Donáth Anna feltette a kérdést, hogy egy normális ember miért politizál, aztán nem tudta rá a választ
Tisztújító kongresszust tartott a sikertelen középkorúvá lett egykori Szívtipró Gimi, a Momentum Mozgalom. A helyzet és a recept ismerős 2022-ből, egy nem túlságosan eszes férfi elnököt kellett egy nem túlságosan normális női elnökre cserélni, hátha ettől begerjednek a választók. Gelencsér Ferencet váltotta Donáth Anna, semmi különös, de legalább beszédet mondott, amiben – a régi családi baráttal szemben – kifejtette az igazság pár részletét. Önfeledt elemzés következik a teljesség igénye nélkül.
A címben is idézet költői kérdése is csak annak a fényében vicces, ha megnézzük, milyen fejeket vág a Momentum két képviselő asszonya az EP-ben a magyar-napokon, amikor külföldi kollégáik hamis vádakat olvasnak fel Magyarországról, vagy ha felidézzük férfi párttársaik nyilatkozatait, kezdve az 1848-ban ránk támadó oroszoktól egészen az atomerőműnek is nevezhető napkollektorokról. Ha valaki értelmes és épelméjű, az biztos nem a Momentum Mozgalomban kezd el politizálni, fizessen bármennyit is Párizs, Bukarest vagy Brüsszel.
Az Index tudósítása szerint a következő alapvetések ismertetésével kezdte elnöki székfoglalóját:
mi vagyunk azok, akik nem tesznek különbséget ember és ember között, mi vagyunk, akik meginghatatlanul hisznek az emberi méltóság mindenekfeletti tiszteletben tartásában. Az emberi méltóság és a szabadság egy és oszthatatlan. Mi vagyunk azok, akik ez alapján nem tudunk, nem akarunk, nem fogunk különbséget tenni emberek gondolatisága, vallási hovatartozása, nemi orientációja, bőrszíne, származása, véleménykülönbsége között. Mi leszünk azok, akik akkor is hangot adnak azoknak, akiket nem akar más meghallani, ha azt mondják mások, hogy a saját politikai utunk elé gördítünk akadályokat.
Ez nagyon szép, mondhatni felemelő, a ‘90-es évek közepén simán belefért volna egy motivációs levélbe, amivel az illető felvételét kéri a 13. kerületi SZDSZ ifjúsági szervezetébe. Egy jó politikai beszédnél sem árt, ha a közlő tisztázza, ki is ő, ha meg nem ÉN-ezik, hanem a közössége nevében teszi mindezt, az még jobb. Kik vogymunk mi, aztán honnan jöttünk és hová tartunk? De nem árt, ha néhány közhelyen túl is tudunk valamit mondani a világról és magunkról, mármint azon túl, hogy mi jó eNberek vagyunk, minden éjjel erről álmodunk, bárcsak engem is nyálon lőnének, éjszaka, a nagy nyugati emberek. Nem sikerült, maradjunk annyiban, hogy Anna és Anna barátai jó eNberek, nem úgy, mint a rossz emberek.
A Momentum szembeszáll azokkal, akik mások felett uralkodni akarnak, megvédi mások egzisztenciáját, fellép a közbecsapás ellen a köz érdekében, fellép mindenfajta korrupció ellen, „bátran és meggyőződéssel cselekszünk, végső soron bízunk a közösség erejében, bízunk abban, hogy az emberek többsége tisztességes
– folytatódik a tündérmese. A Momentum nemcsak jó eNberekből áll, de jót is cselekszenek. Inni adnak a szomjazóknak, az éhezőket saját mellyükből fakasztott vérrel táplálják. Mondjuk a szavak helyett a tettek is beszélhetnének, adott esetben Anna rácsaphatott volna Katka kollegina kezére, amikor az benyújtotta az EP-ben a határozati javaslatát, hogy a magyari diákok és a magyari kutatók ne juthassanak hozzá európai ösztöndíjakhoz, mert a magyari jelenlét az zavarná a kultúrfölénytől szenvedő nyugati egyetemi személyzetet. Még a végén kórságokat terjesztenének a köreikben. A mások felett uralkodni akaró Brüsszelben is biztos jól csengenek ezek a szavak, Ursula von der Pfizeren pedig akár a korrupciót is számon lehetne kérni, de hagyjuk is, mert Donáth Anna sem gondolta komolyan ezt a szekvenciát.
Alig több mint négy hónap múlva EP-választások lesznek, szögezzük le, ezen a választáson nem a kormány leváltásáról fogunk dönteni, de ezen a választáson dől el az is, hogy képesek leszünk-e az EP-ben korlátozni a kormány túlhatalmát. A nemzeti parlament szerepe egyre inkább formális, uniós eszközökkel lehet egyensúlyt teremteni. Ezért nem mindegy, hogy kik kapnak bizalmat Magyarország képviseletére, ezért szeretnénk folytatni azt a munkát, amit eddig is csináltunk
– mondotta, miután feltetette a pár évvel ezelőtt divatos populistázós lemezt, frissítve azzal a nagyszerű felismeréssel, hogy a populisták tulajdonképpen gyűlöletkeltő szélsőségesek. Ezt nyilván úgy kell elképzelni, hogy a nép gyűlölni akar, és a populisták ezt a népi óhajt ismerik fel. Tehát a népet le kell váltani, álljon az egész nép Fekete-Győr Andrásokból és Gelencsér Ferencekből, azok ártalmatlanok, senkiben nem lennének képesek kárt okozni. Vagy valami ilyesmi, Anna nem fejtette ki. Amit az EP-ről mondott, az viszont tényleg izgalmas: az EP-nek kell korlátozni a kormányokat, mivel a nemzeti parlamentek – szerinte – kiüresedtek. Ezt nem csupán Magyarországról, a magyar kormányról állította, hanem általános, mondhatni kontinentális elméletként fogalmazta meg. Nos.
Nos, akkor tegyünk hátra egy lépést, vagyis inkább hőköljünk hátra. A Momentum Mozgalom régi-új elnöke nem kevesebbet állít, illetve fogalmaz meg programbeszédében, mint hogy a nemzetállami szuverenitás és a nemzetállami lét keretein belül kizárólag létező demokrácia legfontosabb intézményének szerepét az EP-nek kell átvennie. Azt a maradi szokást szeretné felszámolni, hogy egy adott nép a saját uralmát általa és szabadon választott képviselőkön keresztül gyakorolja, sokkal jobb lenne, ha egy nép felett a többi nép által megválasztott képviselők uralkodnának. Hmm, ez nem az Európai Egyesült Államok receptje, hanem a 18-19. századi Brit Birodalom. Az ilyen ötletekért USA-ban kipuskáztak a bokorból a minutemanek 1775-ben. Képzeljük csak el, milyen távlatok nyílnának meg előttünk, ha a Kossuth-díj odaítéléséről és az éves költségvetésről is Brüsszelben, netalán Strasbourgban szavaznának; biztos maga lenne a Kánaán, végre valaki elvenné tőlünk a jogot, hogy a minket érintő ügyeinkről mi magunk döntsünk – a történelemben mindig erre a talapzatra épültek a legsikeresebb országok...
(...) amíg korrupt kormány van, az európai forrásoknak közvetlenül kell megtalálniuk azokat, akiknek ez a pénz jár”, valamint folytatnák a digitális átállásba fektetett munkájukat is. Donáth Anna szerint az akkumulátorgyárak jelentette veszélytől is uniós eszközökkel lehet megvédeni a magyar embereket, emellett pedig tovább védenék az európai értékeket is
– így óv minket meg Anna nemcsak a saját döntéseinktől, hanem a saját pénzeszközeinktől is. Derék hivatás ez, a rablógyilkosok néznek így a tükörbe, hiszen csak azért vették el más pénzét és életét, mert helytelenül viselkedtek, illetve minek mentek oda. Az igazi áldozatot máshol kell keresni, azért verlek, mert szeretlek. Szóval Anna nemcsak a magyar parlamentet szeretné zárójelbe tenni, hanem a magyar köz- és államigazgatás helyett is gyarmati ügyintézést látná szívesebben. A magyarik tépjenek sorsjegyet nyugodtan az okmányirodában, de a fontos dolgokat azért mégis csak jobb lenne, ha hozzáértő, idegen népek kormányzásában már bizonyított népek fiai intéznék. Akkor biztos nem fenyegetne minket az a veszély, hogy egy dél-koreai gyár minket választ Türingia alsó helyett, a saját pénzeiket se vernénk el olyan hülyeségekre, mint a saját céljaink. Egy ázsiai befektetők helyett ázsiai és afrikai bevándorlókat csábíthatnánk azokból a milliárdokból, amikből ma a magyar gazdaság erősödik. Ja, digitális átállás: talán nem kéne akadályozni a Helyreállítási és Rezilienciaépítési Eszközhöz való hozzáférésünket Brüsszelben, akkor költenénk arra is többet.
Donáth Anna beszéde végén Bibó Istvánt idézte:
Demokratának lenni mindenekelőtt annyit tesz, mint nem félni”.
Jobb lett volna, ha az elnökasszony nemcsak keres egy elhasznált idézetet, hanem az egész szövegrészt újraolvassa.
„Abban a görcsös félelmi állapotban, mely elhiszi, hogy a szabadság előrehaladása veszélyezteti a nemzet ügyét, nem lehet élni a demokrácia javaival. Demokratának lenni mindenekelőtt annyit tesz, mint nem félni: nem félni a más véleményűektől, a más nyelvűektől, a más fajúaktól, a forradalomtól, az összeesküvésektől, az ellenség ismeretlen gonosz szándékaitól, az ellenséges propagandától, a lekicsinyléstől és egyáltalán mindazoktól az imaginárius veszedelmektől, melyek azáltal válnak valódi veszedelmekké, hogy félünk tőlük. Közép- és Kelet-Európa országai azért féltek, mert nem voltak kész, érett demokráciák, s minthogy féltek, nem is tudtak azokká válni.
Mert akkor Anna beszédében nem végig imaginárius veszedelmektől, ellenséges propagandától, lekicsinylésről rettegett volna. Esetleg a nemzet ügye kitétel felett is elmélázhatott volna egy percre, mert az ugyan néha egyezik Brüsszel szándékával, de mostanában nagyon nem. Többek között neki köszönhetően.
(Forrás: Index.hu; a nyitókép az egyel korábbi elnöki beszédéből lett kivágva, ma más ruhát viselt.)
