Van két '56?
Idén sem sikerült a baloldalnak méltóságteljesen megemlékeznie a magyar szabadságért és az idegen elnyomás ellen felkelő forradalmárokról a baloldalon. A Momentum festéket locsolt, a DK 2006-ot ünnepelte, Karácsonyék pedig az '56-os hősöket tették gúny tárgyává. Persze hogy is érezhetne sajátjának egy ilyen nemzeti ünnepet az, akinek dollárok, fontok és eurók jelentik a politikai ösztönzőt? Október 23-án egy pillanatra úgy tűnhetett, mintha az ellenzék kisajátítaná magának '56-ot is. Valójában Karácsonyék tüntetésén derült ki a lényeg: nincs két '56, a baloldal csak megváltoztatandó történelmi tényként tekint a forradalom eseményeire, amely alkalomadtán megváltoztatható. Esetleg eltörölhető.
Az 1956-os szabadságharc és forradalom nem artikulálatlan üvöltés, az elnyomottak dührohama, nem a bosszúért lihegők zihálása és nem is a szabadságvágy zabolázatlan kitörése volt. A magyar forradalom minden lélegzetet elállító hősiessége, halált megvető bátorsága mellett is józan, mértéktartó és felelősségteljes lépés volt – mondta el ünnepi beszédében Orbán Viktor Európa kulturális fővárosában, Veszprémben. Végigjárva az ellenzék október 23-i produkcióit, az embernek egészen más benyomása keletkezik a nemzeti ünnepről.
Ahogy az a miniszterelnök szavaiból is kitűnik, '56 szelleme egy önmagán jóval túlmutató eszme, amely generációkon átívelő, a magyar alkotmányosságot is képes volt meghatározni.
Egyetértünk az első szabad Országgyűlés képviselőivel, akik első határozatukban kimondták, hogy mai szabadságunk az 1956-os forradalmunkból sarjadt ki
–áll az Alaptörvény Nemzeti Hitvallás részében.
Ehhez képest a budapesti ellenzéki megmozdulásokon ennek az alkotmányosságot meghatározó eszmének csak a megcsúfolását láthatjuk: rongálás a Várban, a tüntetőket 2006 őszén szétverő, Apró unokák és vők tobzódása az '56-os emlékműnél, és ami még talán ennél is aljasabb, a forradalom hőseinek meggyalázása. Ez a politikai terméke a magyar alkotmányosságot feles többséggel megváltoztatni kívánók szövetségének.
Ennek a csapatnak az élére állna most Karácsony Gergely, aki megint pártszövetséget akar szervezni. Mer ugyanazokkal a levitézlett arcokkal, de most sikerülni fog. Pedig még az egyes pártok között sincs semmi közös. Legfeljebb a nemzeti ünnepekkel szembeni megvetés. Ez az érzés pedig kölcsönös.
Bár nem meglepő, de azért talán mégis érdemes eljátszani a gondolattal, hogy a demokraták oldalán vajon miért nem tűnnek fel '56 hősei? Miért a nemzeti- jobboldal az, ahol az értékközösség megtermett azokkal, akiknek történelmi cselekményéből– ahogy az Alaptörvény fogalmaz– alkotmányosságunk kisarjadt? Talán azért, mert október 23-án világossá vált, hogy a baloldali pártok nem a forradalmárokat, hanem az agitátorokat ünneplik, hiszen csak velük tudnak szellemi közösséget vállalni. Nincs két '56, csak történelemhamisító ávós unokák, és azok, akik szerint a magyar demokrácia a forradalomból sarjad.
Fotó: Hatlaczki Balázs/PS
