Haladóék megint kiakadtak Orbánra, mert igazat mondott
A gyermekek tudatában négy-öt éves kor környékén alakul ki a képzelet és a valóság szétválasztásának képessége. Nemzetek esetében nyugodtan kijelenthetjük, hogy ezt meg kell szoroznunk egy tízessel, így szomszédaink történelemhamisítását nyugodtan tekinthetjük a fantáziavilágban való játéknak. Azonban, mint ahogy a gyerekekre is érdemes rászólni, ha túlzásba viszik a játékot, úgy a kiskorú országok számára is fontos, hogy néha nevelő célzattal szembesítsük őket a valósággal. És amint egy totyogó is durcázni kezd, ha ezzel elrontjuk a játékát, úgy akadtak ki az ukránok is azon, hogy Orbán Viktor közölte a realitásokat.
Orbán Viktor egy interjúban a "senki földjének" nevezte Ukrajnát. Ezen a szomszédaink kiakadtak, és szinte megnyitották a második frontot mérgükben hazánk felé (jó német példa a kétfrontos háború, azok találták ki, akik először használták az Azov-ezred jelképeit). És persze mérgükben sok mindent mondtak (akár egy durcás kisgyerek), megcáfolni valahogy senki nem tudta a kijelentést.
Mert nézzük csak: Ukrajna már a háború előtt is jó esetben egy negyvenmilliós ország volt, nem pedig negyvennyolc, amint állították. A keleti megyék és a Krím elszakadásával ez még kevesebb lett. Tegyük fel, hogy 2022 januárjában még éltek 35 millióan a szomszédban, ez az optimista becslés. Aztán ugye jött a háború, a sok millió menekült, százezres számokra rúgó áldozat, lepusztult infrastruktúra, és persze az a hatalmas tartozás, amiről egyelőre nem beszél senki, de megnyugodhatunk, amint vége a harcoknak a Nyugat benyújtja majd a számlát.
Az ukránoknak természetesen fájt a kijelentés, berendelték a kijevi nagykövetet és Dnyepropetrovszk (Szerhij kedvéért Dnyipro) polgármestere egy elképesztően alpári üzenetet is küldött a miniszterelnöknek. A ballib médiában megjelentek a cikkek, arról, hogy a magyar miniszterelnök milyen gonosz (bár ennek leírásához indok se kell nekik). Egy valami azonban elmaradt. Mégpedig a cáfolat.
Nem volt egyetlen haladár újságíró, politikus, sőt még ukrán hazafi sem, aki ne csak dühös frázisokat kiabált volna, hanem megpróbált volna amellett érvelni, hogy Ukrajna igenis egy működő ország, és nem menekült el belőle mindenki aki tehette, tudniillik mindenki, akit még átengedtek a határon ellentétben túszul ejtett kárpátaljai honfitársainkkal.
Ukrajna jelenleg még működik. Washington infúzión ugyan, de életben tartja. Tegyük fel, hogy a háború után esetleg még megmarad eredeti állapotában, bár ez nem túl valószínű. De foglalkozik bárki is azzal, hogy mi lesz ezzel az országgal a háború után? Hazamennek a menekültek? Ha igen hová? Ki fogja kifizetni az újjáépítést? Mi lesz a mintademokráciával, ha Zelenszkij esetleg úgy gondolja, hogy a háború után sem engedi majd az ellenzéki pártok működését? Hogy fog lábra állni épkézláb férfilakosság és teljesen elpusztított infrastruktúra nélkül? Legoptimálisabb esetben is egy hatalmas ország marad mellettünk, ahol a felfegyverzett félkatonai csoportokon kívül nem lesz hatalom, és nem lesz lakosság sem. Hányan maradnak? Húsz millióan? Vagy ha mégsem a legjobb forgatókönyv válik be, akkor a Google-térkép majd kiírja, ha Ukrajnára keresünk, hogy 404 - ország nem található?
Fotó: PS, fotó: MIniszterelnöki Sajtóiroda
