"A román tankönyvek sem vitatják a Magyar Királyság történelmi szerepét" – Nyolc magyar történelem a Kárpát-medencében
Nyolc különböző verziójú magyar történelemoktatás folyik jelenleg a Kárpát medencében – ezt a megállapítást még Potápi Árpád János nemzetpolitikáért felelős államtitkár fogalmazta meg egy portálunknak adott interjúban, amely annak ellenére is tény, hogy egyesek azonnal úgy reagáltak: lám, a magyar állam már a szomszédos országok oktatásába is bele akar szólni. Bár ilyen szándékról szó sincs, az azonban kijelenthető: összehasonlítási alapunk sincs arról, mit és hogyan tanítanak magyar történelem címén a szomszédos országokban. Cikksorozatunkban elsőként a romániai magyar történelemoktatást vesszük górcső alá: hogyan látja, láttatja a magyarságot, a Magyar Királyság szerepét a Kárpát-medence történetének alakulásában a román történelemoktatás, mit sugall a magyar kisebbségről, hajlamos-e kisajátítani történelmi alakokat, előkerül-e a Nagy-Románia elmélete...?
"Fontos lenne, hogy magyar történelemből ne nyolc különféle verziót tanuljanak a gyerekek Kárpát-medence-szerte a magyar iskolákban"– ezt még idén júniusban nyilatkozta portálunknak Potápi Árpád János nemzetpolitikáért felelős államtitkár, aki azt is hozzátette:
fel kell oldani azt a tarthatatlan állapotot, hogy ha mondjuk egy felvidéki magyar fiatal találkozik egy erdélyi magyarral, akkor a történelmi ismereteik – különösen a magyarsággal kapcsolatban – köszönőviszonyban sincsenek egymással.
Az ominózus mondatokra természetesen ráharapott az ellenzéki média, még azt is felróva az államtitkárnak, hogy milyen jogon akar beleszólni a tananyagba, pláne egy másik országéba. A problémafelvetés jogosságát azonban ettől függetlenül minden józanul gondolkodó felismerheti, sőt, azt is, hogy valójában nem is igazán ismerjük a nyolc ország magyar történelemoktatása, szisztémái közötti eltéréseket, nincsenek pontos információink sem a rossz, sem a jó példákról.
Cikksorozatunkban – amelynek célja a határon túli magyar történelem oktatás országonkénti bemutatása – elsőként Ferencz-Salamon Alpár, a Romániai Magyar Pedagógusok Szövetsége szakmai alelnöke, történelem szakos tanár vázolja az erdélyi történelem és hagyományismereti oktatás formáját. Előre kell bocsátani: célunk elsősorban a megismerés, az oktatási struktúra megértése, a valóság rögzítése, nem bármiféle beleszólási szándék vagy ítélkezés. Támpontkeresés egy ideális és elfogadható kerethez, amelyben a magyarság a Kárpát-medencében ápolni képes hagyományait, gyökereit.
A problémafelvetés abból indul ugyan ki, hogy nyolc különböző magyar történelmet tanítanak a Kárpát-medence országaiban, de kezdjük az alapoktól. Hogyan tanulják a történelmet az erdélyi magyar fiatalok?
Romániában az általános iskola negyedik osztályában már tanulnak a diákok Románia történelméről kis európai kitekintéssel, amely még eléggé a ’90-es évek mentalitását tükrözi. Történelmet a diákok ugyanakkor külön tantárgyként, következetes, egymásra épülő rendszerben ötödiktől nyolcadik osztályig tanulnak. Ez elsősorban egyetemes történelmet jelent, történelmi korszakok szerint, míg nyolcadik osztályban a románok történelme tantárgyat tanulják. Mindezek mellé külön tantárgyként jön be a hatodikos, hetedikesek számára A romániai magyar nemzeti kisebbség történelme és hagyományai című tantárgy, amely technikailag magyarságtörténetet jelent, hangsúlyosabb fókusszal Erdély történetére, az erdélyi fejedelemségekre, kisebbségi kérdésre. Az 5–8.-os egyetemes történelem tankönyveket, illetve a nyolcadikosok a románok történelmét románból magyarra fordítva, magyar nyelvű tankönyvekből tanulják, ugyanakkor a romániai magyar nemzetiségek történelme és hagyományai tantárgyat erdélyi magyar történészek, történelemtanárok írták és szerkesztették.
Tekinthetjük ezt akár pozitív dolognak is, hogy a magyar gyerekek tanulhatnak erdélyi magyar történelmet, ráadásul magyarok által szerkesztett tankönyvből...
Hogy megszülethetett ez a tantárgy, az a kétezres évek elejének, ’90-es évek végének nagy kisebbségi jogi harcai eredménye. Volt egy előzetes tankönyv, amely két-három évvel ezelőttig még érvényben volt, de azóta elkészült egy teljesen újraírt változat, amely egyik kötetében lefedi a magyar őskortól egészen az Erdélyi Fejedelemség végéig tartó korszakot, míg a másikában a fejedelemség végétől, az abszolutizmus korától egészen napjainkig követik végig a tanulók a magyarság történelmének hangsúlyos eseményeit, külön fókusszal az erdélyi magyarság sorsa alakulására.
Milyen történelemszemléleti eltérések vannak, ha vannak a román és a magyar történelemtankönyvek között?
Természetesen azokban a fejezetekben, amelyek az etnogenezist taglalják részletesebben, és a honfoglalás különböző szakaszaira vonatkoznak, komoly eltérések mutatkoznak, hiszen A románok történelme tankönyv az általános román kultúra dominanciájára épül. Az eltérések ugyanakkor legalábbis a tankönyvek szintjén nem a konfliktusok forrásaként jelennek meg, hanem mint eltérő elméletek jelenítődnek meg. Ez az erdélyi magyarság történetében nem föltétlenül jelenik meg, hisz itt a magyar történetírás a Magyar Tudományos Akadémia álláspontját tükrözi. Ami Trianon kérdését illeti, azt egy semleges, pártatlanabb megközelítésben oktatják, a tananyagban igyekeznek elkerülni az egyébként még mindig kényes megítélésű korszak vitatémáit.
Előkerül a Nagy-Románia-elmélet is, amely akár Budapest alatt is szívesen meghúzná az államhatárokat?
Az általános iskolai oktatásban ez nem jelenítődik meg. A románok történelme tantárgy keretén belül sem kap nagyobb hangsúlyt az a fajta romantikus elmélet a nacionalizmus korából, amely Románia Magna határát ebben a mértékben illusztrálja. A tananyagban főként az az első világháborút záró békeszerződések nyomán létrejött Nagy-Romániát tartalmazza.
Hogyan láttatja a román történelemoktatás a kisebbségek helyét, szerepét a történelemben? Mit sugall róluk?
Az egyetemes történelem tantárgy keretén belül a kisebbségek, az erdélyi magyar kisebbség indirekt módon, csak úgymond említés szintjén jelenik meg. A románok történelme tantárgy keretén belül a romániai magyar kisebbséget nemzeti kisebbségként említik. A tananyag nem szentel túl sok időt, tananyagrészt a kisebbségeknek, de foglalkozik vele. Értelemszerűen a ’18-as egyesülést másként értelmezik, ahogyan Észak-Erdély visszacsatolását is igazságtalan történelmi döntésnek tüntetik fel.
A Kárpát-medencében a két nép történetét nyilvánvalóan több közös történelmi személyiség is meghatározta. Van olyan törekvés, amely ki próbálja sajátítani egyiküket-másikukat a románság számára?
Ahol feltételeznek román történelmi szálat, származást, ott természetesen azt fölerősítik, így a Hunyadiak esetében is, de kifejezett kisajátításról azért nem beszélnék. Fontos megjegyezni, hogy azt tapasztaljuk, van egyfajta elmozdulás, átértelmezési szándék, amely igaz, még nem intézményesült a román történetírásban, de jelen van. Egyes kritikusabb, objektívebben gondolkodó történészek, egyetemi tanárok, kutatók, kutatócsoportok például már felvetették egyes havasalföldi alapító fejedelmek esetleges kun származását. De nagyon népszerű Lucian Boia professzornak a román történetírás mítoszmentesítő kutatásáról szóló könyve is. 2012-ben helyi tananyagként jelent meg a Székelyföld és a székelység történetével foglalkozó tankönyv, amelynek akkoriban nagyon negatív visszhangja volt román részről. Az elmúlt tíz évben, miután sikerült ezt szakszerűen románra is lefordítani és Bukarestben bemutatni, megváltozott a munka fogadtatása is román oldalról. Természetesen még azért sok víz kell a Dunán, az Olton és a Maroson is lefolyjon, hogy a két történetírás megtalálja a kompromisszumokat, és egy megnyugtató helyzet tudjon kialakulni.
Hogyan látja, láttatja a Magyar Királyság szerepét a Kárpát-medence történetének alakulásában a román történelemoktatás?
A román tankönyvek sem vitatják a Magyar Királyság történelmi szerepét, ahol a két történetírás eltér, hogy mennyi volt a románság népességi aránya az erdélyi, székelyföldi területeken. Jellemző eltérések vannak az erdélyi vajdaság magvát jelentő, kisebb államalakulatoknak a honfoglalás előtti, alatti vagy közvetlen utáni megítélésében, hogy azok mennyire voltak románok, latinok vagy latinból származtatható román elődi származásúak. Ha bármilyen, a korból fennmaradt latin elnevezés érint egy vezető személyiséget, vajdát, vagy herceget, azt inkább a román származástudat fele irányítja a történetírás. Ugyanakkor hangsúlyozom, a Magyar Királyság Kárpát-medencei katonai, politikai civilizációs meghatározó szerepét nem tagadják.
A magyarság hagyományosan, mint a kereszténység védőbástyájára tekint önmagára, amely zivataros történelmét is meghatározta. Van ilyen tudat a románságban is, amely a Kárpátok mindkét felén képviselteti magát?
A magyarságban azért lényegesen erősebb ez a tudat, a románság öntudatában ez csak nyomokban, a középkorban a törökökkel folytatott harcokkal összefüggésben fordul elő. Fontos megjegyezni, hogy nem is a nagyságrend a fontos itt, hanem a kereszténység eltérő jellege, hiszen a magyarság a nyugati kereszténység szemszögéből ítéli meg ezeket a folyamatokat, míg a románság a keletiből.
Látja-e annak létjogosultságát, hogy a magyar kisebbségről, székelységről a román iskolában is tanítsanak? Már csak azért is, mert a két népet ez talán közelebb vihetné egymáshoz...
Ha bármelyik iskola szeretné bevezetni választható tantárgyként Székelyföldön a székelység történelmét, akkor azt megteheti. Egyébként vannak olyan román tannyelvű iskolák, főleg szórványvidéken, ahol vannak magyar gyerekek beiskolázva, de olyan kevesen vannak, hogy nincsenek külön osztályokba sorolva; itt fakultatív jelleggel felvehető a magyar nyelv és irodalom vagy a 6–7.-es magyarságtörténeti tantárgy. Annak lehetőségét, hogy a közeljövőben különálló tantárgyként tanuljanak román iskolákban a magyar kisebbségről, történelméről, kevés esélyét látom, de mindenképp a kapcsolódási pontok megtalálására bátorítjuk román kollégáinkat.
Végezetül, összegzésként, hogyan tudná megítélni a magyar történelemoktatás jelenlegi helyzetét Romániában?
Ha azt a folyamatot figyelem, amely a 2000-es évek elejétől indult, akkor jó irányba alakult a magyar kisebbség történelmének és hagyományainak az oktatása; egyrészt a magyar nyelv és irodalom tantárgy kapcsán, másrészt a kisebbségtörténelmi tantárgyak, a hatodik-hetedikes tantárgy kapcsán is, harmadsorban meg a magyar nyelvű, művelődési, helyesírási, irodalmi és sok egyéb versenyek finanszírozása miatt. A romániai magyar történelemoktatás szemléletben erősen kapcsolódik a magyar történelemoktatás szemléletéhez, a kényes, tisztázatlan, különböző megítélésű kérdéseket pedig pártatlanságra törekedve, különböző álláspontok ismertetésének szintjen kezeli. Fontos szemléletalakító szerepe van a Babes-Bolyai Tudományegyetem magyar történelem karának és intézetének, amely az egyetem előtti szinten oktató pedagógusok szakmai munkájának a koordinációját is biztosítja.
Fotó: MTI (a képek illusztrációk)
