Pesti Srácok

A Magyar Orvosi Kamara esete a "sztrájktörőkkel"

A Magyar Orvosi Kamara esete a "sztrájktörőkkel"

Egy ideális világban a szakmai szervezetek nem politizálnak, nem foglalják el őket gazdasági érdekcsoportok, politikai irányzatok, szervezett bűnözők konglomerátumai, illetve az igen tisztelt tagok és vezetők teljes mellszélességgel a tagság és az ő elkötelezett lelkükben megtestesülő, kiérlelt és teljesen szakmai elvekért dolgoznak, figyelembe véve a köz érdekét. Kár, igazán kár, hogy ideális világ nem létezik.

A való világban az előbb felsoroltak és még talán a gyíkemberek is beépülnek mindenhová, ahol rengeteg pénz sejlik fel, továbbá sokan bizonyulnak befolyásolhatónak és megvesztegethetőnek azok közül, akiknek egyéb érdemei nem tagadhatók.

Szociológiai értelemben talán az egészségügy az egyetlen nemzetgazdasági ágazat, amelyet nem sikerült tokkal és vonóval és az összes kottával együtt ellopni. Még egy, az ideális világtól nagyon messze álló valóságban is előfordulhatott volna, hogy a praxisjog bevezetése, illetve a gyógyszertárak privatizálása jól sül el, de nem volt szerencsénk. Miután szerencsénkre egyben nem ment, nem szabadultak ránk profitorientált egészségbiztosítók, viszont kicsiben és nagyban, egyedül és bűnszervezetben sokan kezdtek el lopni, persze mindig szigorúan a szakmaiság álarca mögött, illetve az orvostársadalom mindenfajta változásban ellenérdekelt vezető rétegének hallgatólagos támogatásával, és persze némelyek aktív közreműködésével.

Nem tárgya ennek az írásnak ez a számtalan szomorú történet, de két apróságot engedjenek meg nekem. A kilencvenes években fegyveresen kellett védeni az OEP informatikusait, mert sokaknak volt kellemetlen az, ha valamelyikük véletlenül leprogramozott egy olyan lekérdezést, ami megmutatta, hogy éppen melyik kórházban végeznek nem létező betegeken műtéteket. A személyes kedvencem pedig az az egészségügyi közgazdász, aki mint a kórház gazdasági igazgatója, spórolásból vagy ki tudja, miért, nem volt hajlandó csak egy méretű gumikesztyűt beszerezni. És ez két apró sztori a sok ezerből, a tb-pénzből fizetett tűzön járásról és csak a laptopon létező, de finanszírozott fogorvosi praxisokról már nem is beszélve (abból szemezgetve, amit az OEP feltárt az ellenőrzései során).

PestiSracok facebook image

Na, ezek az ügyek, kicsik és nagyok, és sok lényeges más dolog igazából sohasem ütötték meg a Kamara ingerküszöbét, igaz, másét is csak ritkán. Természetesen az összes stikli köztudomású orvosberkekben, de ez még csak nem is a "kéz kezet mos" sok évezredes hagyománya, hanem a bulikból kimaradók, és persze a becsületesek beletörődésének csöndje. Ha nem lenne világos: a betegellátásért fizetett orvosok 70–80 százaléka látja el a betegek 99 százalékát, és sok, hálapénzből százmilliós vagyonnal rendelkező orvos végez magas színvonalú és nem mellesleg jelen körülmények között pótolhatatlan munkát. Ha elvisz a rendőrség hálapénz miatt egy ortopédsebészt, attól sok embernek fog fájni a csípője. Az esetek túlnyomó többségében nem egyedi jellemhibák és mohóság tartja fenn ezt a rendszert, hanem a rendszer nyomásgyakorló képessége, és különösen a különböző orvosi szakmák és kasztok egymás iránti teljes érzéketlensége, a források elosztását a betegek szükségletei fölé helyező logika. A közgazdászok egészségügyre szabadulása is megérne egy misét, a rendszer máig nem heverte ki a rá kényszerített rigid közgazdasági gondolkodás tombolását.

Az orvostársadalomnak ugyanúgy nem nagyon volt és most sincs reális elképzelése a társadalmi és szakmai változásokhoz való alkalmazkodásról, mint az ebben a tárgyban állandóan számonkért politikának. Jelenleg az egészségügy messze a legkomplexebb társadalmi alrendszer, a szakmák jelentős részénél állandó megújulási kényszerrel. Ha valakinek igen, akkor a Kamarának kellett volna ilyen képpel rendelkeznie, de csak a fennálló belső hatalmi és elosztási viszonyok fenntartásával volt hajlandó foglalkozni. A MOK előző vezetéséről annak idején az volt a vélemény, hogy nem csinál semmit, erről a mostaniról meg az, hogy politizál, jobb esetben kavar. Az orvosi béremelést sem a Kamara intézte el, hanem a Covid. Talán a Kedves Olvasónak segít felfogni a helyzet diszkrét báját, ha megérti: sok orvos haragudott a Kamarára (is), a béremelés és az azzal járó hálapénz megszüntetése miatt, mert ennek következtében a kevésbé szerencséseknek (irónia) akár a harmadára is csökkent a havi bevétele.

Az ügyeleti rendszer átalakítása régóta esedékes, a betegellátást a rendelési időn kívül is minden körülmények között működésben kell tartani. Ez a korábbi rendszerben egyszerűen már nem volt biztosítható. Az ügyeletes orvos és a vele dolgozó szakszemélyzet számára az ügyelet nem örömünnep. Megterhelő, az életritmust megtörő kötelezettség, csak éppen a jelenlegi orvoslétszám mellett másképp ez nem biztosítható. Az ügyelet a valódi orvosi munka szerves része, ugyanis az emberek a nap 24 órájában szorulnak segítségre. Értelemszerűen meg kell fizetni és nem lehet egyes orvosokra elviselhetetlen terhet rakni. Ez a feladatellátást szervezők felelőssége. De az ember a Magyar Orvosi Kamarától elvárná, hogy ezt is, meg minden mást is a betegek érdeke felől közelítsen meg, és csak utána vegye tekintetbe az éppen remekül megfizetett orvosok érdekeit.

Természetesen az orvosok jogos érdekei is nagyon fontosak, de ha jól értem a helyzetet, a MOK valamiféle sztrájkőrségnek képzeli magát és fenyegeti azokat, akik a betegellátást tartják fontosnak vagy esetleg életképesnek, és a maguk számára elfogadhatónak fogadják el az új rendszert. Mintha valami DK alapszervezet vette volna át a MOK vezetését. A "mintha" lehet, hogy nem is kell.

A MOK nem szakszervezet, hiába képzeli magát annak, és az egy nagyon más szakma, ha valaki tényleg komolyan csinálja és tényleg a tagsága érdekében. A MOK jelenlegi működése azt is megmutatja, hogy tulajdonképpen miért olyan látványosan kudarcosak nálunk a baloldali akcionizmussal megvert szakszervezetek. Például azért, mert a politikai és ideológiai akcióikkal elriasztják maguktól azokat, akik a valódi szakmai és munkahelyi problémákban várnának segítséget. Kíváncsi vagyok, hány tagjuk marad most, hogy nem lesz kötelező a tagság?

Végezetül egy utolsó történet egy-két évvel ezelőttről: az egyik vizsgálóban egy orvos éppen beteget vizsgál, amikor bejön egy másik orvos valamiért. Az első orvos megörül neki, ugyanis éppen olyan betegség gyanúja merült föl benne, aminek a második doktor a szakértője. Meg is kéri a kollégát, hogy nézzen már rá a betegre, ha már itt van. A második orvos erre valami olyasmit mond, a beteg füle hallatára, hogy nincs hozzá kedve, vagy hogy nincs ügyeletben, és kimegy. Na, a második doktor volt a MOK.

Vezető kép: MTI/H. Szabó Sándor

Ajánljuk még

Mivel szólíthatja meg a konzervatív oldal a klímahisztiző fiatalokat? – Palányi Nóra és Kroó Zita a Polbeatben (PS-videó!)

Magyar ugar 2019 december 7.
A klímaváltozás témája köré gerjesztett mozgalom egy tudományos tényeket nélkülöző liberális kampány, amelynek szinte csak a fiatalokra van hatása – vélekedett a keddi Polbeatben Palányi Nóra. Az országgyűlési szakértő szerint a hisztéria keltői, haszonélvezői egyértelműen a nemzeti szuverenitást előtérbe helyező jobboldali kormányok ellenében határozzák meg magukat és törnek politikai hatalomra. A PestiSrácok.hu interaktív műsorának egyik témája az volt, hogy a fiatalokat behálózó globális klímagépezet működésére lehet-e válasza a konzervatív értékeket hirdető Fidesznek, illetve a hazai jobboldalnak kell-e egyáltalán foglalkoznia a nemzetközi habveréssel. Dezse Balázs műsorvezető szerint a fiatalok a klímaváltozás ügyében nyilvánvalóan a kisebb ellenállás felé mennek, hiszen lényegesen könnyebb egyszerű jelszavak hívására tüntetésekre járni, mint következetesen betartani a keresztény-konzervatív értékrendet, életmódot. Kroó Zita műsorunkban úgy vélekedett, hogy a kormánynak jó esélye van a fiatalok megszólítására, hiszen a Fidesz ifjúsági szervezetének, a Fidelitasnak immár tízezer tagja van, ami komoly társadalmi bázist jelent. Az Origo újságírója szerint helytelen az a megközelítés, hogy ami konzervatív, az egyúttal unalmas is. Kolléganőnk ugyanakkor felhívta a figyelmet arra, hogy nem szabad alábecsülni a közösségi média elképesztő erejét, amelyet a baloldali politikusok – például Gyurcsány Ferenc és Karácsony Gergely – már hatékonyan használnak, és ebben a jobboldalnak is komolyabb erőket kell befektetnie. Szarvas Szilveszter a műsorban kiemelte: a közösségi média terén a felzárkózás azért is nehéz eset, mert a leginkább érintettek, a mai korai huszonévesek számára például menő, vicces dolognak számít Gyurcsánnyal szelfizni, de szinte semmilyen tapasztalatuk nincs arról, hogy mi történt 2006 őszén a budapesti utcákon, amikor ugyanez a Gyurcsány miniszterelnökként a tömegbe lövetett. Portálunk főszerkesztő-helyettese úgy vélekedett, hogy a jobboldali véleményformálóknak is tanulniuk kell ebből, és a fiatalokat a legegyszerűbb üzenetek szintjén kell megszólítani. Nézzék meg összeállításunkat a legutóbbi Polbeat műsoráról!

Jobba Gabi színésznő tragikus élete és öngyilkossága – Kik „vették el tőle a levegőt”?

Magyar ugar 2021 január 9.
Jobba Gabi hatalmas csillaga volt a Kádár-rendszernek, Aczél egyik kedvenc írója, Gyurkó László is támogatta, valamint az az Erdős Péter, akinek az egyik kedvese volt. Mégis öngyilkos lett, tragikusan fiatalon, mindössze harminchat évesen. „Nincs több erőm ezzel a lelki nyomorúsággal élni és nem akarok tovább senkinek a terhére lenni” – írta utolsó levelében, míg Gyurkó arra célzott, valakik tönkretették, elvették tőle a levegőt. Mi történhetett? Tóth Eszter Zsófia történész tragikus életének és halálának járt utána.

Péter Gábor, Popper Péter és a hallgatás daganatos fala

Vezércikk 2019 augusztus 23.
Nulla, azaz nulla darab cikk jelent meg Popper Péterről azóta, hogy a Válaszonline-ban, majd a PestiSrácokon is megjelent a szennyes múltja. A pszichológus pénzért tanította az állambiztonsági tiszteket a különböző praktikákra, és minden erejével a galerik, az üldözött fiatalok ellen dolgozott. Miért hallgat erről a média? A baloldalit még értjük, de a „másik”? „A szerelem lopakodó gyilkosa a lustaság” – mondta Popper. „A társadalom rákja a hallgatás” – írja főmunkatársunk. Vezércikk.