Mózes Szabolcs: a szlovák logika mindig is a magyarok kárára húzta meg a közigazgatási határokat
Nagyszombat megye a szlovák közigazgatás orvosi lova, egy történelmi nonszensz – érzékeltette portálunk megkeresésére Mózes Szabolcs azt a logikát, ahogy az országban történelmi távlatokban is mindig úgy húzták meg a közigazgatási határokat, hogy a magyarok kisebbségben legyenek. A felvidéki Összefogás elnöke kifejtette, hogy Nagyszombat megye történelmileg, de táji jellegében sem értelmezhető: a Csallóköztől egészen a cseh határszakaszig tart és egybeerőltet különböző vidékeket, nyelvjárásokat is, csak hogy a magyarok arányszámát le tudják szorítani Nyugat-Szlovákiában. A politikus, akit a szlovákiai Matovič-kormány legújabb, nagy botrányt keltő közigazgatási reformtervezete kapcsán kérdeztünk, arról is beszélt: a szlovák politika és közigazgatás is érzékeli, hogy a jelenlegi kerületi és járási felosztás is ezer sebből vérzik. Ezt a megyei választások alacsony részvétele is mutatja, az emberek ugyanis nem érzik magukénak a mesterségesen létrehozott megyéket és járásokat, amelyeket jószerével csak azért hozták létre, hogy a felvidéki magyarság ne tudjon jelentős népességi erőként megjelenni.
A felvidéki Napunk portálján szellőztették meg a Heger-kormány titkos tervezetét, amely ismételten átszabná a szlovák közigazgatás határait, nem utolsó sorban természetesen a magyar szempontok kárára. A téma kapcsán Mózes Szabolcsot, a felvidéki Szövetség pártszövetség alelnökét kérdeztük. Mint Mózes Szabolcs elöljáróban felidézte, a csehszlovák időkben Szlovákiában többféle felosztás is létezett, ami végül a rendszerváltozás idejére örökül maradt, az a 3+1-es rendszer volt, amely Nyugat-, Közép-, és Kelet-Szlovákiára, valamint Pozsonyra osztotta fel az ország területét. A felvidéki politikus hozzátette: ezt a felosztást 1996-ban a harmadik Mečiar-kormány változtatta meg nemcsak megyei (Szlovákiában kerületi), de járási szinten is, majdnem kétszer annyi járást hoztak ekkor létre, és a kerületek száma is nyolcra nőtt. Kiemelte: ezt az új felosztást a későbbi Dzurinda-kormány integrálta az önkormányzati rendszerbe, ekkor jött létre a választáshoz kötött megyei parlament és a megyei elöljáró intézménye is. Mózes Szabolcs hangsúlyozta:
fontos szempont, hogy a nyolc kerület létrehozásakor kimondottan az volt az egyik legfontosabb cél, hogy úgy húzzák a meg a megyei határokat, hogy minimalizálják általuk a magyarság arányát.
Pozsonytól Ágcsernyőig
Mellékesen a határok meghúzása a Mečiar-pártnak is kedvezett. Mózes Szabolcs kifejtette: Pozsonytól Ágcsernyőig van egy 500 kilométeres sáv, ahol a felvidéki magyarság található. A népesedési arány ugyanakkor úgy alakul, hogy a magyarság lélekszámának kétharmada a Pozsonytól Ipolyságig tartó területre összpontosul, míg Közép-Szlovákiában és Kelet-Szlovákiában a fennmaradó magyarság egyhatod-egyhatod arányban oszlik meg a népesség. A szlovák logika úgy működött és működik, hogy a nyugat-szlovákiai régiót vertikálisan Észak felé kitolták, hogy az északabbra lakó szlovák lakossággal ellensúlyozni lehessen a magyarság többletarányát. Közép- és Kelet-Szlovákiában, a besztercebányai, illetve a kassai kerületeket viszont hosszában elnyújtva húzták meg, mivel itt vékonyabb a magyarlakta vidékek sávja. Meghúzhatták volna hasonló méretekben, egy nagyjából 200 kilométeres sávban Pozsonytól Párkányig a nyugat-szlovákiai kerülethatárokat, ekkor azonban egy magyar többségű kerület jött volna létre, ahol 40–60 százalékban lennének a magyarok.
A felosztás mindig azt a logikát követi, hogy Ipolyságtól keletre, az ország kétharmadában lehet hosszúkás, nyugat-keleti irányú kerületeket rajzolni, Nyugaton ugyanakkor észak-déli irányúnak kell lennie a megyéknek, mert matematikailag így lehet a magyarokat megosztani
– foglalta össze Mózes Szabolcs, hozzátéve: így jött létre az a Nagyszombat megye, amely történelmileg, táji jellegében is nonszensz, a Csallóköztől egészen a cseh határszakaszig tart és egyesít különböző vidékeket, nyelvjárásokat is, csak hogy ezt a megosztást fenn lehessen tartani.
Mózes Szabolcs kitért arra, hogy a 2008-ban elfogadott katolikus egyházmegyei felosztás is pont ezt a logikát követi. Ezt, mint megjegyezte, Jozef Tomko bíboros az egyház egyik magas beosztású vezetőjeként lobbizta ki a Vatikánban, aki hagyományosan jó kapcsolatokat ápolt II. János pápával és XVI. Benedek pápával is. A Magyar Királyságtól örökölt felosztást felváltó új egyházmegyei rendszer úgy lett kialakítva, hogy minél kevesebb legyen az esély egy magyar püspökség felállítására.
Mindenkit elfelejtettek megkérdezni
A politikus szólt arról is: természetesen a szlovák politika és közigazgatás is érzékeli, hogy ezer sebből vérzik a jelenlegi kerületi és járási felosztás, mivel rendszeresen alacsony (20 százalék körüli) a megyei választásokon való részvétel. Ez tavaly nőtt csak jelentősen, miután a megyeit egy időben tartották a helyhatósági választássokkal. Ezt sokan tudják be annak, hogy ezek a régiók nem természetes régiók, a hagyományos, történelmi vármegyékhez kapcsolódó régiótudattal rendelkező választók számára idegenek, nem érzik a magukénak. Mint ugyanakkor megjegyezte, nem lehet tudni, hogy ennek hatására határozott-e úgy a Heger-kormány, hogy mintegy két évvel ezelőtt a háttérben kiadta a Belügyminisztériumnak feladatul egy új kerületi és járási rendszer kidolgozásának feladatát,
ami viszont biztos, hogy ez a kormányprogramnak része nem volt, és szakmai szervezetekkel az eltelt évek alatt erről nem egyeztettek.
Megjegyezte: a Szövetség érdeklődésére még azok a szakértői szervezetek is úgy nyilatkoztak, akiket névleg a kormány megnevezett, hogy velük nem egyeztettek a kérdésben. Az új koncepcióval kapcsolatos problémákról Mózes Szabolcs elmondta: míg Közép-Szlovákiában maradna a magyarság aránya, addig az északkelet-szlovákiai kerületben a 10 százalékról 5 százalékra csökkenne. A nyugat-szlovákiai kerületben pedig, amely úgy jönne létre, hogy Nyitra és Nagyszombat megyékhez még hozzácsapnák az északi, szlovákok lakta Trencsén megye egy részét, 20 százalék alá csökkenne a magyarság aránya. Jelenleg mind Nyitra, mind Nagyszombat megyékben 20 százaléknál magasabb a magyarság aránya.
A politikus különben hangsúlyozta: bár a tervezeten 2021-től dolgoznak, időközben a Matovič-kormány politikai mandátuma elfogyott, a kabinet decemberben meg is bukott. Ebben a helyzetben egy ügyvivői kormánynak, amely semmilyen legitimitással nem rendelkezik, nehéz lenne a szlovák parlamenttel elfogadtatnia ezt a tervezetet, ráadásul arra még a szlovák köztársasági elnöknek is rá kellene bólintania.
Lenne hová visszanyúlni
Mózes Szabolcs kitért arra is, hogy a koncepció nemcsak megyei szinten, de járási szinten is problémákat mutat. A megyei átalakítás ugyanis még úgy-ahogy mutat némi logikát, az új járási felosztás azonban nem, hiszen egyszerre vannak szinte megyényi és mikroméretű járások, teljesen kaotikus módon. Mint megjegyezte, 1996-ban Mečiar úgy rajzolta át a járások nagyságát, hogy délen szinte kivétel nélkül maradtak a viszonylag nagy járások, máshol pedig lényegesen kisebbeket hozott létre; 10–100 ezres nagyságrendű különbségek vannak járás és járás közt lakosságszámot tekintve, ami is rendkívül előnytelen és igazságtalan. Délen sokkal több kilométert kell például a járási központba beutazni, a hivatalokhoz, járásbírósághoz, egészségügyi intézményekhez, oktatási és szociális intézményekhez is nehezebb a hozzáférés. Értelemszerűen kisebb a hivatalnoki réteg is, tehát az ilyen jellegű munkalehetőség kevesebb.
A politikus elmondta, hogy az 1960-as reformok előtt a területi felosztás még tükrözte a hagyományos, arányos járási központok rendszerét, akár ezekhez is vissza lehet nyúlni. Megjegyezte, hogy az egyes városoknak, kisvárosoknak, amelyektől időközben elvették a járásközponti státuszt, mégis megmaradt központi jellegük. Ipolyságot példaként említve megjegyezte: ahol megmaradt a kórház, rendelőintézet, középiskolák, és olyan funkciók, amelyeket az emberek elvárnak egy járási központtól. Úgy vélte, a szlovák közigazgatás is megkönnyebbülne, ha az igazságtalan rendszer megszűnne, és az államigazgatási funkciók visszatérnének ezekbe a városokba, ugyanakkor ez serkentőleg hatna a fejlődésre is.
Vezetőkép: Facebook
