"Zavaros a Sajó vize, nem tiszta...!" – Százhúsz napja nem tesz semmit Szlovákia a folyó megmentéséért (Videó!)

Mint korábban portálunk is megírta, március közepén felvidéki környezetvédők hívták fel arra a figyelmet, hogy vörös színű, iszappal kevert szennyvíz szivárog az alsósajói vasércbányából a Sajóba az egykori Siderit üzem telephelyénél. Orosz Örs felvidéki jogvédő aktivista portálunknak arról is beszámolt, hogy feltehetően már február 23-a, 24-e óta szennyezheti a folyó vizét a bánya. Mint hozzátette, az akkori számítások szerint naponta két és fél tonna szennyeződés jut a folyóba, amelynek köszönhetően már márciusban a vas koncentrációjának mértéke a kétezerszeresére emelkedett, de több nehézfémet is kimutattak a mérések.

Portálunk a hír kapcsán megkereste az Országos Vízügyi Főigazgatóságot is, akik arról tájékoztattak, hogy a vízkárelhárítás szakemberei fokozott figyelmet fordítanak a Sajó szennyeződésére, mérőcsapatokat küldtek a helyszínre és várják a szlovák fél tájékoztatását, amely lényegében azóta is elmaradt. Utóbbi azért is lényeges szempont, mivel a magyar fél mindaddig semmilyen diplomáciai lépést nem képes tenni, ameddig a szlovák hatóságok hivatalosan is igazolják a szennyezés tényét, és kimerítő beszámolót nem adnak a kárelhárítás folyamatáról.

Miért áll minden folyókatasztrófa mögött egy felelőtlen bányavállalat...?

A katasztrófa körülményeinek ismeretében két fontos szempontra feltétlenük ki kell térni. Az egyik, hogy a szennyezésért egy bányavállalat tehető felelőssé, amely nem véletlenül ébreszt rossz emlékeket és komoly aggodalmat a tiszai ciánszennyződés nyomán a magyar közvéleményben. Éppen ezért sem okoz megnyugvást a Sajóért aggódók számára, hogy a magyar vízügy mérései szerint a beömlő patakok vize annyira felhigítja a folyó vizét (négyszáz–hatszázszoros arányban), hogy a szennyezés koncentrációja a határhoz érve már nem éri el a veszélyesség szintjét. A bánya kapcsán ugyanakkor a Felvidék.ma által megjelentetett összefoglaló cikk alapján kijelenthető: egyértelmű a piaci, majd állami tulajdonosok felelőssége a kialakult katasztrófában, akik az idők folyamán egymásra hárították a környezetvédelmi intézkedések felelősségét, érdemi lépéseket azonban nem tettek.

A másik problémafaktor pedig a felelőtlen szlovák állami hozzáállás, hiszen eléggé árulkodó, hogy, amint utóbb kiderült, a szlovák hatóság már végzett a helyszínen mintavételt február 24-én, azaz a szennyezés kialakulásának legelején. Ebből pedig kiderült, hogy a konkrét szennyvízben mért arzén 187-szer magasabb értéket mutatott a Szlovákiában megengedett mennyiségnél, a folyóba keveredve, felhígulva pedig 21-szer magasabb értéket produkál, mint a szennyezés előtti állapot. Lényegében tehát kijelenthető, hogy február óta nem lépett az illetékes szlovák hatóság a katasztrófa megakadályozása és a kárenyhítés érdekében.

Kóstolót vittek a zavaros bányavízből a minisztérium elé

Pedig a felvidéki környezetvédők mindent megtettek, hogy felhívják a figyelmet a Sajó pusztulására, hiszen az országos médiát és a hatóságokat is megelőzve számoltak be arról, milyen drasztikusan érinti a szennyeződés a folyó élővilágát, különös tekintettel a kistestű élőlényekre és a halakra. Emlékezetes akcióik közé tartozott, amikor a szlovák környezetvédelmi hivatal elé a Sajó szennyezett vizét kiöntötték, hogy egyenesen a hivatal küszöbén kígyózzon a vészjósló barnás szennyvíz, hátha a döntéshozók így közelebb érzik magukhoz a problémát, ha a hivatalból hazamenet át kell gázolniuk rajta.

Az aktivisták időközben petíciót is indítottak a Sajó megmentéséért, amelyet eddig mintegy tizenegyezren írtak alá. Lagutóbb, június 2-án tiltakozásként betömték a bánya bejáratát, ezzel állítva el a szennyvizet. Akkori beszámolóik szerint "ezidáig 3,4 kilotonna szulfát, 385 tonna vas, 156 tonna cink, 46 tonna mangán és nem egész fél tonna arzén került a folyóba". Végezetül a héten a rozsnyói Sajó Banda népzenei együttes vállalkozott arra, hogy egy rendhagyó performansz keretében, a folyó szennyezett vizében játszák el a Kodály Zoltán által 1917-ben Szalócon gyűjtött "Zavaros a Sajó vize, nem tiszta" kezdetű nótát (a fenti videón ez az esemény tekinthető meg), amely remélhetőleg nem válik végül gyászindulóvá.

Kilométerekre ott a megoldás a kárenyhítésre

A környezetvédők nem mellesleg nemcsak a környezeti katasztrófa kommunikálásában jeleskedtek, de megoldásokkal is szolgáltak, legalább a kárenyhítésre. Orosz Örs március 25-én, azaz egy hónappal a szennyezés detektálását követően írt arról egy Facebook-bejegyzésében, hogy egy évtizeddel korábban történt már hasonló eset, amikor a csucsomi, szintén a '90-es években bezárt Mária-bányából tört ki a szennyezett bányavíz. A tragédiát akkor egy hordozható viztisztító berendezés telepítésével előzték meg, amely azóta is ott áll a bánya bejáratánál, azaz néhány tíz kilométerre ott a Sajó megmentésének, vagy legalábbis a kárenyhítésnek a kulcsa.

Mint Orosz Örs megjegyzi posztjában, a berendezés tulajdonosa, aki értesült a Sajó szennyeződéséről, konkrétan csak arra várt, hogy vlaki megrendelje tőle a víztisztító szolgáltatást, ezt a lehetőséget azonban a szlovák környezetvédelmi hatóság azóta sem használta ki. Nem sokkal azután pedig, hogy a Reuters és a Daily Mirror révén a nemzetközi közvélemény is értesülhetett a folyó tragédiájáról, egy cseh mérnök jelezte: "Csehországban tízszer nagyobb vízhozamú bányavízkifolyást is meg tudtak szűrni az általuk tervezett tőzeges tisztitóval". Ha a csucsomi berendezés valamiért nem is keltette fel a környezetvédelmi hatóság figyelmét, legalábbis a nemzetközi sajtóból értesülhettek tehát, hogy lenne megoldás a problémára.

Hazai aggodalmak a szennyezett üledék miatt

Végezetül fontos kitérni azokra az aggodalmakra, amelyek a szennyeződés Magyarországra jutásáról szólnak, hiszen, ha a víz fel is hígul, a leülepedett szennyeződés feltartóztathatatlanul vándorol a magyarországi folyószakasz felé, amely – ha időben nem gátolják meg a szlovák oldalon – hazánkban is súlyos károkat okozhat. A Greenpeace Magyarország június elején kiadott közleménye azzal sokkolta a közvéleményt, hogy határérték feletti szennyeződést mértek a hazai szakaszon. Mint kifejtették, május 25-én vettek négy üledékmintát Sajópüspöki térségében; ezek közül két esetben volt magasabb a toxikus, rákkeltő arzén koncentrációja a megengedettnél. A szervezet ezek nyomán részletes üledékvizsgálatot "követelt", kiemelve ugyanakkor, hogy "a szlovák hatóság feladata biztosítani, hogy a toxikus anyagokat tartalmazó üledék ne terjedjen tovább a szennyezett területről, mert az még inkább veszélyeztetné a folyó élővilágát".

A Greenpeace aggodalmaira reagálva a vízügyi hatóság is kiadott egy közleményt, amelyben kiemelték, hogy a március 13-ai, másodfokú vízminőségi készültség elrendelésé óta a szakemberek folyamatosan (eddig 29 alkalommal) vizsgálják a Sajó vizének minőségét. Mint kiemelik, az akkreditált mintavételek (a Greenpeace eljárásától eltérően) nem üledékből történtek, mivel a Sajó a '80-as években Európa egyik legszennyezettebb vízfolyása volt, köszönhetően a partjára települt ipari üzemek és bányák egész sorának, és a megoldatlan lakossági szennyvízkezelésnek. Az üzemek '90-es években történő fokozatos leállásával párhuzamosan a Sajó vízminősége fokozatosan javult, az elmúlt évtizedek szennyezései a mederüledékben ugyanakkor még hosszú ideig nyomon követhetők lesznek. A Vízügy szerint a Greenpeace mérése egyelőre megtévesztő is lehet, hiszen nem megállapítható, hogy az üledékben tapasztalható szennyeződés valójában milyen eredetű. Mint kiemelik, "nem elhanyagolható tény az sem, amit azonban a Greenpeace nyilatkozata is egyértelműen hangsúlyoz, hogy az általuk vett vízminták esetében minden szennyezőanyag határérték alatt volt".

Vezetőkép: Orosz Örs/Facebook