Békés Márton a PS-nek: a magyar társadalom többsége nem tudja a baloldali politikusokat 1956 kapcsán autentikus személynek tekinteni
Ellentmondásos, amikor kommunista tömeggyilkosok leszármazottjai próbálják Orbán Viktort és a kormányt diktatórikusnak beállítani, bár tény, hogy ők azok a személyek, akik testközelből ismerik a egyeduralmat, hiszen annak csínját-bínját az anyatejjel szívták magukba. A Terror Háza Múzeum kutatási igazgatója szerint azonban nem az a baj, hogy ilyen családi pedigrével rendelkeznek, hanem az, hogy a mai napig haszonélvezői azon tudás- és politikai monopóliumnak, amit kommunista és posztkommunista felmenőiktől örököltek. Békés Márton a PestiSrácok.hu érdeklődésére elmondta azt is, hogy a baloldal a magyar társadalom nagyobb része számára nem tud az 1956-os forradalom és szabadságharc ápolásának autentikus szereplője lenni. A tüntetéssel - amivel idén is megemlékeznek - a történész szerint a felszínen maradás a céljuk, bár egyre kevesebb az érdeklődője ezeknek a megmozdulásoknak is.
Évről évre azt láthatjuk, hogy a baloldal relativizálni próbálja az 1956-os forradalom és szabadságharc eseményeit, ezen a napon ugyanis már évek óta nem megemlékezést, hanem tüntetéseket szerveznek a "rendszer" ellen, azt demonstrálva, hogy most is diktatúrában élünk. Felvetődik a kérdés, hogy nem ellentmondásos-e mindez annak fényében, hogy azok a politikusok, akik most a kormány ellen hergelnek, tömeggyilkos kommunisták leszármazottjai.
A Terror Háza Múzeum kutatási igazgatója emlékeztetett, hogy a progresszív baloldal vezetői között van két olyan pártvezető, nevezetesen Dobrev Klára, a DK árnyékminiszterelnöke és Donáth Anna, a Momentum EP-képviselője, akiknek a felmenői között akadnak olyanok, akik a kommunista elnyomás legrémesebb időszakában szerepet játszottak. Békés Márton meg is nevezte őket, hiszen egyikőjük Apró Antal, az 1956-os szabadságharc fő leverője, a másik Donáth Ferenc, a Rákosi-idők legrettegettebb titkárságvezetője volt. Ők ketten egyébként negyed évszázadon keresztül az illegális kommunizmus időszakától egészen az '56-os szabadságharc alatt szoros szövetségben álltak – tette hozzá.
Ez a családi pedigré jelentősen megterheli a balliberális, globális progresszíveknek az emlékezetpolitikai lépését, és nem kell csodálkozni azon, hogy a magyar társadalomnak a többsége nem tudja őket, mint az 1956-os forradalom és szabadságharc emlékének ápolásában autentikus szereplőnek tekinteni.
Nem arról van szó Békés szerint, hogy ne vállaljon közéleti szerepet az, akinek ilyen családi múltja van, hanem arról, hogy Donáth Anna és Dobrev Klára is mind a mai napig haszonélvezői azon tudásmonopóliumnak és politikai monopóliumnak, amit kommunista és posztkommunista felmenőiktől örököltek. A történész hozzátette, hogy a hazai globális progresszív körök 1956 kapcsán soha nem voltak őszinték, csak aktuálpolitikai áthallások gyártására alkalmas szólamokat hallunk tőlük.
Őszinte, a múlttal szembenéző, sőt a magyar nemzeti szabadság hagyományát teljes szívvel vállaló véleményt vagy hozzáállást részükről nem hallunk, nem tapasztalunk
– jegyezte meg Békés Márton.
A tüntetéssel csak a felszínen akarnak maradni
Ahogyan a tavalyi, úgy az idei megemlékezés sem múlhat el tanártüntetés nélkül, amihez a baloldali pártok is csatlakoznak. Teszik ezt úgy, hogy a pedagógusok béremelése nagyobb léptékben történne, ha a visszatartott EU-forrásokat megkapná a magyar kormány. Erre azonban – a baloldal szorgos aknamunkájának köszönhetően – még mindig várunk. Tüntetni tehát sok értelme nincs, amire sokan rájöttek, hiszen egyre kevesebben vesznek ezeken az eseményeken részt, mégsem szűntek meg ezek a megmozdulások teljesen. Békés Márton szerint
a tüntetések célja látszani és politikailag életben maradni.
A történész rámutatott, hogy a baloldal elbukott választásai után megfigyelhető, hogy forró őszökben, tüntetésben, valami színes forradalmakra hasonlító utcai megmozdulásokban bíznak. Ezek a tüntetések azonban vagy érdeklődés hiányában buknak meg vagy pedig olyan trükkökhöz folyamodnak, mint amit tavaly október 23-án láthattunk, amikor sikerült nagy tömeget összeharácsolni annak köszönhetően, hogy egy koncertet is szerveztek a demonstráció időpontjában.
Ez egy tüntetésszervezési praktika, de sem tömegtámogatást, sem maradandó társadalmi igényt nem fejeznek ki, hiszen mindenki tudja, hogy ez nem a tanárok bérharcáról szól, amit a magyar társadalom még támogatna is, hanem ez az ország körül kialakult kényes, nemzetközi helyzetben valójában egy felforgatási taktika
Orbán a vidéki városok hírnevét növeli, amíg a baloldal Budapesten "dilizik"
Sokszor éri ugyanakkor Orbán Viktort az a vád, hogy elmenekül az ünnepek alatt vidékre és ott tart beszédet, amit azzal magyaráznak, hogy azért teszi ezt, mert Budapesten nem népszerű. Felmerül továbbá az is, hogy a kormány fél attól, hogy a különböző pártrendezvényekre ellátogatók összecsaphatnak az események után a budapesti utcákon, ezért a miniszterelnök inkább a biztos szavazóihoz megy különböző vidéki városokba, megelőzve ezt a balhét.
Békés szerint viszont nem Budapest a világ közepe, jó hagyományteremtési kezdeményezésnek tartja, hogy a miniszterelnök évről-évre máshol szólal fel. Székesfehérváron például kampányzáró beszédet tartott, tavaly Zalaegerszegre látogatott október 23-án, most pedig Veszprémben fog beszédet mondani.
A helyi közönség számára is fontos, az adott városnak az országon belüli reputációját növeli. Itt pedig Budapesten az esőben lehet az ellenzéki pártoknak dilizni
– zárta gondolatát Békés Márton.
Fotó: Videókivágás
