Ferencünk most a porosz Clausewitz "segítségével" próbálja Ukrajna EU-s tagságát megindokolni
Feri, a komcsi nómenklatúrából ránk maradt veterán újra megajándékozott minket a birtokában lévő "tudással", amellyel nemcsak külpolitikai, hanem geopolitikai vénáját is megcsillogtatta. A "mester" - a tőle megszokott módon - nem vitte túlzásba az okfejtést, hogy minél hamarabb eljuthasson ahhoz a következtetéshez, hogy a Demokratikus Koalíció népszavazásának támogatása miért is fontos.
Peremhelyzet - így indítja Feri a geopolitikai szösszenetét, amellyel megpróbálja elvezetni a tudatlan vagy bizonytalan olvasót az értelem mezejére, jobban mondva arra, hogy miért érdemes valójában Ukrajna Európai Uniós csatlakozását támogatni. Ferencünk fel is teszi a két - az ő véleménye szerint - releváns kérdést:
Érdeke-e Magyarországnak, hogy az EU utolsó bástyája legyen?
Mi a jobb: egy közösség közepén vagy a szélén lenni?
A választ pedig - mielőtt gondolkodni kezdenénk - Ferencünk sebtiben meg is adja nekünk:
Nem hinném, hogy Clausewitznek kell lenni annak megértéséhez, hogy Magyarországnak az a jó, ha a mocskos módon agresszív Oroszország és közöttünk egy EU-tagország van.
Nem mondunk újat, ha azt mondjuk, hogy Feri meglátásával és logikájával több probléma is van. Először is, Ukrajna csatlakozását pusztán, és csakis katonai szempontból mérlegeli a komcsi pártelnök. Most nincsenek ugráló csillámpónik, az ukrán demokráciáért aggódó megnyilatkozások, ahogy kárpátaljai magyarok sem. Mondjuk utóbbi soha nem is képezte a nemzet részét a DK-s politikus elméjében és szívében. A másik, hogy az emberek megélhetéséért, az emberi jogok érvényesüléséért aggódó Feri, Clausewitzre, arra a porosz katonára és hadtörténészre hivatkozik, aki szerint a háborúnak megvan a maga belső logikája, tehát nem irracionális. És aki szerint minden háború a maga belső logikája szerint totális háborúban végződik. Nos, akkor talán olybá tűnik, hogy eggyel bentebb vagyunk vagy sem, mert a vége úgyis a teljes összeomlás lesz, amely felé a dolgokat a jelenlegi ukrán vezetés, Zelenszkijjel az élen irányítja. Szándékosan!
A mocskos, agresszív Oroszország mindig fekete folt volt, főleg a világ, de elsősorban az USA szemében. A hidegháború után pedig bármelyik európai ország Oroszországhoz való közeledését igyekeztek megakadályozni, és cselekedetüket pedig mindig siker koronázta. De erről Fletó is tudna szép és meghitt történeteket mesélni. Arról az időszakról, amikor Oroszországot még nem tartotta mocskosnak és agresszívnak. A barátság elkezdett felfelé ívelni, amelyet a nyugat nem akart megérteni és nem is tudott elfogadni. 2006-ban Putyint Feri nem akárhol, hanem az Apró-villában fogadta, ahol Gyurcsányon túl, Putyin még Totó kutyával is összemelegedett. Ezt követően egymást érték a találkozók. Sőt, Ferenc 2009-ben is meglátogatta Putyint, de már ex-miniszterelnökként. De hát ilyen a politika - mondhatnánk. Rég volt, szép volt, elmúlt. És leginkább el kell felejteni.
De ha már mégis ukrán csatlakozás, akkor Feri bedobja a csatlakozás anyagi kérdéskörét avagy problémáját. Hogy ennek mindenfajta költségvetési áldozatai vannak? Minden bizonnyal - állapítja meg Feri. Majd úgy folytatja: De tudják, van ennél drágább dolog is: amikor az oroszok a spájzban vannak. És ott vannak.
A helyzet az, hogy amikor Ferencünk volt a miniszterelnök, akkor már nem a spájzban voltak, hanem az akkori magyar miniszterelnök, Gyurcsány Ferenc családi asztalánál ültek, nagy megelégedettségükre. Akkor nem volt érdekes Ferencünk számára sem Ukrajna, sem az oligarchikus rendszer, amelyen az ukrán nemzet még mindig alapszik. Nem a demokrácián, nem az emberi jogokon. Nem. A rendszer megmaradt. Abban egyetértünk, hogy merjünk nagyot álmodni, DE Ukrajna nélkül, és mégis egy olyan világrendben, ahol az országok olyan kompromisszumra törekszenek, amelyben a másik fél biztonsági aggályait is figyelembe veszik.
Forrás: Gyurcsány Ferenc Facebook oldalaVezető kép: MTI
