Pesti Srácok

Magyar megmondta, hogy fogy a magyar, csak nem mondott igazat

Magyar megmondta, hogy fogy a magyar, csak nem mondott igazat

Magyar Péter ismét megfejtette a közösségi oldalán, hogy minden rossz, és a családtámogatási rendszer (amit nem mellesleg ő is kihasznált) rettenetes, és mindjárt elfogyunk. Azonban valamit nagyon félrenézett a Tisza Párt elnöke, ugyanis aki azt állítja, hogy a családok kevesebb gyermeket vállalnak most, mint 10, vagy 15 éve, az vagy nem tájékozódott megfelelően, vagy szeret a demagógia eszközével élni– esetleg mindkettő. Ugyanis a tények nem őt igazolják, de ez a jelek szerint senkit nem érdekel a szektájából.

Ahhoz képest, hogy az ellenzék megújítását ígérte, Magyar Péter egész jól betanulta az "óbaloldal" tíz éves mantráit. Most például ismét bejelentette a közösségi oldalán, hogy elindul Brüsszelbe hazaárulni, ahol most éppen arról kíván panaszkodni, hogy mennyire pocsék a családtámogatási rendszer, mennyire kevés gyerek születik, és egyáltalán lassan már nem is születik gyerek Orbán miatt.

Ezt kiegészítette még azzal is, hogy minden fiatal el akarja hagyni az országot, és kicsi a családi pótlék. Tipikus ballib hergelés, amit már évek óta nem hallgatunk. Arra csap le, ami látványos: sokkal könnyebben feltűnik egy alacsony családipótlék, mint az adókedvezmények. Például az, hogy egy négy (vagy több) gyermeket nevelő anyának nem kell SZJA-t fizetnie. Mármint soha többé nem kell. Ezt szeretik elhallgatni.

Annak kapcsán, hogy az ilyesféle pánikkeltés hogyan befolyásolja a demográfiai változásokat, első sorban érdemes felidézni Szalai Piroska januári elemzését (ITT), melyben kifejti, hogy a gazdasággal kapcsolatos alaptalan rémhírek valóban rossz hatással vannak a gyermekvállalási kedvre (esetenként rosszabbal, mint ha valóban olyan kritikus lenne a gazdasági helyzet, mint ahogy terjesztik). Ezért van hatalmas felelőssége a kérdésben a felforgatóknak.

PestiSracok facebook image

Azért még nem kell temetkezni

A fentiek mellett azonban érdemes megnézni a valós számokat. A Demokrata számára februárban elkészített elemzésben szintén Szalai Piroska "demográfiai hullámvasútról" beszél, felhívva a figyelmet arra, hogy évekig úgy tűnt, gyümölcsözőek lesznek azok az erőfeszítések, amelyek azt a célt szolgálták, hogy az új nemzedékekben feltámadjon a házasodási kedv, és végre annyi gyermek jöjjön a világra, amennyire a fiatalok a húszas éveik elején vágytak.

Az első évek adatai imponálóak voltak. Az otthonteremtési támogatásoknak köszönhetően jelentősen megnövekedett az esküvők száma, ütemesen felfelé kúszott a termékenységi ráta, meghaladva az 1,5-ös értéket, vagyis kikerültünk az úgynevezett kihalási tartományból, amely prognosztizálható volt a tízes évek elején mért 1,2-es ráta alapján. A Covid-járvány, az orosz–ukrán háború és az uniós szankciós politika hatására bekövetkező energiaválság hatására azonban megtorpant a javulás. Sőt, a szülőképes életkorban lévő nők számának apadása miatt az esély is csökkenni látszik a születésszám emelkedésére.

Azt ugyanis viszonylag egyszerű belátni, hogy jóval kevesebb szülőképes korú nő (mintegy 1,5 millió 2010-ben a 2024-es 1,2 millióhoz képest) vélhetően alacsonyabb születésszámot eredményez. Azonban ha megnézzük, hogy mennyivel csökkent például 2010-hez képest az élveszületések száma, kiderül, hogy míg a nők száma ötödével csökkent, a születések száma csupán 7 százalékkal esett vissza. Mindez két dolgot jelent: egyfelől azt, hogy egy nő átlagosan most több gyermeket szül, mint tette azt 2010-ben, illetve azt, hogy a rendszerváltás után leszálló ágra kerülő, a 2000-es évek baloldali kormányzása alatt pedig beszakadó teljes termékenységi arányszám olyan demográfiai helyzetet teremtett, ahol jóval kevesebb felnőtt maradt a "családalapítási piacon". És bár a jelenlegi, 1,51-es arányszám még mindig kevés a népességfogyás megállításához, valójában a 2022-es éven kívül 1995 óta nem volt ilyen magas ez a mutató. Ha pedig a két évszám közti különbséget kiszámoljuk kiderül, éppen egy felnőtt generáció "maradt ki" a magyar demográfiai folyamból.

Így tehát a kétségtelenül alacsony összegű családi pótlék sem lehetett az akadálya a magasabb születésszámoknak, hiszen valójában azok magasabbak, mint a segélyezésközpontú családtámogatások idején voltak. Az adatok alapján amikor segély alapú volt a támogatás (tehát 2010 előtt), akkor valóban alacsony volt a termékenységi ráta, míg most munkaalapúak a támogatások, amely azt jelenti, hogy a szülőnek biztos egzisztenciát kell teremteniük a gyermekneveléshez, ami hosszútávon a gyermek fejlődése és a család eltartóképessége miatt is előnyös lehet– ezt bizonyítja a segélyezési politika átalakítása ellenére növekvő termékenységi ráta.

Ne felejtsük el továbbá, hogy az egyetemi hallgatók által igénybe vehető diplomásgyed bevezetése is azt a célt szolgálta, hogy előbbre hozza a fiatalok életében az első gyermek vállalását, ami megnyitotta volna az utat a második, harmadik megszületése előtt is. E lehetőséggel azonban egyelőre viszonylag kevesen éltek. A nagyszülői gyedet szintén kevesen veszik igénybe, noha ez a nemzedékek közötti együttműködést szolgálná. És ha már felsőoktatás, érdemes megjegyezni, hogy Magyar úgy kritizálja a családtámogatásokat, hogy annak egyik eleme éppen a Diákhitelhez kapcsolódik. Nevezetesen ha 2018 után született egy anya harmadik gyermeke, a teljes tartózást elengedi a Központ. Persze ez már jóval Magyar kinevezése előtt is így volt, mindenesetre érdekes kritika egy olyan rendszerrel szemben, amit csúcsvezetőként üzemeltetett.

Mindent összevetve a mutatók jelenleg valóban visszaesést mutatnak, de szó sincs arról, hogy az elmúlt évek legrosszabb számai jellemeznék a demográfiai rátát, mindössze éppen a "hullámvasút" leszálló ágában vagyunk, amit általában fellendülés követ. A családtámogatási rendszer pedig nem mondott csődöt, éppen ellenkezőleg, a termékenységi ráta növekedését eredményezte.

Forrás: Mandiner, Demokrata; Fotó: MTI/EPA/Szerhij Dolzsenko

Ajánljuk még

Állítólagos zaklató üzenetek miatt kilencedik hónapja tartják letartóztatásban Szöőr Annát, a Civil Jogász Bizottság volt tagját

Magyar ugar 2020 október 30.
Kafkai abszurdba fordult a patrióta jogász-pszichológus ügye. Szöőr Anna családi vitái fajultak el annyira, hogy jelenleg zaklatás vádjával áll bíróság előtt, nem először. A vád szerint jelenlegi férjét, korábbi házastársát, vele közös gyermekeinek keresztanyját és a család ügyvédjét árasztotta el kéretlen elektronikus levelekkel, üzenetekkel. Bár a védők és egyes szakértői megállapítások szerint még azt sem bizonyítható, hogy egyáltalán Szöőr Anna írta a sérelmezett üzeneteket, mégis tizenkét hónapra fogházba záratná az ügyészség. Bűnismétlés veszélyére való hivatkozással a Budai Központi Kerületi Bíróság idén február 18-án rendelte el a letartóztatását. Kilencedik hónapja tartják fogva, nyolcszemélyes cellában, köztörvényes, köztük életellenes bűncselekmények miatt letartóztatottakkal összezárva (ami persze nem meglepő, letartóztatás esetén bárki bárkivel egy cellába kerülhet - a szerk.). A tárgyalásokra szoros kéz- és lábbilincsben viszik, nem telefonálhat, nem fogadhat látogatókat, és védőinek a szabadlábra helyezését, illetve a kényszerintézkedés enyhítésére benyújtott indítványait rendszeresen lesöprik. "Az új büntetőeljárási törvény szigorúan szabályozza a letartóztatás, mint legszigorúbb kényszerintézkedés alkalmazását. Ezt a kényszerintézkedést csak a legvégső, különösen indokolt esetben rendelhetik el. Ami történik, előrehozott büntetésnek és beismerés, kikényszerítés meg nem engedett eszközének tűnik, olyan jogi nonszensz, amelyet az ügyet ismerő védők széles körének megdöbbenése és értetlensége kíséri" – mondta a PestiSrácok.hu-nak Gaudi-Nagy Tamás, a Nemzeti Jogvédő Szolgálat vezetője, aki Szöőr Anna egyik védője is egyben, Molnár László Zsolt ügyvéd mellett. A jogász-pszichológus érdekében a Nemzeti Jogvédő Szolgálaton kívül a Lovas István Társaság és a Nemzetegyesítő Mozgalom is kiállt a napokban.

Csurka István igazsága – és tévedése

Vezércikk 2020 május 26.
„A Pistának sok mindenben igaza van” – mondta egyszer Antall József, amire sem hívei, sem bírálói nem szívesen emlékeznek ma már. Csurka határozottabb fellépést szeretett volna nemcsak a baloldallal, de általában azokkal szemben, akiket ma politikai establishmentnek, globalista hatalmi elitnek nevezünk. Antall hívei, egykori közvetlen munkatársai közül sokan nem szívesen látják be, hogy maga a miniszterelnök nagyon is tisztában volt azon erők gonosz és veszélyes mivoltával, akikkel szemben ők ma jobb esetben naivan, a fejüket homokba dugóan megengedőek, rosszabb esetben kifejezetten a kegyeikre, vállveregetéseikre hajaznak. Gyűlölői pedig abban a hamis önigazolásban hergelik magukat és egymást, hogy ő is a „háttérhatalom” embere volt. (Valójában épp az ellenkezője: az ő személye akadályozta meg, hogy Magyarországon ellenállás nélkül mentsék át minden hatalmukat a posztkommunisták, váltsanak át komcsiból liberális bőrbe a „gyíkemberek”.)