Huth Gergely a Magyar Nemzetben – Mi kell a politikai harchoz?
Vagy inkább ki kell? – tehetnénk hozzá a címhez, hiszen cikkem ezúttal vagy inkább ismét erről szól– írja Huth Gergely a Magyar Nemzetben megjelent cikkében. A PestiSrácok.hu főszerkesztője szerint Orbán Viktor a kötcsei pikniken (a zárt körben elmondott beszéd később nyilvánosságra hozott vagy kormányzati potentátok révén kitárgyalt részei szerint) új irányt jelölt ki a nemzeti tábornak. Harcos, küzdelmes irányt, mely az ellenfél reális értékelésén, a nyílt megmérkőzésen, a bátor és kemény vitán alapul.
Az már a miniszterelnök tusványosi, illetve a múlt heti hagyományos európai politikai évadnyitón, azaz az olaszországi cernobbiói fórumon kifejtett gondolataiból kitűnt: kiegyezésről, visszatáncolásról szó sincs. Nagy mérkőzésre, döntő csatára készülünk Brüsszelben és itthon egyaránt. „Aki nem véres, az nem harcolt” – fogalmazta meg megsemmisítő kritikáját Orbán Viktor azoknak, akik kényelmes fotelből akarják kivárni a 2026-os ütközet végkifejletét.
Semmi nem mehet tehát úgy, ahogy eddig folyt: visszahúzódóan, langyosan és enerváltan. Fel kell venni a kesztyűt, hiszen ketrecharc és pofozkodás következik. Nem adhatjuk fel a reményt, nyílt terepen, a választópolgárok széles rétege előtt ismét győzelemre kell vinni a patrióta, szuverenista, nemzeti politikát.
A nyílt színen, jobb, hitelesebb, meggyőzőbb érvekkel és tettekkel kell bizonyítani, hogy az az erő, ami oly sokszor egyesítette a nemzeti oldalt a régi és új kérőkkel, posztbolsevikokkal, nyeszlett ágensekkel, nyakunkra küldött, zavaros elméjű felforgatókkal, globalista intrikákkal és nagyhatalmi zsarolással szemben, az bizony még ma is velünk van és győzni képes.
Nagyon helyes, hogy Orbán Viktor e téren kérlelhetetlennek bizonyul csapatával, harcostársaival szemben, s – némiképp hazabeszélve – még inkább imponáló, hogy egyre többen látják be mifelénk: a nemzeti médiának is változnia kell. Végre nyíltan beszélhetünk arról, hogy színes, sokoldalú, a közönség figyelméért versengő, a vitát vállaló, a valóság árnyasabb oldalát nem elfedő, hanem inkább kitaglaló és utat mutató sajtót kell működtetni, ahogyan azt már számos alkalommal, például A nemzeti sajtó küldetése című írásomban is szorgalmaztam e hasábokon.
Lassan sikerül megértenünk, hogy bár a választók többsége másfél évtizeden át minduntalanul nevetve rázta le magáról a hamis kérőket, most mégis miként hasíthatott ekkorát egy szőnyeg alól kitüremkedő púp, egy akaratos kibic?
Nekünk tehát feladatunk van! Nyílt és bátor kiállással, vitával és érvekkel ebből a maszlagból vissza kell hódítani, terelni a nemzeti blokkba az arra fogékonyakat. Ezzel párhuzamosan politikai és emberi gesztusokkal, közösségépítéssel és őszinteséggel vissza kell adni a tradicionális nemzeti kemény mag hitét, és meg kell erősíteni hűségét és odaadását.
Velős kérdés, hogy a népi oldalon belül miként mozgatható meg és sarkallható tettekre, harcra a népi értelmiség.
A kívánatos politikai és gazdasági intézkedések mellett fontos volna, hogy Kötcse szellemi-lelki üzenetét szertevigyük az országban. Ahol kell anyagi, ahol kell, lelki támogatást kaphassanak a némiképp elárvult közösségeink. A honvédelemre, szabadságharcra vállalkozók számára pedig nyíljanak meg közösségünk kapui! Azaz itt az ideje, hogy a zászlót újra a magasba emeljük.
A teljes írás ITT olvasható.
Fotó: Hatlaczki Balázs/PS
