Drága forraltborozás és vásározás helyett: ilyen az adventi vásár Bécsben és Budapesten
Miután Kertész Dávid kollégám rámutatott kiváló cikkében, hogy a Telex a legszebb baloldali hagyományokat követve nem volt rest Bukaresttel összehasonlítani a budapesti karácsonyi vásárt, okot adva ezzel egy öblös bezzegromániázásnak, úgy döntöttem, érdemes lehet némiképp ambiciózusabb összevetési alapot keresni. Az örök klasszikus Bécs épített örökségében inkább hasonlít a magyar fővárosra, mint Bukarest, és (sajnos) így van ez az árakkal is, de nézzük, hogy mit kap az ember, ha vigyázó tekintetét a tündöklő Románia helyett a hanyatló nyugat felé veti!
Utolérni Ausztriát, cukrászdát nyitni Bécsben a rendszer- és az azóta történt kormányváltások csúcsígérete. Igazán soha sem álltunk jól ebben a projektben, a tavalyi év száguldó euróárfolyama pedig mintha még nagyobbra nyitotta volna a szakadékot. Most azonban, hogy a valutát már relatíve stabil áron lehet váltani, a tudományos kíváncsiság jegyében érdemes meglátogatni a bécsi karácsonyi vásárt is – természetesen miután a tetszőleges hazai vásárhelyszíneket végigjártuk. A budapesti mellett egyébként kiemelten ajánlott a debreceni, a győri és persze a székesfehérvári.
Visszatérve Bécsre, az utazást érdemesebb autóval megejteni, ugyanis Burgenlandon átutazni már tanulságos élmény. A korábban mindig takaros kis falvak mára valahogy megkoptak. Nem nagyon, épp csak annyira, hogy mára nem érezni azt a korábban nyomasztó különbséget, ami a határ átlépése után mindig jellemző volt. Ahogy egyik útitársam megjegyezte Bruck an der Leitha-n, azaz Lajtabruckon áthaladva: „ez olyan, mint egy pesti külváros”. Nemcsak a házak, az autók is megváltoztak a felhajtókon. Korábban irigykedve nézhette az átutazó magyar a német autóipar különböző szegmenseinek termékeit a házak előtt és az utakon. Persze ma is ez a domináns, de a sokszor kongatott vészharang, miszerint a magyar autópiac elöregszik, nem hazai sajátosság: egyre régebbi és egyre olcsóbb kategóriájú autók róják a burgenlandi és bécsi utakat. Legalábbis érzetre. Hiába, a Covid és a szankciók egy olyan országot is megviselnek, amit nem szívat az EU.
Nincs turisztikai szezon
Legalábbis nagyon úgy tűnik, az osztrákok ugyanis az advent ellenére is szigorúan ragaszkodnak a vasárnapi boltzárhoz. Ez pedig gyakran nemcsak a boltokra, hanem a vendéglátóhelyekre is vonatkozik. A Burgringen kívül már közepesen nehéz nyitva tartó, teljes étlappal funkcionáló éttermet vagy kávézót találni. Jellegzetes költségcsökkentési módszer ugyanis, hogy a vendéglátóhelyek alacsonyabb kapacitással működnek vasárnap (...), ezzel spórolva az egyébként jelentős működési költségeken. Erre persze ott a megoldás, aki akar, egyen a Körúton belül. Köszi.
Éhesnek lenni ugyanis nem olcsó mulatság Bécsben: a karácsonyi vásárban való étkezés elkerülése végett körbejártuk a várost inkább helyieknek szóló étkezdék után kutatva, azonban a körülbelül háromezer eurós átlagkereset egész hamar árnyalódik a 24 eurós kisbisztrós rántott hús és a 19 eurós, bicikliboltos (!) pizza mellett. Innen nézve a Bazilikánál kapható töltöttkáposzta már egy egészen vágyható árfekvés.
Egyébként a vásárban sem jár senki jobban: a forralt bor 5–6 euró között mozog, ehhez azonban hozzá kell számolni az egyébként nagyon kedves (a Museumsplatzon kiscsizma formájú), de főleg drága, öt eurós bögrét – ami csak 2,5 decis, szemben a pesti 3 decis forralt borral.
Remek hír, hogy a vásárban csak "bio" ételeket (és italokat) árusítanak; kiváló üzleti fogás, hogy Bécsben – szemben a pestivel – legalább ezzel próbálják magyarázni a kirívóan magas árakat. A virsli kenyérrel 8 euróba, vagyis körülbelül 3000 forintba kerül, a lángos pedig innen indul és egészen 14,5-ig (5540 forint) tart az árazás. A legmeglepőbb azonban az 5 eurós, 1900 forintos sült alma, ahol kereken nulla darab vásárló látható.
Megkéselik-e a turistákat?
A probléma ennél azért árnyaltabb. A két fő vásárterület, a Museumsplatz és a Rathausplatz közül már csak utóbbi hozza a korábban megszokott volument, a város más részein található árusok mennyiségükben és kínálatukban is visszahúzódtak. Helyüket egy számomra Bécsben korábban teljesen ismeretlen jelenség vette át – természetesen nem közvetlenül a vásárokban –, a hajléktalanok. Kéregetőkrízisről azért túlzás lenne beszélni, azonban az biztos, hogy érzetre megszaporodott a téli időszakban is az utcákon tartózkodók száma; ez némileg rontja a szubjektív biztonságérzetet, de legyünk őszinték, ilyet idehaza is látunk.
Ami ennél sokkal érdekesebb, az a láthatóan bevándorló hátterű fiatalok magas száma az utcákon. Jellemzően 4–6 fős csapatokban szinte kizárólag fiatal férfiak, akik egészen kilógnak a karácsonyi forgatagból. Na nem megjelenésük miatt, hanem mert láthatóan a saját területüknek tekintik a belvárost, gyakran lökdösve azokat, akik nem térnek ki az útjukból.
Bécsről, vagy Ausztriáról összességében azért azt nem lehet mondani, hogy lehanyatlott volna, de az előzmények ismeretében "pályán van", miközben idehaza még az uniós csuklóztatás ellenére is a saját, alacsonyabb gazdasági bázisunkhoz képest valamiféle növekedés érzékelhető. Ha pedig a tendenciák így maradnak, nem elképzelhetetlen, hogy 10–15 év múlva jön egy osztrák politikus, aki megígéri az újbécsi honpolgároknak, hogy ha rá szavaznak, hamarosan cukrászdát nyithatnak Budapesten.
Fotó: MTI/Balogh Zoltán
