Pesti Srácok

Isten megbocsát, az ukránok nem?

Isten megbocsát, az ukránok nem?

Ezzel a hangzatos, nagyképű és elképesztően undorító fenyegetéssel várták egyes ukránok Szijjártó Péter látogatását. A gyűlölködő, gyilkossággal fenyegető véglények természetesen a Jóisten fölé helyezték magukat (ez a minimum), de a robbantással, gyilkolással történő ijesztgetés mutatja, hogy mekkora és milyen mélységű gond van egyes ukránok szívében és lelkében. Láthatóan azt sem tudják elviselni, ha valaki nem fogadja el minden gondolatukat és saját nemzeti érdekeit tartja szem előtt az ukrán helyett, ráadásul nem hajbókol előttük. Magyarország pedig nem az az ország, aki elfelejtené, hogy elsősorban a magyarokért rendelkezik felelősséggel, legyenek akár Kárpátalján, akár bármelyik határon túli területen vagy az anyaországban. Szijjártó Péter külgazdasági és külügyminiszter természetesen nem hátrált meg, hanem elment Ungvárra, tárgyalt az ukrán féllel, az ukránok pedig mégsem nőttek nagyobbra, mint a Jóisten. Mert minden bűnt az Isten sem bocsát meg.

Furcsa dolog lehet az ukránokkal tárgyalni, akik számára ez általában azt jelenti, hogy sok dolgot követelnek (nem kérnek), és mindenen megsértődnek, ami nem úgy alakul, ahogy ők szeretnék. Tudjuk, hogy borzasztó háborúban élnek, de ennek az orosz–ukrán háborúnak a kirobbanásában az ukrán fél is sáros, valljuk be. De miért is akarnak a régi, sötét mintára gyilkolászni az ukránok? A felfokozott idegállapotot meg lehet érteni, a parttalan és gusztustalan fenyegetéseket, a halállistákat már nem. Elsősorban azért felháborító ez a fajta náci-kommunista tempó, hiszen nem mi, magyarok voltunk azok, akik páros lábbal beleszálltak volna az ukránokba. Nem mi voltunk azok, hanem pont Ukrajna, aki 2015-ben kezdte meg a kisebbségi jogok „megnyirbálását”, módosította az oktatási törvényt, a nyelvtörvényt és a kisebbségi-nemzetiségi törvényt is. Ezt követően a magyar kormány teljes mellszélességgel állt ki a kárpátaljai magyarok jogaiért, ami viszont nem tetszett a saját magukat alternatív valóságba képzelő ukránoknak. Pedig aki az Európai Unióba készül, az barbár módon nem viselkedhet. (Bár, látva a mostani uniót, ezt csak csöndben merjük leírni.)

Magyarország nem szállít fegyvert az ukránoknak, azonban sokan elfelejtik, hogy a történelem legnagyobb humanitárius segítségnyújtását hajtja végre az ország, és azt sem illene elfelejteni, hogy a háború kitörését követő ukrán exodus során a magyar emberek elképesztő energiákat mozgósítottak, hogy a menekülőknek segítsenek, elszállásolják őket, enni és inni kaphassanak, emberhez méltó körülmények között lehessenek. A válasz erre is csak a pökhendi és egyre fenyegetőbb hangnem volt: az Ukrajnába küldött segítséget örömmel elfogadták, de közben fogcsikorgatva mérgezték a két nemzet viszonyát, egyre kíméletlenebbül léptek fel a kárpátaljai magyar kisebbséggel, a magyar kormányt pedig világszerte válogatott szidalmakkal illették. Idézzük eszünkbe azokat a baráti szavakat is, amikor a nagyszájú ukrán polgármester kijelentette, hogy három nap alatt elfoglalják Magyarországot, és a többi nyalánkságot. Ezek a "jótét lelkek" a történelem legsötétebb időszakát jelenítik meg, a legsúlyosabb embertelenséget képviselik, miközben elvárják, hogy az egész világ hajbókoljon előttük. Sokan pedig beállnak ebbe a sorba.

És ott tartunk most, hogy amikor a magyar külügyminiszter megy Ukrajnába tárgyalni, mielőtt Orbán Viktor és Zelenszkij találkozna – amit az ukránok szinte térden állva követelnek –, megtörténhet az a szégyen, hogy halállal fenyegetik meg Szijjártó Pétert. Vajon mi lesz akkor, ha Orbán Viktor is találkozik az ukrán elnökkel? Atommal fenyegetnek majd, amijük nincs? Szijjártó Péter külgazdasági és külügyminiszter a látogatás után kijelentette: történtek ugyan biztató lépések a bizalmi légkör helyreállítása felé Magyarország és Ukrajna között, azonban hosszú még az út odáig, és sok munkára lesz szükség, amire hazánk készen áll. Láthatóan a harctéri kudarcok az ukrán vezetés egy részét részben kijózanította, a magas ló kisebb lett, de még nem szálltak le róla. Sajnos kijelenthető, hogy nekünk, magyaroknak folyamatos figyelemmel és fegyelemmel kell kísérnünk az ukránok minden lépését, hiszen az ilyen felhangok mellett csak a kemény fellépés riaszthatja el őket attól, hogy ne az ordas retorika kerüljön előtérbe, a kárpátaljai magyarok sorsa pedig pengeélen táncol.

PestiSracok facebook image

Menczer Tamás, a Külgazdasági és Külügyminisztérium kétoldalú kapcsolatokért felelős államtitkára az ungvári találkozót követően elmondta:

Ezek tiszta szavak, a magyar álláspont egyértelmű, mi pedig csak annyit tudunk üzenni az ukránoknak, hogy mi, magyarok mindig meg tudunk bocsátani, de azt ki kell érdemelni. A Jóisten helyett azonban nem szeretnénk állást foglalni, de láthatóan megint neki lett igaza.

Ajánljuk még

Boros Lajos, az "erkölcsi nulla", a "tégla" – Így lett a KISZ dalnokából a Hanglemezgyár cenzora

A Hálózat 2020 június 14.
Boros Lajos, a ma is népszerű "Lali király" a Danubius Rádiónál, Bochkor Gábor társaként lett igazán ismert. A hetvenes években még politikai csasztuskákat énekelt, olyan gyengén, hogy azt még az akkori sajtó is kritizálta. A KISZ egyik kedvence eredetileg mérnök volt, de olyan jól helyezkedett, hogy 1973-ban már ő is kimehetett a berlini VIT-fesztiválra. Egy másik rendszerkedvenc duó szerint Boros feljegyzéseket írt róluk, ők ezért nem mehettek a következő VIT-re, Kubába, holott Fidel Castro öccse is rajongott értük. Ők egyszerűen "téglának" nevezték Borost. Tény, hogy Boros jól helyezkedett, mert a Hanglemezgyárnál folytatta, ahol Bors Jenő és Erdős Péter befolyásos munkatársa lett. Galla Miklós szerint Boros "erkölcsi nulla" volt, és szándékosan gyereklemezként adta ki az albumukat. A ma már kevéssé ismert, de akkor nagyon népszerű Névtelen Nulla szerint nekik is Boros tartott be, legnagyobb sikereik idején nem adta ki a lemezüket, és később is C kategóriásak lettek. Boros Lajos ismeretlen története.

Jobba Gabi színésznő tragikus élete és öngyilkossága – Kik „vették el tőle a levegőt”?

Magyar ugar 2021 január 9.
Jobba Gabi hatalmas csillaga volt a Kádár-rendszernek, Aczél egyik kedvenc írója, Gyurkó László is támogatta, valamint az az Erdős Péter, akinek az egyik kedvese volt. Mégis öngyilkos lett, tragikusan fiatalon, mindössze harminchat évesen. „Nincs több erőm ezzel a lelki nyomorúsággal élni és nem akarok tovább senkinek a terhére lenni” – írta utolsó levelében, míg Gyurkó arra célzott, valakik tönkretették, elvették tőle a levegőt. Mi történhetett? Tóth Eszter Zsófia történész tragikus életének és halálának járt utána.