkal volt több a reálkereset a rendszerváltáskorinál, mára viszont csaknem a kétszerese.
Itt rejlik a szegénység visszaszorulásának titka is: a Gyurcsány- és Bajnai-kormányok harmincnégy százaléknyi szegénységnek kitett embert hagytak örökül az Orbán-kormánynak, amely tizennyolc százalékra szorította le ezt a számot. Még drámaibb volt 2010-ben a családosok helyzete: közülük harmincnyolc százalékot fenyegetett vagy ért utol a szegénység, vagyis komoly kockázat volt gyereket vállalni Magyarországon. Mára viszont a családosokat ez a tizennyolc százalékos országos átlagnál is valamivel kisebb mértékben érinti. Ettől nem választható el a nők termékenységi mutatójának feltűnő javulása. A szocialista kormányok hozták össze 2011-re a rekordalacsony 1,2-es termékenységi mutatót, amely a családtámogatási rendszer révén 1,6-ra, azaz a Bokros-csomag előtti szintre növekedett. A hetvenes évek (szocpol) és a 2010-es évek tapasztalataiból egyértelműen leszűrhető, hogy a magyar anyák számára a biztos lakhatás az elsődleges.
Az optimizmusra és hálára képtelen ember örökké csak sóvárog a boldogság után
A képet végül Aczél Petra kommunikációs szakértő tette teljessé, aki leginkább azt mutatta be, hogy ha nem rossz a helyzet, akkor érdemes is rá nem úgy tekinteni. Szavai szerint a mai ember annak ellenére fél a jövőtől, hogy kényelmesebben él, mint valaha. Ezzel összefüggésben sokkal rosszabbnak látja a helyzetét a valósnál, és rendszeres élménye, hogy több járna neki, mint ami jut. Ebben a mindent elborító pesszimizmusban nem csekély szerepet játszik az az abszurd jelenség, hogy éppen a progresszív világképű emberek fenyegetnek minket a jövővel.
A jövőtől való félelem okaként a szakértő a morális iránytűk elvesztését jelölte meg. Azt, hogy individualista, önző, másokért áldozatot hozni képtelen, steril életet él nagyon sok ember.
Őket nyomorítja meg a boldogság utáni meddő sóvárgás, amely helyett sokkal jobb recept az élettel kiegyezés. Aczél Petra szerint a nőket is belekényszerítették egy vagy-vagy helyzetbe a boldogság szempontjából – lásd: család vagy karrier –, holott egyszerűen arról van szó, hogy az életben vannak korlátok, és ezeket tudomásul kell venni. Ennek ellentmondva jellemző kortünet a türelmetlenség: mindent most rögtön akarunk, megszoktuk a mindennemű éhség azonnali kielégítését, ezzel azonban az éhség nem megszűnik, hanem gyorsuló spirálba kerül, és egyre jobban elhatalmasodik a türelmetlenség. Az „adat-vallás” bűvöletébe vont kortárs ember, aki a normális élet helyett azon dolgozik, hogy „érdekes adat legyen” a nyilvánosság számára, ugyanezzel a türelmetlenséggel várja a közösségi médiás visszajelzéseket. Az élet legfontosabb pillére viszont nem ez, hanem a kötődés képessége egymáshoz, a családunkhoz és a hazánkhoz.
Az optimizmus tanulható – hívta fel a figyelmet Aczél Petra –, hiszen az egy magyarázási mód a világra. Leszögezte, hogy a problémákkal rugalmasan megküzdő ember képes az optimizmusra, a hálára, ő tud kijönni a kudarcokból, és ő képes értelmet adni a történéseknek.
