A veszélyek kora nem ért véget, a Tranziton beszélnünk kell az átalakuló világrendről és Magyarország szerepéről is - Interjú Hegedűs Zoltánnal!
Hetedik alkalommal rendezik meg a Tranzit Fesztivált Tihanyban. Magyarország legnagyobb közéleti találkozóján a meghatározó jobboldali, szuverenista közösség képviselteti magát, közel száz meghívott előadóval és többezer résztvevővel. A Tranzit Fesztivál mindig az érdemi viták otthona, azonban - a korábbi évek gyakorlatától eltérően - idén az ellenzéki pártok nem vállalták a részvételt. Nemet mondott a felkérésre a DK, a Momentum, a Párbeszéd-Zöldek és a Tisza Párt több politikusa is. Azonban most sem maradunk szópárbaj nélkül. "Lesz vita a magyar emlékezetpolitikáról, a szuverenitás kérdéséről, az átrendeződő politikai térről és persze Magyarország helyéről a változó világban" - minderről Hegedűs Zoltán beszélt a PestiSrácoknak. A Tranzit főszervezője a fesztivál jelentőségével kapcsolatban úgy fogalmazott: "ha jól érzékeljük a történéseket, akkor legalább akkora változások előtt állunk, mint 81 évvel ezelőtt. Van hát mit nekünk is megbeszélni!"
A rendezvénysorozat egyik alapító főszervezője, Hegedűs Zoltán történész szerint a Tranzit nem értéksemleges, a „közösség, hagyomány, szabadság” trióját tekinti vezérfonalnak. Szavai szerint a közösség képes megsokszorozni az egyéni teljesítményt, lehetőséget teremtve arra, hogy az az ország javára kamatozódjék, a részvevők pedig lelki megerősödést kaphatnak arról, hogy nincsenek egyedül gondolataikkal. A hagyományra nem ápolásra szoruló dologként tekintenek, hanem erőforrásként, a szabadság pedig azt jelenti, hogy a nemzetnek joga van dönteni a nemzetet érintő kérdésekben. Hegedűs Zoltánnal beszélgettünk.
A jelenlegi világpolitikai helyzetet tekintve miben lesz más az idei fesztivál jelentősége?
A veszélyek kora nem ért véget. A világban jelentős változások zajlanak. És ez minket, magyarokat sem hagy érintetlenül. Beszélnünk kell az átalakuló világrendről és Magyarország helyéről, szerepéről. Már négy éve tartott a második világháború, amikor 1943 augusztusának végén, itt Tihannyal átellenben, Balatonszárszón rendezték meg "Kiútkeresés ’43" címmel a magyarság sorskérdéseivel foglalkozó, legendás szárszói találkozót. Az előadók és a hozzászólók is arra az alapvető kérdésre keresték a választ: a Kelethez tartozunk-e vagy a Nyugathoz? A legnagyobb figyelmet Erdei Ferenc és Németh László vitája kapta. Erdei Ferenc a szovjet típusú szocializmus mellett érvelt. Németh László a saját út mellett tette le a voksát:
Tegyük fel, hogy van Új-Guineában egy párt, amely azt vallja, hogy Új-Guineának az angolokénak kell lenni. A másik szerint Új-Guinea csak a hollandok alatt lehet boldog. S most föláll valaki, s azt kérdezi: Nem lehetne Új-Guinea az itt lakó pápuáké? Hát ez a harmadik oldal.
Nyolcvanegy év telt el azóta. Látszólag minden megváltozott, de ha jobban a történet mélyére nézünk, a magyarság sorskérdése ma is ugyanez. Magabíró Magyarország vagy külföldről vezérelt gazdaság, politika, tudat? Ha jól érzékeljük a történéseket, akkor legalább akkora változások előtt állunk, mint 81 évvel ezelőtt. Van hát mit nekünk is megbeszélni!
Érdekes fejlemény, hogy a korábbi évektől eltérően egyetlen ellenzéki párt sem vállalta a vitát a kormányoldal képviselőivel. Ön szerint mi változott, mi lehet távolmaradásuk oka?
Ezt sajnos nem tudom, talán tőlük kellene megkérdezni. Mi nagyon sajnáljuk, mert az elmúlt években igen érdekes és izgalmas politikai viták zajlottak a Tranziton. Ugyanakkor most sem maradunk vita nélkül. Nagyon izgalmas közéleti személyiségek vállalták el, hogy ütköztetik álláspontjaikat. Így lesz vita a magyar emlékezetpolitikáról, a szuverenitás kérdéséről, az átrendeződő politikai térről és persze Magyarország helyéről a változó világban. Ha számokban kellene kifejezni, akkor úgy foglalhatnám össze, hogy 32 előadás, beszélgetés, vita; majdnem száz előadó és több ezer résztvevő.
A Tranziton évről-évre hosszabb és szélesebb az a sétány, ahol az állami intézmények mellett civil szervezetek, vagy éppen a honvédség, az Operaház, a különböző sajtóorgánumok, agytrösztök sátraival találkozhatunk. A már eddig is igen színes kiállítói paletta bővülésére idén is számíthatunk majd?
Nagy öröm számunkra, hogy az EXPO-részen kitelepülők száma folyamatosan növekszik, idén már 40 szervezet képviselteti magát. A már jól ismert és régebb óta résztvevő közösségek mellett - mint például a Pesti Srácok, akik idén külön színpaddal is jelentkeznek -, kiállítóként itt lesz a Magyar Honvédség, a Magyar Állami Operaház, a Nemzeti Örökség Intézet, a Nemzeti Tehetség Program, a Nemzeti Emlékezet Bizottsága, csakúgy, ahogyan a Megafon és az MCC is. Nem hiányozhatnak a think tankek: a Szent István Intézet, a Századvég, az Alapjogokért központ és a Nézőpont Intézet sem. Az EXPO-területen új résztvevőként köszönthetjük a Magyar Tartalékosok Szövetségét, a Védelmi Innovációs Kutatóintézetet, a Nemzeti Innovációs Ügynökséget, a Határtalanul a Magyar Fiatalokért Egyesületet, a Diákhitel Központ Zrt-t és az Állatvédelemért felelős kormánybiztosi titkárságot is.
Az elmúlt évek tapasztalata alapján, mit gondol, miként értékelik a Tranzitot a résztvevők?
Minden vitát élő, egyenes adásban közvetítünk. Minden előadásunk felkerül a netre, tehát azok is figyelemmel tudják követni a közéleti csemegének ígérkező beszélgetéseket, akik személyesen nem tudnak jelen lenni a fesztiválon. Az eddigi visszajelzések alapján pedig kijelenthető: erre nagy igény van. A legérdekesebb vitákat több százezren nézték meg az online felületeinken. Persze a közösségi médián keresztül kapunk hideget és meleget is, hiszen mindenki a saját vérmérséklete és értékrendje alapján ítéli meg az elhangzottakat. Szerintem ezzel alapvetően nincs probléma, hiszen nem azért csináljuk, hogy mindenkitől „buksisimit” kapjunk, hanem azért, mert azt gondoljuk: a viták visznek bennünket előre. Meggyőződésem ugyanis, hogy az alapvető sorskérdéseinkben vágyott nemzeti minimum csakis vitákon keresztül kristályosodhat ki.
Kiemelt médiapartnerként a Pesti Srácok folyamatosan tudósít majd a legizgalmasabb programokról!
