Harc a normákért – Mit jelent hatvannyolc hagyatéka a mai identitáspolitika fényében?
Mi hatvannyolc forradalmának bélyege a mai identitáspolitika tekintetében? Hogyan lett a szexuális szabadságért vívott harcból a szabadosság rákényszerítése a kultúrpolitikára és hogyan védhetjük meg a hagyományos normákat? Ezeket a kérdéseket járták körbe az Identitás mint politikai fegyver elnevezésű előadássorozat hétfő délutáni pódiumbeszélgetésén.
Gulyás István vezetésével került sor a XXI: Század Intézet és a Terror Háza Múzeum előadássorozatának hétfő délutáni pódiumbeszélgetésére, amelyen Baczoni Dorottya, Fekete Rajmund, Megadja Gábor és Csepregi Gábor vitatta meg, hogyan fordult visszájára a '68-as forradalom, és mi a szexuális forradalom haszna, és hátránya.
A hippi-mozgalom és a '68-as események a beszélgetőtársak szerint a világon más és más formában ütköztek ki. Míg franciaországban már akkor is a szabadosság volt a jellemző a megmozdulásokra, addig az Egyesült Államokban ez eleinte nem volt ennyire egyértelmű. Nagyobb szerepet kapott a testiség, azonban nem a nemi orientációk határozták meg annak az irányát, ahogyan hazánkban sem.
Megadja Gábor szerint annak, hogy Magyarországon "visszafogottabban" zajlott ez le, nem csupán az az oka, hogy a diktatúra nem adott erre lehetőséget, hanem az is, hogy a magyarokra soha nem volt jellemző a "viktorianizmus", vagyis a prüdéria. Míg Hollandiában példának okáért a huszadik században is halálbüntetés járt a homoszexualitásért, addig nálunk ez soha szóba sem került.
A beszélgetők abban is egyetértettek, hogy a szexuális forradalom, mint a legtöbb szocialista megmozdulás, hibája az volt, hogy nem állt meg. Miután feladatát ellátta, és lezáródhatott volna, addig az ideológiáját megszabó gondolkodók újabb és újabb célokat tűztek ki. Ennek lett a folyománya, hogy miután már minden szexuális kisebbség "felszabadításra" került, újakat kezdtek ki találni:
"Ma már mindenki lehet helikopter"
Ennek eredménye pedig napjainkra az lett, hogy a szexualitás közüggyé vált, ideológiai fegyverré, hivatkozási alappá a vitákban, és a többségi társadalom lett a bírálatok tárgya.
Fotó: XXI. Század Intézet
