Nagy István: meg tudjuk akadályozni, hogy a hazai fogyasztók és állattartók ellátását veszélyeztető hiány alakuljon ki az itthoni piacon

Nagy István agrárminiszter nyilatkozott portálunknak, akit többek közt az orosz–ukrán háború élelmiszerbiztonsági kihívásairól, az EU nagy vitákat kavaró Green Deal tervének jövőjéről, a harmadik világot érintő élelmiszerhiányról, és a hazai termőföldek öntözésének lehetséges megoldásairól kérdeztünk.

Az orosz–ukrán háború által támasztott kihívásokkal párhuzamosan minden eddiginél nagyobb keretösszeg jut a magyar mezőgazdaság fejlesztésére. Tekinthető-e ez kvázi „szerencsés” időzítésnek?

Az orosz–ukrán háború hatása a magyar agráriumra elsősorban az árakban érvényesül, hiszen legyen szó energiáról, műtrágyáról vagy terményekről, mindegyik ára jelentősen megemelkedett. Annak a példátlan nagyságú összegnek, amely a 80 százalékos nemzeti kiegészítő forrással együtt összesen 4265 milliárd forintot jelent vidékfejlesztésre, már javában megkezdődött a magyar gazdaságba történő beforgatása. Ennek keretéből a tavalyi és idei évben több mint 1500 milliárd forintot használtunk fel a rendszerváltás utáni legnagyobb agrár- és élelmiszeripari fejlesztési program finanszírozására. Olyan projekteket finanszírozunk, amelyek révén fejlődik az élelmiszeripar, modernizálódik a mezőgazdaság. A technológiai fejlesztések teszik lehetővé a vállalkozásaink számára a magasabb fokú energiahatékonyságot, a precíziós technológiák beállításának támogatása teszi lehetővé a célzott és optimalizált műtrágya- és növényvédőszer használatot, ami mind-mind segíteni tud a háború által felerősített kihívásoknak való megfelelésben. Ez a program tehát már most is reagál a legfontosabb kihívásokra és ezt is szeretnénk folytatni a jövőben is.

Az orosz és ukrán termékek piaci kiesése mennyiben hat torzítólag a hazai agrárágazatra, milyen piacok zárultak be és nyíltak-e új lehetőségek a magyar agrárium számára?

Fontos tisztázni, hogy Magyarország elenyésző mennyiségű gabonát, napraforgót és élelmiszert importál Ukrajnából és Oroszországból, ezért az ottani kiszállítások ellehetetlenülése vagy akadozása nincs hatással a hazai ellátás biztonságára. Ami hatással van, hogy a háború miatt a sok éve kialakult mezőgazdasági ellátási láncok egy része megszakadt, ami zavart okozott az európai termelésben, felhajtotta az árakat. Az látszik, hogy az ukrán áru hiánya mennyiségi, logisztikai szempontból is átrendezi a piacokat. A háborús helyzetben jelentősen megemelkedett gabona- és takarmánypiaci áremelkedésnek Magyarországon elsősorban az állattartók, a takarmányipar és a gabonát feldolgozó élelmiszeripar látja kárát. A megemelkedett energiaárak az energiaintenzív gazdasági tevékenységek számára jelentenek komoly kezelendő kihívást, elég itt a hűtő- vagy fagyasztóiparra gondolni. A gabona- és olajosnövények iránt megnövekvő világszintű kereslet természetesen az árakon túl a rendelkezésre álló készletekre is hatással van; nem véletlen, hogy a hazai takarmányozás és élelmiszerellátás biztonságának garantálása miatt bejelentési kötelezettséget írtunk elő a fontosabb gabona- és olajosnövények kiviteli szándéka esetén. Ezzel kontrollálni tudjuk a gabonapiacot és szükség esetén meg tudjuk akadályozni, hogy ezekből a hazai fogyasztók és állattartók ellátását veszélyeztető hiány alakuljon ki az itthoni piacon.

Oroszország több szankciónak is ellenállt, köszönhetően annak, hogy egyes területeken önellátó, önfenntartó gazdasági rendszerre állt át. Szükség lenne-e európai uniós szinten hasonló önellátásra törekvésre, a belső piacok erősítésére?

Az Európai Unió a legfontosabb mezőgazdasági ágazatok termékeiből már önellátó és több esetben jelentős exportpotenciállal rendelkezik, ezért az uniós lakosság élelmiszerellátása biztosított. A belső piac megfelelő működéséhez régóta számos piaci és támogatáspolitikai eszköz áll rendelkezésre. Ugyanakkor egyes inputanyagok esetében – mint például a műtrágya – gondot okoz az importfüggőség, illetve néhány ország exportorientált ágazatainak kezelnie kell az orosz és ukrán piac kiesését. Célunk, hogy az EU és hazánk is megtartsa kiviteli piacait, illetve erősítse azokat, valamint újakat találjon. Ez annál is inkább fontos, mivel egy esetleges külső piaci zavar komoly dömpingproblémákat okoz a belső piacon, amely a Bizottság beavatkozását is szükségessé teszi a normál piaci helyzet visszaállításához. Ilyen rendkívüli helyzet volt a 2014-ben bevezetett, Oroszországgal szembeni első embargó, vagy például a kínai kereslet visszaesése a tej és tejtermékek iránt 2015–16-ban, valamint a közelmúltbeli afrikai sertéspestis-problémák a sertéspiacon. Az aktuális események fényében az élelmezésbiztonság esetében az emelkedő élelmiszerárak okozzák a problémát, amivel uniós szinten is foglalkozni szükséges. A tartósan elegendő mennyiségű élelmiszer megtermeléséhez szükséges potenciált szintén meg kell őrizni, közelíteni kell egymáshoz a környezeti fenntarthatósági és élelmiszerellátási biztonsági célokhoz vezető eszközöket, mivel most ellentétes irányba tartanak.

Az EU által szorgalmazott Green Deal politikája változik-e a konfliktus miatt, kellene-e változzon, illetve okoz-e problémákat, ha az unió fenntartja korábbi, ambiciózus elképzeléseit?

A kialakult helyzetben valóban mindennél jobban felértékelődött az élelmezésbiztonság kérdése. Az Európai Uniónak fontos szerepet kellene játszania a globális élelmiszerellátásban, egyrészről a mezőgazdasági piacok és ellátási láncok biztonságos működésében, másrészről annak biztosításában, hogy mindenki hozzáférjen a megfelelő mennyiségű élelmiszerhez. Az Európai Bizottság részéről az agráriumot érintően nem látjuk azt, hogy változtatni kívánna a Zöld Megállapodásban lefektetett ágazatpolitikai irányán és célkitűzésein. Átmeneti intézkedés született az idei évre az eddig kötelezően pihentetett területek termelésbe vonhatóságát illetően, de ezen túlnyúló érdemi javaslat nem látott napvilágot. Mi úgy véljük, hogy fontos a fenntartható mezőgazdasági termelés és élelmiszerrendszer kialakítása, de a klíma- és környezetvédelmi célokat úgy kell elérni, hogy ne csökkenjen a mezőgazdaság versenyképessége és a termelés volumene. Meg kell találni tehát a megfelelő egyensúlyt a célok és jelenlegi szükségletek között, hiszen a korábbi nemzetközi elemzések jelentős európai termeléscsökkenést vetítettek előre a Green Deal célok maradéktalan érvényesítése esetén.

Az élelmiszerhiány a harmadik világ országai számára is megterhelő lesz. Felkészült-e erre a problémára Európa? Magyarországnak van-e mozgástere ennek a problémának a kezelésében?

Élelmiszerhiánnyal hazánk esetében nem kell számolni, mert a magyar agrárium több mint 20 millió ember ellátására képes. Az orosz–ukrán konfliktus ugyanakkor komolyan veszélyezteti az élelmezésbiztonságot a harmadik országokban. Közös felelősségünk Ukrajna és a rászoruló harmadik országok támogatása, különös tekintettel arra a tényre, hogy az unió a mezőgazdasági termékek esetében nettó exportőr. Magyarország minden tárgyalás során az unió mezőgazdasági termelésének növelésének fontosságát hangsúlyozza annak érdekében, hogy az EU az uniós állampolgárok ellátása mellett harmadik országokba is tudjon exportálni. Szakértőink az Európai Bizottság által létrehozott új grémiumban, az Európai készenléti terv az élelmiszerellátás és az élelmezésbiztonság biztosítására válság idején (EFSCM) munkacsoportban is aktívan részt vesznek annak érdekében, hogy az élelmezésbiztonsággal kapcsolatos kihívásokat kezelni tudjuk.

Az ország közvéleménye tart az élelmiszerárak elszabadulásától. Milyen lehetőségei vannak Magyarországnak a külső negatív hatások csökkentésére? Szükségesek-e a hazai belső piacot szabályozó, belső piacot védő és erősítő intézkedések?

A külső negatív hatások csökkentése érdekében vezette be a kormány az élelmiszerárstopot, valamint az ellátásbiztonság érdekében a gabona kiviteli bejelentési kötelezettséget, amely során szükséges esetben az állam élhet elővásárlási jogával. Lehetőség inkább a lakossági vásárlóerő fenntartására van. Ezért a magyar gazdaság sikeres újraindítása által nyújtott mozgástérrel élve támogatjuk a családokat és a nyugdíjasokat. A közelmúlt intézkedései közül kiemelném, hogy a gyermeket nevelő szülők visszakapták a jövedelemadójukat az átlagbér adószintjéig. A korábbi várakozásokhoz képest magasabb infláció miatt pedig pótlólagos emeléssel, nyugdíjprémiummal korrigáltuk a nyugdíjakat. Továbbá azt is fontos megjegyezni, hogy 2022. januártól 200 ezer forintra emelkedett a minimálbér.

Az Agrárgazdasági Kamara azt javasolja, hogy az öntözés és vízmegtartás megszervezése, megtervezése érdekében egy kézben összpontosuljon a hazai vízgazdálkodás. Megoldást jelenthet-e ez az ötlet, illetve milyen stádiumban tart a vízgazdálkodás megszervezése?

A javaslatok kapcsán az Agrárminisztérium jelezte, hogy az ágazat összehangolt működése érdekében a hazai vízgazdálkodási helyzet javítását, valamint ehhez a közös szempontrendszer megerősítését, illetve kialakítását szintén fontosnak tartja. Az öntözésfejlesztési szempontok ugyanis nem kezelhetők külön az integrált vízgazdálkodási szemlélettől, a vízgyűjtőn folytatott egyéb tevékenységektől; a vízigényeket a vízkészletekkel és a hidrológiai folyamatokkal térben és időben össze kell hangolni. Előbbiek érdekében a helyzetfeltáró és elemző tervezés szükségességével is egyetértettünk. Az „egyszemélyes felelős” állítása kormányzati döntést igényel, azonban ettől függetlenül az ágazati kérdések további egyeztetése szükséges az érdekelt szereplők bevonásával.

Vezetőkép: Horváth Péter Gyula/PestiSrácok.hu