Anyagilag és érzelmileg is az év legmegterhelőbb időszaka a karácsony
Ahogyan az egész világ, úgy a fogyasztási szokásaink is folyamatosan változnak. Amíg harminc-negyven évvel ezelőtt a karácsonyi ajándékozás egy jó könyvet vagy egy új, meleg sálat jelentett, ma már méregdrága elektronikai kütyüket, örök fiatalságot ígérő kemikáliákat, státuszszimbólumot jelentő ruhaneműket veszünk egymásnak. Ha pedig nem lenne elég az ajándékbeszerzési stressz, párosul hozzá a menüsor elkészítése, ami már nem mindenhol a húslevest, halászlevet és sülteket jelent majonézes krumplival és lilakáposztával, hanem új, trendibb ételekkel is elő kell rukkolni. A bejgli sem árválkodhat egyedül a karácsonyi díszben pompázó tányéron, legalább a zserbó, hókifli, almás pite kell, hogy ránk kacsintson az opciók közül. De mi késztet minket arra, hogy mindet is meg akarjunk vásárolni, miért feszülünk be ennyire az év utolsó ünnepén és mit lehetne tenni az ellen, hogy ne kapkodással, sorbanállással és anyázással teljen a korábban csak szeretet ünnepeként emlegetett karácsony?
Bár a gazdaságon érzékelhető, hogy a magyarok óvatosabban költik a pénzüket a háború kitörése óta, a karácsony mégis kivétel ezalól. Ilyenkor ugyanis elszalad legtöbbünkkel a ló, amit a felmérések is igazolnak. A Cofidis Hitel Monitor felmérése szerint átlagosan 102 ezer forintot terveznek költeni a magyarok a karácsonyi előkészületekre. Ez sem kevés összeg, de véleményem szerint ennél még több pénz folyik ki a zsebünkből ilyenkor.
A plázák ugyanis a drogériáktól a ruhaboltokon át az elektromos kütyüket árusító üzletekig teli vannak vásárlókkal. Nagyon népszerű ajándékok ugyanis a különböző kenceficék, márkás pulóverek, karácsonyi ingek, új telefonok vagy táblagépek. S bár sorok állnak mindenhol, mégis azt hallani úton-útfélen, hogy mindenki utálja a tömeget, a sorbanállást, a tülekedést az utolsó darabokért, mégis a legtöbben meghozzuk ezt az áldozatot, mert a helyzet ezt kívánja, nem maradhatunk szégyenben szenteste.
Egy kattintás, és már üres is a tárcánk
Pár évvel ezelőtt az online vásárlás még gyerekcipőben járt, sokan féltek a visszaélésektől vagy nem azt kapták, amit az adott online shop kínált. Mostanra viszont virágkorát éli az internetes rendelés olyannyira, hogy a futárcégek sem bírják az iramot. A már említett felmérés szerint a magyarok 57 százaléka tervezi a karácsonyi ajándékokat online beszerezni. Ezeket pedig időben ki is kellene szállítani, amit már nehezen viselnek a futárcégek. De miért nem félünk már az online vásárlástól?
A Netflix lerántja a leplet legújabb dokumentumfilmjében, a Vedd meg, mostban arról, hogyan manipulálják a vásárlókat az óriáscégek. A filmben többek között az Amazon.com korábbi munkatársa mesél arról, hogy kezdetben ők sem hitték, hogy menni fog az online vásárlás, de olyannyira az igényekre optimalizálták az oldalukat, hogy özönlöttek a vevők. Hiszen rájöttek ők is arra, hogy mennyivel egyszerűbb az ágyból, lefekvés előtt rákeresni egy termékre, majd a kosárba tenni és leadni a rendelést, amit aztán a futár házhoz visz. Nem kell sorban állni, kerülgetni egymást, félni attól, hogy az orrunk elől viszik el az utolsó darabot. A könnyítés hatásaként viszont rendszerint túlvásároljuk magunkat, de mentségünkre legyen, hogy manipulálva is vagyunk például azzal, hogy bizonyos ár felett a kiszállítás ingyenes vagy kedvezményt kapunk. Ez esetben olyat is a kosárba teszünk, ami nem kell igazán. Így gyűlnek, gyűlnek a cuccaink, amik később szemétté alakulnak át, majd megint valami újat veszünk, mert megjavíttatni nem érdemes. Ezáltal nyilván egyre több szemetet is termelünk, amibe később belefulladunk. A filmben szereplő hölgy egyébként azt javasolja, hogyha online vásárolunk akkor rakjuk a kosárba, amit kinéztünk, de még ne adjuk le a rendelést, hanem egy hónap múlva nézzünk újra rá és ha még mindig szükségünk van a termékre, akkor vegyünk meg. Némi önuralomra lesz ehhez szükség, de érdemes kipróbálni.
Minden kell, amit látunk, a karácsony csak egy indok
A kereskedelem feladata, hogy megkívántassa velünk a termékeket, de tulajdonképpen mi magunk leszünk egyszerre keserűek és boldogok attól, hogy vásárolunk. Az influenszerek, reklámok számos terméket mutatnak be, amid ha nincs, ciki vagy. Ezért néz ki ma mindenki ugyan úgy, hordja ugyan azt a frizurát, ruhát, piercinget. Bár mindenki egyedi akar lenni, ez a divat hajkurászása miatt nagyon nem jön össze. Bizonyos termékek beszerzése után viszont többnek érezhetjük magunkat, hiszen nekünk is van végre, csatlakoztunk a táborhoz. Ugyanakkor már megint költöttünk, ami feszültséget genergálhat, de a vásárlás pillanatában endorfinnal áraszt el bennünket. A karácsony pedig egy indok arra, hogy megkapjuk az endorfin adagunkat. Félelmetes, de vannak, akik annyira várják már a költekezés pillanatát, hogy a karácsonyfát is felállítják novemberben. Régen nevettünk azon, hogy október tájt a plázák már az ünnepi hangulatban pompáztak, de tulajdonképpen ezt a trendet a vásárlók is beépítették az életükbe. A költekezés indokát szimbólumként állítjuk és díszítjük fel idejekorán.
Egy este, ami mindent visz
December 24-e abszolút a stressz napja a legtöbb családban. A tapasztalt háziasszonyok persze a süteményeket már előre elkészítik, de csak a bejgli nem elég már. Raffaaelogolyók, mézeskalácsgolyók, paleó pohárkrémek és karamellás sajttorták sem hiányozhatnak az ünnepi asztalról. Jó esetben van segítség a konyhában, de a hangulat a TV2 Séfek séfjéhez hasonlítható, ahol időre kell készen lenni mindennel, a zsűri szigorú és csak úgy röpködnek a csúnya szavak és kezdődik az idegösszeomlás. Ám ha kicsit elengednénk a tökéletességre való törekvést még jól is érezhetnénk magunkat. Bevonhatnánk a családot a sütés-főzésbe miközben a fülünkbe duruzsul George Michael Last Christmas című dala. Ha pedig nem leszünk készen a tervezett időpontra akkor sincs semmi. Ez nem egy színdarab, amit ha nem kezdünk el időben a közönség hőbörög és visszakéri a jegy árát.
Az ajándékokat tekintve pedig én személy szerint feleslegesnek érzem, hogy apróságokon kívül mindent most akarjunk megadni a szeretteinknek. Édesapám mindig azt mondja: "az a jó ajándék, amire semmi szükségem". Kezdetben nem értettem ezzel egyet, de már én is úgy érzem, hogy egy könyv, amit magamnak sosem vettem volna meg többet elárul az ajándékozóról, mintha a vágyott ruhaneműt kapom, amit egyébként is szeretnék magamnak megvenni, felpróbálni stb. Egy nem kért, csak kapott ajándék ugyanis többet elárul arról, hogy milyennek látnak engem a körülöttem lévők, mint az, ha a szájukba rágom, hogy mire van szükségem. Amire szükségem van úgyis megveszem előbb vagy utóbb. Amire pedig azt hiszem, hogy nincs szükségem lehet, hogy kiderül, hogy mégis csak van.
Összességében tehát ne feszüljünk rá ennyire az ünnepekre, legyen ez karácsony, húsvét vagy egy születésnap. Készüljünk, örüljünk az együtt töltött időnek, vonjuk be a családot, barátokat az előkészületekbe és engedjük el a pénzt, az időt és a megfelelési kényszerünket. Nem attól lesz ugyanis szép az ünnep, hogy versenylóként hajszoljuk magunkat a célba, bedőlünk a marketingpszichológiának és égő gyomorral valamint egy kisebb idegösszeomlással térünk nyugovóra. Közhelynek tűnhet, de az idő múlásával úgysem arra emlékszünk vissza, hogy mit kaptam vagy ettem 2024 karácsonyán, hanem arra, hogy kikkel és milyen hangulatban telt abban az évben ez a csodálatos ünnep.
Fotó: Stockphoto
