Pesti Srácok

Van két '56?

Van két '56?

Idén sem sikerült a baloldalnak méltóságteljesen megemlékeznie a magyar szabadságért és az idegen elnyomás ellen felkelő forradalmárokról a baloldalon. A Momentum festéket locsolt, a DK 2006-ot ünnepelte, Karácsonyék pedig az '56-os hősöket tették gúny tárgyává. Persze hogy is érezhetne sajátjának egy ilyen nemzeti ünnepet az, akinek dollárok, fontok és eurók jelentik a politikai ösztönzőt? Október 23-án egy pillanatra úgy tűnhetett, mintha az ellenzék kisajátítaná magának '56-ot is. Valójában Karácsonyék tüntetésén derült ki a lényeg: nincs két '56, a baloldal csak megváltoztatandó történelmi tényként tekint a forradalom eseményeire, amely alkalomadtán megváltoztatható. Esetleg eltörölhető.

Az 1956-os szabadságharc és forradalom nem artikulálatlan üvöltés, az elnyomottak dührohama, nem a bosszúért lihegők zihálása és nem is a szabadságvágy zabolázatlan kitörése volt. A magyar forradalom minden lélegzetet elállító hősiessége, halált megvető bátorsága mellett is józan, mértéktartó és felelősségteljes lépés volt – mondta el ünnepi beszédében Orbán Viktor Európa kulturális fővárosában, Veszprémben. Végigjárva az ellenzék október 23-i produkcióit, az embernek egészen más benyomása keletkezik a nemzeti ünnepről.

Ahogy az a miniszterelnök szavaiból is kitűnik, '56 szelleme egy önmagán jóval túlmutató eszme, amely generációkon átívelő, a magyar alkotmányosságot is képes volt meghatározni.

PestiSracok facebook image

–áll az Alaptörvény Nemzeti Hitvallás részében.

Ehhez képest a budapesti ellenzéki megmozdulásokon ennek az alkotmányosságot meghatározó eszmének csak a megcsúfolását láthatjuk: rongálás a Várban, a tüntetőket 2006 őszén szétverő, Apró unokák és vők tobzódása az '56-os emlékműnél, és ami még talán ennél is aljasabb, a forradalom hőseinek meggyalázása. Ez a politikai terméke a magyar alkotmányosságot feles többséggel megváltoztatni kívánók szövetségének.

Ennek a csapatnak az élére állna most Karácsony Gergely, aki megint pártszövetséget akar szervezni. Mer ugyanazokkal a levitézlett arcokkal, de most sikerülni fog. Pedig még az egyes pártok között sincs semmi közös. Legfeljebb a nemzeti ünnepekkel szembeni megvetés. Ez az érzés pedig kölcsönös.

Bár nem meglepő, de azért talán mégis érdemes eljátszani a gondolattal, hogy a demokraták oldalán vajon miért nem tűnnek fel '56 hősei? Miért a nemzeti- jobboldal az, ahol az értékközösség megtermett azokkal, akiknek történelmi cselekményéből– ahogy az Alaptörvény fogalmaz– alkotmányosságunk kisarjadt? Talán azért, mert október 23-án világossá vált, hogy a baloldali pártok nem a forradalmárokat, hanem az agitátorokat ünneplik, hiszen csak velük tudnak szellemi közösséget vállalni. Nincs két '56, csak történelemhamisító ávós unokák, és azok, akik szerint a magyar demokrácia a forradalomból sarjad.

Fotó: Hatlaczki Balázs/PS

Ajánljuk még

"Büszke vagyok rá, hogy pályafutásom során nem tettem rosszat egy kollégámnak sem" - A születésnapos Stefka István a Polbeatben

‎Polbeat 2023 június 10.
Rendhagyó Polbeatet szerveztünk Stefka István 80. születésnapjára a Revolution '56 Szabadságharcos Sörözőbe, ahol a PestiSrácok.hu-s csapat mellett Stefka régi barátja és harcostársa, Alexa Károly irodalomtörténész, író, illetve a konzervatív televíziózás nagy, a rendszerváltoztatás utáni - a Horn-Kuncze-kormány által teljesen felszámolt - korszakának két jeles alakja (egyben az ünnepelt akkori munkatársa), Mátyássy Andrea és Dézsy Zoltán is elmondta méltatását, visszaemlékezését. Megszólalt továbbá Stefka István felesége, Naszályi Kornélia és egyik lánya, Stefka Nóra, továbbá Ambrózy Áron, Szabó Gergő és Szalai Szilárd. A Huth Gergely által celebrált rendkívüli adást végül egy fergeteges köszöntés követte, a tortát és a pezsgőt Stefka István kedvenc együttesének, az AC/DC-nek a dübörgésére hozták be a kollégák.

A külkeres fia is jól keres: Geszti Péter, a kádergyerek, avagy a KISZ KB VIT-vágtájától a Nemzeti Vágtáig

A Hálózat 2020 április 12.
Milliárdokat költött a Postabank a kilencvenes években arra az agresszív, kikerülhetetlen reklámkampányra, amely mögött az Akció nevű vállalat és Geszti Péter állt. Ők is tevékeny részesei voltak annak, hogy a bank zavartalanul menetelhetett a bukás felé – állami tízmilliárdokkal kisegítve. Noha Gesztit a sajtó következetesen valamiféle self made man-ként építette fel, ez hazugság. Apja, a neves rádiós-tévés szerkesztő vitte be a tévébe, anyja pedig a Chemolimpex, majd a Taurus cégek külkereskedője volt, később fia után ő is a Danubius Rádióhoz került. Geszti tévés apja a halála előtt már a szovjet KGB és a magyar állambiztonság alá tartozó IPV vállalat főosztályvezetője volt, így elmondható, hogy mindkét felmenője hírszerző-gyanús, de legalábbis hálózati állásokban dolgozott. Geszti zenészként barátjával, Berkes Gáborral futott be, aki hozzá hasonló kádergyerek. Utóbbi Berkes Péter őrnagy-író fiaként szintén kivételezett helyzetben volt, apja eleinte propaganda-regényeket és cikkeket írt, majd ifjúsági író lett belőle, hasonlóan a katpolos Berkesi Andráshoz. Berkes Gábor is szerethette a Néphadsereget, mert első együttesét Lobogónak hívták, amelyet a katonaság lapjában mutattak be. Utána kezdett az Első emeletbe, amelynek szövegírója Geszti lett. Geszti a rendszerváltás idején lépett be az Akcióba, amelyet a KISZ-hez közeli rádiósok alapítottak, és amelynek első nagy haditette a KISZ KB által támogatott VIT-vágta levezénylése volt. Folytatjuk a Postabank történetét.

Basszgitáron a postabankos Princz, a zongoránál Presser – Amikor nem nekünk, hanem neki írták a dalt

A Hálózat 2020 április 4.
Emlékeznek arra a jelenetre, amikor Johnny Fontane megjelenik Don Corleone lányának esküvőjén, és elénekel pár dalt a Keresztapában? Persze segítséget is kért az amúgy Frank Sinatráról mintázott figura. Ha volt merszünk a Postabank néhai királyát, Princz Gábor bankvezért keresztapának nevezni az előző cikkünkben, akkor miért ne mondanánk ki, hogy az ő udvari zenésze Presser Gábor volt? Presser nem csupán slágert írt Princz Postabankjának (ez volt az egész ország által ismert Ezt egy életen át kell játszani), de Princz másik bizalmi embere, Kende Péter szerint még külön zenekaruk is volt, amellyel a Postabank bulikon játszottak. A vezér basszusgitározott, Presser pedig zongorázott. A zseniális zenész amúgy bekerült abba a postabankos tanácsba is, amelybe Mester Ákos, Forró Tamás és a már említett Kende is tartozott. Erős névsor. Ők ügyeltek az elvileg konzervatív Magyar Nemzetre a kilencvenes évek közepén... Szürreális az egész, mégis igaz. A KISZ-ből érkezett, moszkovita Princz Gábornak szüksége volt az arculatfestésre. Kultúremberként tetszelgett, és ehhez megkapta a segítséget az általa támogatott, zömmel liberális értelmiségtől. A milliárdok közben eltűntek, de a zene szólt. Folytatjuk a Postabank történetét.